Köztársasági elnökként túllép a hagyományos szimbolikus vagy reprezentációs szerepkörökön. Novák Katalin a miniszterelnök és a külügyminiszter mellett aktív külpolitikai szereplővé vált, képes társadalmasítani ügyeket, de van, ami még neki sem sikerülhet.
Első köztársasági elnöki beszédét május 14-én mondta el Novák Katalin a Kossuth téren tartott ünnepélyes beiktatási ceremóniáján. Az Index november 14-én összefoglaló cikket közölt elmúlt féléves munkájáról. Háttérbeszélgetéseinkre hivatkozva azt írtuk: Novák Katalin nem szeretne belesimulni az eddig megszokott köztársasági elnöki pozícióba, a saját útját akarja járni, noha az számára is kérdés, hogy pontosan milyen államfőre van szüksége az országnak. Még egy hang lenne a magyar politikában, ajtónyitást ígért a diplomáciában, ebben segíti pártpolitikusként felépített kapcsolatrendszere és az is, hogy több nyelven tárgyalóképes. Az még kérdés, hogy képes-e, akar-e egyes kérdésekben, ügyekben konfliktusokat vállalni a kormánnyal, továbbá hogyan tudja jobboldali értékhűségét összeegyeztetni a nemzeti egység megtestesítésével, és így az ellenzéki közvélemény szemében is változtatni az „aláíró pártállamfő” képén.
A Nézőpont Intézet kutatása szerint nyár vége óta 11 százalékkal 63 százalékra nőtt Novák Katalin szimpatizánsainak száma, és azóta hat százalékkal kevesebb lett az őt kritikusan szemlélők aránya, illetve a megkérdezettek csupán 24 százaléka vélekedett róla negatívan. A Nézőpont Intézet szerint Novák Katalin népszerűsége három államfői karakterjegye miatt növekszik: diplomáciai aktivitása, nyitott személyisége és politikai autonómiája miatt.
Az Indexnek a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője és az IDEA Intézet kutatási igazgatója elemezte Novák Katalin első államfői fél évét.
A magyar köztársasági elnöki pozíciót minden államfő kicsit másképp értelmezte – mutatott rá a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.
Göncz Árpád a napi politika alakítójaként, Mádl Ferenc az alkotmányosság passzív őreként, Sólyom László a hatalom ellensúlyaként, Schmitt Pál a kormányt segítő elemként, Áder János pedig egyfajta szakpolitikusként – zöldtémákban – határozta meg magát. Novák Katalin önmeghatározása eddigi munkássága alapján leginkább diplomatának tekinthető, mivel elsősorban külpolitikai témákban artikulálta magát erősen, ami a korábbi köztársasági elnökök esetében nem volt jellemző
– fejtette ki Rajnai Gergely az Indexnek.
A külpolitika témájában olyan megnyilatkozások is tapasztalhatók, amelyek eltérnek a kormányzat fősodráétól: erősebb kiállás Ukrajna mellett és Oroszország ellen. Novák Katalin általában erősebb nyugati orientációt közvetít beszédeivel és hivatalos utazásain keresztül is, mint a kormány legtöbb meghatározó politikusa.
Belpolitikai kérdésekben azonban szinte semmiben nem mutatott más irányt az eddigiek során, mint az Orbán-kormány, és nyílt konfliktust külpolitikai kérdésekben sem vállalt, inkább a Fidesz egyik, a kormány politikájában jelenleg kevésbé képviselt irányzatát képviseli, semmint egy egészen pártfüggetlen vagy esetleg ellenzéki álláspontot
– mondta Rajnai Gergely.
Hozzátette: a magyar politikai rendszerben a köztársasági elnök leginkább szimbolikus ellensúlya lehet a kormánynak. „Ez abból is látszik, hogy a viszonylag sok törvényt megvétózó Áder János kevésbé volt politikai ellensúly a kormánnyal szemben, mint az inkább szimbolikus térben aktív Göncz Árpád”, de az elemző szerint eddig ezzel a lehetőséggel sem élt Novák Katalin.
