Eltiltotta a tisztviselőket az aktív politizálástól, miközben vizsgarendszerhez kötötte volna a hivatalok betöltését. Hadsereget vezényelt a sztrájkolók ellen, de ő volt az is, aki először nevezett ki fekete politikust marsallnak. Nem állt távol tőle az önkritika, hiszen jobb katonának tartotta magát, mint elnöknek. Ma kétszáz éve, 1822. október 4-én született az Egyesült Államok 19. elnöke, Rutherford B. Hayes. Az ellentmondásos politikust Hahner Péter történésszel, a Rubicon Intézet főigazgatójával mutatjuk be.
Az Egyesült Államok 19. elnöke volt Rutherford B. Hayes (1877–1881). És hányadik lenne az elnökök örökranglistáján?
Végleges ranglista nincs, mindig újat és újat gyártanak. Arthur Schlesinger történész 1962-ben megkért 75 történészt, hogy rangsorolják az elnököket Washingtontól Eisenhowerig. A 31-es listán Hayes a 14. helyre került. 1982-ben a Chicago Tribune című lap kért fel hasonló feladatra 49 történészt. Ők már 38 elnököt rangsoroltak Washingtontól Carterig, és Hayes a 22. helyre került. Úgy tűnik, ahogy haladunk az időben, úgy csúszik Hayes neve lejjebb a listán. Egy 2017-ben készített listán már a 32. helyen szerepel az immár 44 jelölt között, vagyis
nincs ott a legnagyobb elnökök között, de azért a legrosszabbak közé sem került be a neve.
Katonáskodására jóval büszkébb volt, mint az elnökségére. Mennyivek volt jobb katona, mint politikus?
Az amerikai polgárháborúban (1861–65) az ohiói önkéntesek 22. számú gyalogosezredében szolgált. Nyugat-Virginiában harcolt, felesége többször is meglátogatta, és részt vett a sebesültek ápolásában. 1862 októberétől Hayes ezredes lett, és átvehette az ezred parancsnokságát. Amint letelt az önkéntes szolgálat három éve, meghosszabbíttatta. Sok csatában vett részt, többször is megsebesült, vezérőrnagyként szerelt le. Egyszer kijelentette:
Tudom, hogy kis helyet töltök be a történelemben. De örömmel tölt el, hogy a jó ezredesek közé tartoztam.
Talán ezért is őrizte meg élete végéig a háborúban hosszúra növesztett szakállát. Még a háború idején képviselővé választották, de kijelentette, hogy aki politikai hivatalért otthagyja tiszti állását, az megérdemelné, hogy megskalpolják. Csak a háború végén, 1865-ben foglalta el a helyét a Kongresszusban.
Politikustársai azzal csúfolták, hogy az erényessége miatt még gúnynevet sem aggathatnak rá. Miért nem kedvelték?
Volt azért gúnyneve: De facto elnök vagy Ő csalárdsága néven emlegették. Az 1876-os elnökválasztás végső eredménye attól függött, hogyan értelmezik a három republikánus kormányzat és katonai megszállás alatt álló déli állam, Louisiana, Dél-Karolina és Florida ellentmondásos választási eredményeit. A zűrzavaros belpolitikai állapotok miatt ugyanis mindhárom államban két elektortestület ült össze, és két választási eredmény érkezett Washingtonba. Sok déli választókerületben nem hagyták szavazni a feketéket. A fegyveres konfliktussal fenyegető, súlyos belpolitikai válságot végül a Kongresszus 15 fős, képviselőkből, szenátorokból és bírákból álló bizottsága oldotta meg, amely a republikánus párti Hayest nyilvánította győztesnek. Ő pedig a Demokrata Párt megbékítésére ígéretet tett az utolsó megszálló csapatok visszavonására, a déli oktatásügy és közlekedés fejlesztésére, valamint arra, hogy legalább egy déli politikust meghív kabinetjébe. Gesztusaival mégsem sikerült kibékítenie ellenfeleit.
Egyszer valaki belőtt az otthonába az ablakon át,
és a demokraták még 1878-ban is vizsgálatot akartak indítani ellene a Képviselőházban. Csak 1906-ra ismerték el nyilvánosan, hogy valószínűleg győzött volna egy szabályos választáson is.
Milyen intézkedéseivel írta be magát az amerikai történelembe?
Frederick Douglasst, az ország legtekintélyesebb fekete politikusát a Columbia Kerület marsalljává nevezte ki. Bizottságot hozott létre közhivatali reformtörvény megszerkesztésére, amely lehetővé teszi, hogy a hivatalokat ne politikai alapon, hanem egy vizsgarendszer eredményei szerint töltsék be, de ezt a Kongresszus nem támogatta. Belügyminisztere, Carl Schultz kivizsgáltatta az indiánügyi hivatal működését is. Személyesen ellátogatott a nyugati rezervátumokba, támogatta az indiánok oktatására tett kísérleteket, és az elnökkel együtt úgy vélekedett, hogy
az egyéni földtulajdon bevezetésével és az amerikai kultúra terjesztésével lehetne javítani az indiánok helyzetén.
