Miskolcon hétfő reggel egy körülbelül ezerfős demonstrációt tartottak Dezsőfi György felmentése miatt, miközben más városokban is hasonló demonstrációkkal kezdődött a hét.

A miskolci igazgatóhelyettes a Partizánnak adott interjúban részletesen is beszélt a saját esetéről, és kifejtette: 9 éve dolgozik igazgatóhelyettesként és nagyon szerette a munkáját, szeretett újításokat bevezetni, modernizálni a dolgokat. Most az bántja a legjobban, hogy meg sem kérdezték arról, hogy miért csatlakozott a tanárok polgári engedetlenségi akciójához, hanem egyből menesztették. 

Úgy érzem, mintha félrepöcköltek volna egy sakktáblán […] Tehát a hét folyamán miért nem hívtak be, állítottak a szőnyeg szélére? 

– mondta az esetről. 

Hozzátette: a rendezvényen „magánemberként, szaktanárként” vett részt, mert egyetért vele, és még ma, a következmények ismeretében is ugyanezt tenné. Hozzátette azt is, hogy minden iskolában levelet kaptak a tanárok arról, hogy ha csatlakoznak az akcióhoz, akkor elveszíthetik az állásukat.

De azért nagyon komolyan megfélemlítették most a kollégákat […]. Ez egy nagyon kemény lépés az oktatás irányítása részéről, és egyértelműen úgy érzem, hogy nincs arányban az elkövetett jogsértés mértékével

– fogalmazott Dezsőfi György.

A pedagógus arról is beszélt: nagyon cinikus dolog, amikor egyes sajtócikkekben azt a véleményt fogalmazzák meg, hogy valójában a tanároknak csak egy része elégedetlen, a többségük nem az.

Ezt mindenki érzi, hogy nem igaz. Azt gondolom, hogy minden tanár elégedetlen, csak nem minden tanár teheti meg, vagy meri megtenni, hogy ő vállalja annak a kockázatát, hogy egzisztenciálisan ellehetetlenítik

– mondta.

Hozzáfűzte azt is: minden magyar embernek kapcsolata van az oktatással, mert a közoktatás helyzete meghatározza azt, hogy milyen társadalomban élünk. „Persze nehéz mérni, nekünk nem jön ki rögtön, hogy most a GDP-hez hány százalékkal járulunk hozzá. A társadalom nem lát, csak bizonyos számokat arról, hogy miből áll a tanár munkája” –fogalmazott, hozzátéve: „Van egy elképzelés, az emberek ugye miket látnak: 26 heti óra maximum, nyári szünet, ilyeneket gondolnak a tanárokról.”

Azt gondolják, hogy a tanári munka nagyon egyszerű munka, de ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem áramlanak tömegesen a fiatalok erre a pályára, hogy egy lógós munkában töltsék el az idejüket? 

– tette fel a kérdést a tanár. 

Dezsőfi György végül arról is beszélt, hogy megindító volt számára az, amint hétfőn a diákok és a kollégák őt támogatták. „Látom, hogy van egy lánc, aminek van egy kezdőpontja, és egyre inkább azt látom, hogy ilyen robotizált emberek állnak ebben a láncban. Kap egy utasítást, végrehajtja, ad egy utasítást, és ez így megy végig a láncon.”

És aztán a láncban van egy hibás robot, ami nem jól működik. Azt kiteszik, és betesznek egy másikat. És én nem akarok robot lenni

– zárta gondolatait Dezsőfi György.