Rajnai Gergely úgy véli, hogy láthatóan nem szándéka olyan politikai ellensúlyként feltűnni, mint korábban Göncz Árpád vagy Sólyom László, legalábbis eddig nem. „Ez természetes is, amíg olyan politikai erő van kormányon, amely jelenlegi pozíciójába segítette, kormányváltás kellene ahhoz, hogy igazán kiderüljön, hogyan értelmezi az államfő és a kormány viszonyát” – fogalmazott az elemző.
Ezzel kapcsolatban azt is mondta: az ellenzék ritkán szokta elfogadni azokat a szereplőket, akik a kormányoldalhoz tartoznak, ez már Göncz Árpád idején sem volt másképp, és nem valószínű, hogy Novák Katalinnál megváltozna ez a trend.
Miután pártpolitikai erőviszonyok döntik el, hogy ki a köztársasági elnök, Rajnai Gergely szerint elkerülhetetlen, hogy a mindenkori államfőt ne kedveljék azon pártok szavazói, akik nem támogatták a jelöltségét, függetlenül attól, hogy mit tesz a gyakorlatban. Különösen annak fényében nehéz ezen változtatni, hogy a politika alakításában minimális szerepe van a köztársasági elnöknek, tehát nem is igazán tud olyan érdemi gesztusokat tenni, amelyeket politikai riválisai elfogadnának. Például hiába vétózná meg akár politikai, akár alkotmányossági szempontból a legvitatottabb törvényeket, azok egy újabb parlamenti szavazással mégis változatlan formában elfogadhatók lennének, tehát érdemben nem tudná befolyásolni a törvényhozás irányát.
„Ilyen esetben sem lenne hiteles az ellenállása az ellenzék számára, hiszen valós hatást nem tudott gyakorolni a politika irányára, így akár ez a Fidesz által tervezett, a kormány érdekeinek összességében megfelelő akcióként is értelmezhető. Vagyis az ellenzékiek meggyőzésére nincs igazán eszköze a mindenkori köztársasági elnöknek” – magyarázta lapunknak Rajnai Gergely.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy a köztársasági elnökök a magyar politikában mindig is a legnépszerűbb szereplők közé tartoztak, mivel a közjogilag gyenge pozíció következtében nincs valós lehetőségük olyan cselekvésre, amely igazán megosztó lehetne, és a poszt szimbolikus jellege miatt a polgárok egy része ideológiai beállítottságtól függetlenül támogatja a mindenkori államfőt.
„Ezért Novák Katalin viszonylagos népszerűsége sem meglepő, de nem lehet azt állítani, hogy kiemelkedne elődeihez képest, és egyelőre nem lehet megállapítani, hogy a külpolitikai fókusz miként csapódik le a választóknál. Áder János környezetvédelmi irányultsága szinte semmilyen érdemi hatással nem volt a népszerűségére, de a háborús helyzetben a diplomáciai aktivitás még bármilyen irányba mozgathatja a köztársasági elnök megítélését” – mondta az elemző.
Az IDEA Intézet kutatási igazgatója szerint kézenfekvő lenne, ha komparatív keretben, azaz a korábbi köztársasági elnökök politikai aktivitásával összehasonlítva lenne vizsgálva Novák Katalin eddigi tevékenysége, de ez jelen esetben azért sem célszerű, mert fél év még kevés idő ahhoz, hogy a törvényhozó vagy végrehajtó hatalommal kialakított relációját elemezzék.
„A mindenkori köztársasági elnök aktivitásának értékelése általában sem tud olyan mércékkel történni, mint az egyértelműen cselekvőorientált végrehajtó hatalomé. Ahogy az utóbbi, úgy Novák Katalin kevésbé tekinthető cselekvésközpontú aktornak, viszont szerepfelfogását és az első fél évet tekintve túllép a hagyományos szimbolikus vagy reprezentációs szerepkörökön, melyekbe például elődje a szokásosnál is jobban beleragadt, és amin a vízellátás és -gazdálkodás választott tematikája sem segített neki. Áder János egy, a zöldtematika korszellemét tekintve konjunkturális időszakban volt képes társadalmi értelemben láthatatlanná válni” – fejtette ki Böcskei Balázs az Indexnek.
