Interjút adott az az igazgatóhelyettes, akit nemrég mentettek fel a miskolci iskolában. Dezsőfi György azt mondta: szerinte nemcsak néhányan, hanem minden tanár elégedetlen a mostani helyzettel, és sokan csak azért nem tiltakoznak, mert féltik az egzisztenciájukat.
Miskolcon hétfő reggel egy körülbelül ezerfős demonstrációt tartottak Dezsőfi György felmentése miatt, miközben más városokban is hasonló demonstrációkkal kezdődött a hét.
A miskolci igazgatóhelyettes a Partizánnak adott interjúban részletesen is beszélt a saját esetéről, és kifejtette: 9 éve dolgozik igazgatóhelyettesként és nagyon szerette a munkáját, szeretett újításokat bevezetni, modernizálni a dolgokat. Most az bántja a legjobban, hogy meg sem kérdezték arról, hogy miért csatlakozott a tanárok polgári engedetlenségi akciójához, hanem egyből menesztették.
Úgy érzem, mintha félrepöcköltek volna egy sakktáblán […] Tehát a hét folyamán miért nem hívtak be, állítottak a szőnyeg szélére?
– mondta az esetről.
Hozzátette: a rendezvényen „magánemberként, szaktanárként” vett részt, mert egyetért vele, és még ma, a következmények ismeretében is ugyanezt tenné. Hozzátette azt is, hogy minden iskolában levelet kaptak a tanárok arról, hogy ha csatlakoznak az akcióhoz, akkor elveszíthetik az állásukat.
De azért nagyon komolyan megfélemlítették most a kollégákat […]. Ez egy nagyon kemény lépés az oktatás irányítása részéről, és egyértelműen úgy érzem, hogy nincs arányban az elkövetett jogsértés mértékével
– fogalmazott Dezsőfi György.
A pedagógus arról is beszélt: nagyon cinikus dolog, amikor egyes sajtócikkekben azt a véleményt fogalmazzák meg, hogy valójában a tanároknak csak egy része elégedetlen, a többségük nem az.
Ezt mindenki érzi, hogy nem igaz. Azt gondolom, hogy minden tanár elégedetlen, csak nem minden tanár teheti meg, vagy meri megtenni, hogy ő vállalja annak a kockázatát, hogy egzisztenciálisan ellehetetlenítik
– mondta.
Hozzáfűzte azt is: minden magyar embernek kapcsolata van az oktatással, mert a közoktatás helyzete meghatározza azt, hogy milyen társadalomban élünk. „Persze nehéz mérni, nekünk nem jön ki rögtön, hogy most a GDP-hez hány százalékkal járulunk hozzá. A társadalom nem lát, csak bizonyos számokat arról, hogy miből áll a tanár munkája” –fogalmazott, hozzátéve: „Van egy elképzelés, az emberek ugye miket látnak: 26 heti óra maximum, nyári szünet, ilyeneket gondolnak a tanárokról.”
Azt gondolják, hogy a tanári munka nagyon egyszerű munka, de ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem áramlanak tömegesen a fiatalok erre a pályára, hogy egy lógós munkában töltsék el az idejüket?
– tette fel a kérdést a tanár.
Dezsőfi György végül arról is beszélt, hogy megindító volt számára az, amint hétfőn a diákok és a kollégák őt támogatták. „Látom, hogy van egy lánc, aminek van egy kezdőpontja, és egyre inkább azt látom, hogy ilyen robotizált emberek állnak ebben a láncban. Kap egy utasítást, végrehajtja, ad egy utasítást, és ez így megy végig a láncon.”
És aztán a láncban van egy hibás robot, ami nem jól működik. Azt kiteszik, és betesznek egy másikat. És én nem akarok robot lenni
– zárta gondolatait Dezsőfi György.