Egy kiszuperált 375-ös gőzmozdony szolgálja ki a mádi pálinkafőzdét.
Abban a korban sikerült felnőni, amikor egy betűszerető fiatalnak nehéz volt megkerülnie Moldova Györgyöt, és ha csak az írói produktumot tekintjük (szubjektív), akkor nem is lett volna érdemes. Van az a szubkultúra, ahol egy novella negyedik mondatában elhangzó „Józsi, a k.rva anyádat!” (A beszélő disznó) hívószónak számít. Ilyen erős kezdés sokakat kíváncsivá tesz.
Aki érti, érzi, miről is van szó, pontosan tudja, innen egyenes út vezetett a 8888-as italboltig, ahol H-Kovács ontotta (a H-előtag konkrétan hazugot jelent) fradista történeteit.
Az iróniával eltelve pedig hamar a kézbe került az Akit a mozdony füstje megcsapott, ami egyszerre szociográfia, tűpontos látlelet, riport és irodalom.
Mindez akkor kattant be, amikor beléptünk Holhos Csaba mádi pálinkafőző boszorkánykonyhájába, ahová egyszerű bérfőzető halandó be nem teheti a lábát. Nem azért, mert tilos, hanem mert minek. Pedig az igazi látvány itt van, talán egyedüliként az országban.
A pálinkafőzdék látványparádéja általában az üzemben van: csilli-villi lepárlók, rézüstök, rafinált csőrendszer és természetesen muslicafelhő.
Itt azért érdemes megállni egy pillanatra. Nem lehet igazán pontosan tudni, hány embert érdekel igazán, honnan jönnek ezek a nyüves kis dögök, és végül hová tűnnek el, de azt azért nem árt tudni, hogy ezeknek a 2-2,5 milliméteres apróságoknak a génállománya 70 százalékban egyezik a miénkkel – igen, mindannyiunkéval –, tehát innentől akár szerethetjük is őket. Mondjuk azért is, mert nem bántják az embereket. Nincs hozzá csípőjük meg rágójuk, meg az is lehet, ők is tudják az igen közeli rokonságot, ami újabb ok a békés egymás mellett élésre. Meg az egyszerű muslicák nagy kárt nem csinálnak, ha belélegezzük, az csak neki nem jó, mi meg sem érezzük.
Viszonylag rövid élete során két dolgot csinál, táplálkozik és szaporodik. Ezt nagyjából öt-tíz hónapon keresztül, lehet irigykedni. A nőstényeknek, mondjuk, náluk is több feladatuk van, ők még petéket is raknak a rothadó gyümölcsbe, ahonnan hét nap múlva kelnek ki a kis lurkók, hogy ott folytassák, ahol felmenőik abbahagyták.
Mindezekből könnyen belátható, ahol pár egyed megjelenik, ott hamarosan akkora hordák fejlődnek ki viszonylag belátható időn belül, hogy arra egy seregélycsapat is elismerően bólogatna.
Csabának külön elmélete is van a muslicákra, szerinte nagyon jó szaglószervük van, kilométerekről kiszagolják a cefrésedni kezdő gyümölcsöt, és miután olyan picikék – együk a szívüket (ne, mert milyen iciri lehet az a szív) –, nincs az a szúnyogháló, ami megállíthatja az offenzívát. Ha elfogy a táplálék, akkor pedig a legkisebb résekbe bebújva vészelik át az ínséges időszakot.
Mindezt ott meséli el, ahol konkrétan leesik az állunk a látványtól. A kazánházban vagyunk, ahol egészen konkrétan egy kályhaezüstre fújt kiszuperált gőzmozdony kazánjában kel életre a gőz. Egészen pontosan egy 1949-ben gyártott 375-ös gőzmozdonyról van szó, a szériában ez volt a 685. példány, ami az ország keresztbe-kasba irdalt sínrendszerén pöfögött. Rögtön visszajön az emlékezetből az illat, amikor a gőzösön utazva az ablakból kihajolva beterített a kéményből hátraszálló felhő, még sokan tudják, az milyen is volt.
Innen visszaasszociálva Moldovára, bizton állítható, Holhos Csaba az az ember, akit a pálinka gőze megcsapott.
Pontosan
– mondja nagyot biccentve, majd felnevet. Erős, felszabadult, jókedvű nevetés az övé, kicsit hátrafelé hajlik, a szeme csillog.
Óránként öt tonna gőzt termel az egykori mozdonykazán, 3-4 bar nyomással kerül be az üstökhöz. Heti 150-200 mázsa fát nyel el a gyomra. Kell is ennyi, csúcsidőben napi 600 hektoliter cefrét dolgoznak fel.
Általában egy hektó cefre tíz liter pálinkát ad, de ez nem egy standard szám, a bodza ennél kevesebbre jön ki. Azért ezt a példát halljuk, mert kint egy ménkű nagy edényben 800 liter erjedt bodza vár felöntésre. A sűrű, sötétlilás hártyás massza még most is bugyog, szabadulnának a buborékok, de nem megy szegényeknek.
Holhos Csaba útja a pálinkákig nem volt egyenes. Kicsit hasonlít a szakállas tréfához, miszerint mindenki rendőrnek születik, csak vannak, akik továbbtanulnak.