Áder Jánoshoz képest Novák Katalin az általa fontosnak tartott társadalmi ügyeket valóban képes társadalmasítani. Az elemző azt érti ezalatt, hogy Novák Katalin inkább aktív jelenlétével nyomatékosítja egy-egy számára fontos ügy, illetve téma fontosságát, és kevéssé a konferenciamegnyitói vagy díszvendégelnöki szereppel. Emellett Novák Katalin a miniszterelnök és Szijjártó Péter mellett külpolitikai szereplővé lépett elő, megszólalásaiban Böcskei Balázs szerint a magyar kormányzati álláspont „puha nyomása” érthető tetten.
A köztársasági elnök több mint húsz országban járt, köztük olyan államokban, amelyekkel a magyar kormány konfliktusos viszonyt tart fenn, ezeken a találkozókon a nyilvánosan ismerhető és elfogadott közös nyilatkozatokat tekintve jóval együttműködőbb pozíciót vettek fel a felek – mutatott rá az elemző.
Ebben az értelemben beszélhetünk munkamegosztásról a Fidesz-üzemen belül: míg a kormány a konfliktusosabb, politikai álláspontot nyersebben képviselő szereplő, addig a köztársasági elnök a mérsékeltebb, közös nevezőket kereső aktor szerepét tölti be a hazai és a nemzetközi nyilvánosság irányába
– fejtette ki Böcskei Balázs.
Hozzátette, hogy az egyes társadalmi ügyekben – ezek aktív közösségi médiás tartalmaiban meg is jelennek – a Novák Katalin által képviselt pragmatista konzervativizmus egyrészt magában foglalja azokat az értékeket, amelyeket egy jobboldali kurzus magáénak tud, másrészt ezeknek kevésbé a jobboldali populistákra jellemző módon ad hangot – sokkal inkább mint valami természetes, a magyar társadalom értékeivel találkozó értékkatalógus.
Böcskei Balázs szerint a Novák Katalin által így reprezentált konzervativizmusnak kétségkívül van beágyazottsága a magyar társadalomban, ennek elismerését erősíti a közvetlenségével, amely nem csak képernyős – a legkülönbözőbb társadalmi csoportokat látogatja meg országszerte. „Láthatóan az ország- és közösségjáró köztársasági elnök szerepe épül, egy jól megtervezett és felépített építkezésről beszélhetünk” – fogalmazott az elemző.
Úgy gondolja azonban, hogy pártpolitikai előélete és önéletrajza alapján Novák Katalin soha nem fogja megnyerni az ellenzéki pártok elitjének szimpátiáját, ellenben pozíciójából adódóan a kezdetektől kimarad abból a politikai és kommunikációs térből, amely beiktatását megelőzően megépült. Az ellenzék egyelőre el is tekint Novák Katalin tevékenységének „auditálásától”, tekintettel talán arra, hogy a Novák-projekt professzionalizmusa, tervezettsége és pragmatizmusa egyelőre nem a jól ismert, ellenzék által Fidesz-politikusnak tételezett típust hozza – mutatott rá Böcskei Balázs, aki hozzátette: az ellenzéki kritika jelenlegi csendje viszont a kormánnyal szembeni, de a köztársasági elnöki szerepből következő konfrontációk elmaradása esetén hangot kaphat. Ugyanakkor szerinte éppen az előbbiek miatt a „Novák-projekt” amortizációja nem tűnik elsőre annyira könnyűnek, mint az a Fidesz-fülbevalós posztok ellenzéki kommunikációja idején tűnt.
(Borítókép: Novák Katalin köztársasági elnök [k] jelenlétében katonai tiszteletadással felvonják, majd félárbócra engedik a nemzeti lobogót az Országház előtti Kossuth Lajos téren az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 66. évfordulóján, a nemzeti gyásznapon, 2022. november 4-én. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)