A gazdasági válság miatt 1877-ben megszervezték a nemzet történelmének legnagyobb sztrájkját: százezer vasutas és bányász vett részt benne hat-hétezer mérföldnyi vasútvonal mentén. Nyugat-Virginia, Maryland és Pennsylvania kormányzóinak kérésére az elnök a hadsereget vezényelte ki a sztrájkolók ellen, akik többsége erre megadta magát. Hayes ugyanis úgy vélekedett, hogy a sztrájkolóknak nincs joguk megakadályozni, hogy mások felvegyék a munkát.
Kalifornia lakosságának már kilenc százaléka kínai volt, és sokan attól tartottak, hogy a kínai munkaerő-kínálat miatt csökkenni fognak a bérek. Ezért törvényjavaslat született: vonják meg a kínaiaktól az 1868-as bevándorlási kedvezményeket. Az elnök 1879-ben ezt megvétózta, a következő évben inkább új szerződést kötött a kínai kormánnyal a bevándorlás mérsékléséről. Amikor Franciaország építeni kezdte a Panama-csatornát, Hayes bejelentette (1880), hogy „az Egyesült Államok nem mondhat le a csatorna ellenőrzéséről egyetlen európai hatalom vagy az európai hatalmak bármilyen kombinációja javára sem”. Ezzel Theodore Roosevelt fellépését előlegezte meg, de az építkezés elindítását nem tudta megakadályozni.
1878-ban Hayes közvetített Argentína és Paraguay határvitájában. Mivel Paraguayt támogatta, a hálás lakosok a vitatott területet Presidente Hayesnek, fővárosát Villa Hayesnek nevezték el.
Felesége az egyik legnépszerűbb First Lady volt. Mivel érdemelte ki a Limonádé Lucy becenevet?
A szép, méltóságteljes és intelligens Lucy Ware Webb volt az első, egyetemet végzett First Lady. Nagy népszerűségre tett szert Washingtonban, mert rendkívül kedves volt mindenkivel: egyszer egy fényképkészítés előtt saját kezűleg varrta fel egy látogatóba érkező veterán egyenruhájára a hiányzó őrmesteri csíkokat. Amikor a Kongresszus kitiltotta a gyerekeket kertjeiből, mert letaposták a füvet, Lucy Hayes minden gyermeket meghívott a Fehér Ház kertjébe húsvéti tojást keresni. Ez a tradíció máig fennmaradt. Mivel a világon először Wyoming államban kaptak az asszonyok szavazati jogot 1869-ben, sokan szerették volna, ha az elnök felesége kiáll a női egyenjogúság mellett. A First Lady egyik levelében el is ismerte a következőket:
A legtöbb személy számára nyilvánvaló, hogy egy asszony szelleme ugyanolyan fejlett lehet, mint egy férfié [...] Ahelyett hogy a férfi rabszolgájának tekintjük, tekintsük vele egyenlőnek minden dologban, s egyes dolgokban felsőbbrendűnek.
A korabeli konvenciókat azonban tiszteletben kellett tartania, nem szólalt fel az egyenjogúság érdekében. Hayes csak annyit tett, hogy a párizsi világkiállításra nőt küldött, és 1879-től lehetségessé vált, hogy női jogászok képviseljenek ügyeket a legfelsőbb bíróság előtt. Lucy arról lett híres, hogy férje kérésére – aki szerette volna megnyerni az antialkoholisták támogatását – nem szolgáltatott fel alkoholt a Fehér Ház fogadásain. Csak akkor tett kivételt, amikor 1877 augusztusában vendégül látta Alekszej és Konstantin orosz nagyherceget. A képviselők és szenátorok számára azonban nem volt kegyelem, ezért ők csak Limonádé Lucy néven emlegették az asszonyt. Egyik fogadására e szavakkal emlékezett vissza William M. Evarts külügyminiszter: „Nagyszerű volt! A víz úgy ömlött, mint a pezsgő!” Mark Twain pedig így vélekedett: „A teljes önmegtartóztatás oly nagyszerű dolog, hogy nem lehet elég szélsőségesen képviselni! Én olyannyira ragaszkodom hozzá, hogy a teljes önmegtartóztatástól is megtartóztatom magamat!”
Hahner Péter történész (1954) a Rubicon Intézet főigazgatója. 1977-ben a Szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár–magyar szakán, 1980-ban levelezőként az ELTE magyar kiegészítő szakán, 1985-ben az ELTE történelem szakán szerzett diplomát. 1981–1985 között az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének szerkesztője. 1985-től 2018-ig a pécsi egyetemen oktatott történelem szakon, 2001 és 2016 között tanszékvezetőként. 1987-ben védte meg A francia forradalom historiográfiája című doktori disszertációját, míg 1996-ban a Thomas Jefferson és a francia forradalom című PhD-értekezését. Huszonöt önálló kötete jelent meg, köztük több nagy sikerű történelmi ismeretterjesztő mű.
(Borítókép: Rutherford B. Hayes Daniel Huntington festményén. Fotó: VCG Wilson / Corbis / Getty Images)