Fiatalkorában sikeres rövidtávfutó volt, mégsem a sportot választotta, hanem az Aranyosi Péter miskolci humorista által sokszorosan megénekelt miskolci Berzeviczy Gergely Szakközépiskolát, ahol szakácsnak tanult.
Ennek a tudománynak katonaként vette igazán hasznát, illetve határőrként, ami nagyon nem ugyanaz, hiszen az előbbi a honvédséghez, az utóbbi a belügyhöz tartozik. Csaba esetében azonban mindkettő édes mindegy volt, mert a szakácsok egyenruhásként külön kasztot képeztek, mégpedig a kiváltságosokét. Itt egy kicsit leragadunk, minden egykori egyenruhásnak megvannak a sztorihegyei, aztán lépünk tovább.
A fő cél a vendéglátás volt. Holhos Csaba dolgozott szakácsként, felszolgálóként Szerencsen és Nyíregyházán, de a szíve csak hazahúzta a szülőfaluba, Bodrogkisfaludra. Egy darabig fuvarozott, majd átcsábult a szeszlepárlás világába, ezért ismét beült az iskolapadba. Harminchét éve kezdte Bodrogkeresztúron, ami az a falu, ami Bodrogkisfalud főutcájának a túloldala (tényleg), majd eljött a választópont, a saját lábra állás. A tárgyalások hamar holtpontra jutottak, mert a keresztúri főzdéért aranyárat kért a tulaj.
Akkor találta meg a kis szerényen a mellékutca hajlatába simuló főzdét Mádon, ami ötperces autóút Kisfaludtól, és indulhatott a biznisz.
Amikor Csaba meghallotta, hogy a szerencsi és a sátoraljaújhelyi vasúti pályaudvaron leselejtezett gőzmozdonyokat árulnak, meg is született a döntés, és kisfaludi Minarik Edeként kiadta a jelszót:
Kell egy kazán! És lőn kazán.
Az eredeti terv szerint a monstrum mindenestől az udvaron állt volna, csak a hőcserélőt szerelték volna le, mindegy egyéb alkatrész maradt volna eredeti helyén a kerekekkel bezárólag. A látványon biztos nagyot dobott volna, végül azonban nem akarták kitenni az időjárás viszontagságainak a mozdonyt, ezért amikor a 15 tonnás kazán megérkezett, lebontották a kazánház tetejét, és a szűk utcácskába nagy nehezen beszuszakolt teherautóról a daru szépen beemelte jelenlegi helyére, ahol azóta is vidáman teszi a dolgát. Egy 960 literes főző- és egy 300 literes finomítóüstöt szolgál ki.
A mádi pálinkafőzőnek vérében van az alkohol. Mégpedig szó szerint. Pálinkát soha nem iszik, még kóstolás szintjén sem. Anélkül is pontosan tudja, milyen minőségű az aktuális főzet.
Az itteni rendőrök nem fújatnak meg, mert tudják, akkor be kellene vinniük. A zalaegerszegieknek valószínű, nehezebben tudnám elmagyarázni, nem vagyok részeg, ez szakmai ártalom
– mondja harsányan nevetve.
Mutatja, ha valaki egy szondával bejönne az üzembe, az üst környékén 1,2 ezrelék alkoholszintet mérne, az irodában még ennél is jóval többet. A főzetők ezt nem is érzékelik, sok időt nem töltenek bent, jönnek a cefrével, azt általában az udvaron adják le, aztán amikor jönnek a pálinkáért, annyi időt töltenek az irodában, amíg fizetnek, és megkapják a számlát. Ez egy-két perc.
Holhos Csaba viszont 37 éve átlagosan napi szinten több órát tölt ugyanebben a levegőben, a pórusokon beszivárog a szemmel nem is látható alkoholfelhő, és nyomot hagy. Hozzá lehet szokni.
Csaba most mosolyog. Nem kárörvendően, megkönnyebbülten.
Sokan mondták nekem, bolond vagyok, amiért nem állok át gázfűtésre. Most ugyanazok sorban hívnak fel, hogy nekem volt igazam
– mondja.
A rezsiválságot ők is megérzik, egyre nehezebben kapnak még a gyerekkori jó barát telepéről is fát, azt is drágábban. Az idei szezont 1100 forintos literenkénti árral kezdték. Aztán nyáron a karbantartás miatt leálltak másfél hónapra, és amikor újból dolgozni kezdtek, akkor jött a rezsicsökkentéses mizéria, és felment a fa ára. Most 1400 forintnál tartanak, ennyiért főznek ki egy liter pálinkát, de már látja, nem ez lesz a vége.
Mi viszont megmaradunk
– teszi hozzá, és sorolja, a környéken a pálházi és a rakamazi főzde már bezárt, ezért már a Nyírségből is hozzá hozzák a főzetnivalót. Annak nem örül, hogy zárnak be a környékbeli főzdék, mert eddig is szépen termelt az üzem, de most szinte nem bírják a terhelést, a fiával váltott műszakban napi 24 órában dolgoznak.
Búcsúzóul azt mondja, ha most jönne egy nagyobb megrendelés, és két héten keresztül folyamatosan dolgozniuk kellene, lehet, hogy bajba kerülnének a nehézkes fabeszerzés miatt, majd int egyet, és visszamegy az üzembe, mintát vesz, és fokolni kezd.
(Borítókép: Németh Kata / Index)