Gondolta volna, hogy egy alkimista készítette az első hógömböt, vannak mérgező karácsonyi növények, és bizony manipulálva vagyunk ilyenkor a boltokban? Összeszedtünk néhány érdekességet az ünnephez kapcsolódóan.
A karácsonyi ajándékozás eredete az ókori Rómáig nyúlik vissza, az egyhetes, december 25-ig tartó szaturnália ünnepen megajándékozva egymást az emberek bíztak az újévi jó szerencsében. A kereszténység idejében sokáig nem volt jelentős ünnep a karácsony, először a reformáció idején ajándékoztak a jól viselkedő gyerekeknek nevelő célzattal. A karácsony a mai formáját a 19. században nyerte el, miután az ünnep gazdasági lehetőségeit felismerték a kereskedők.
Az Amerikai Egyesült Államokban a mítosz szerint karácsonykor a Mikulás viszi ki az ajándékokat, szánját kilenc rénszarvas repíti. Az 1939-ben Robert L. May által írt kifestőkönyvet illusztráló versből ered a piros orrú Rudolf és a nyolc szánhúzó társának figurája. A szövegben Dasher, Dancer, Prancer, Vixen, Comet, Cupid, Donder, Blitz férfinévvel szerepelnek szarvakkal. Ami tulajdonképpen egy biológiai tévedés, ugyanis a hím rénszarvasok minden évben lehullajtják agancsukat, csak a tehenek őrzik tavaszig büszke pompájukat.
A fagyöngy alatti csók hagyománya skandináv legendából ered, a szerelem istennőjének, Friggnek a fiát egy ebből készített nyíllal ölték meg, majd ugyanezzel a növénnyel sikerült anyjának életre keltenie, aki örömében minden, a sorsdöntő fa alatt elsétálót megcsókolt. Ezután a 18. századi angliai dalokban és versekben tesznek említést a szokásról, a 19. században pedig már amerikai könyvekben írnak a fagyöngy alatti csók szerelemhozó és párkapcsolat-erősítő babonájáról. A fagyöngy a termékenység szimbóluma, mert a legzordabb téli időben egyedüli növényként virágzik. A rómaiak a béke, a szeretet, a megértés jelképeként akasztották az ajtó fölé. A fehér fagyöngy bogyóit használják itthon a homeopátiában, ugyanakkor levele mérgező.
A növény szárában tárolt tejszerű nedv enyhén mérgező, és bőrirritációhoz vezethet, lenyelve gyomor- és bélpanaszokat válthat ki, a szembe kerülve erős irritációt, viszketést okozhat. Ennek ellenére nem kell aggódni, ha a növényi váladék a bőrre, vagy szembe került, egyszerűen folyó vízzel lemosható. Viszont lenyelés esetén, főleg, ha gyerekről van szó, érdemes orvosi segítséget kérni. A University of Illinois Extension kutatói bebizonyították, hogy a mikulásvirág mérgező mivoltáról szóló mendemondák már több mint 80 évvel ezelőtt léteztek, de egyetlen olyan esetről sincs adat, mikor a növény halálos mérgezést okozott volna. A vadon élő változatokban a gyomorpanaszokat kiváltó diperpének nagyobb arányban vannak jelen, mint a boltban vásároltaknál.
A feljegyzések szerint a karácsonyi vásárok hagyománya Bécsből ered, ennek az osztrák fővárosban már több mint 700 éves múltja van. A kereskedők számára 1296-ban I. Albrecht uralkodó adta meg a jogot a decemberi időszakban vásár tartására. A kínálatot élelmiszeráruk, kalácsok, sütemények, textiltermékek jelentették. Az első valódi adventi vásárnak az 1434-es drezdai Striezelmarktot tartják. II. Friedrich szász választófejedelem ezzel kedveskedett Drezdában élő testvérének, Zsigmondnak. Az emberek olyan örömmel fogadták a rendezvényt, hogy azóta is minden évben megtartják.
Már 3000 évvel ezelőtt, az ókori Kínában szalmát mártottak zsírba, hogy állandó fényforrást hozzanak létre, azonban ennek korántsem volt kellemes illata. A rómaiak által a Kr. u. 2. század óta használt faggyúgyertyának előnyösebb tulajdonságai voltak. Az első ismert viasz a méhviasz volt, amit kevesen tudtak megfizetni, a szegények állati zsírt és faggyút használtak erre a célra, ami a kellemetlen szag mellett erősen kormozott. A 17. században arzént adtak hozzá, ami esztétikailag javított a faggyúgyertyán, de erősen mérgező volt. A 18. században ipari méretűvé vált bálnavadászat miatt a bálnazsír lett az első számú alapanyag, az ebből készült gyertya a méhviaszhoz hasonlóan szagtalanul égett, ráadásul jóval olcsóbb volt. A gyertya a ma ismert formáját csak kétszáz éve nyerte el, miután 1823-ban a francia kémikus Michel-Eugène Chevreu felfedezte a szilárdságáért felelős sztearint, ezután már a parafinnal és fonott kanóccal készült változatát használták.
Adventi koszorút a feljegyzések szerint először egy németalföldi evangélikus lelkész készített 1839-ben. Johann H. Wichern egy kocsikereket díszített fel fenyőágakkal, majd 24 gyertyát helyezett el rajta, amelyek közül négy nagyobb vörös színű volt, a többi fehéren díszelgett. A templomban felfüggesztve karácsonyig mindennap meggyújtott egyet, advent négy vasárnapján a nagyobb gyertyák égtek.
A legenda úgy tartja, hogy 1572-ben Leonhard Thurneysser német alkimista brandenburgi üvegműhelyében Grimnitzben készített először hógömböt. Az 1878-as párizsi világkiállításról szóló beszámolók egy olyan vizes üveggömbről tesznek említést, amelyben egy férfi figura áll esernyővel a kezében. Valós eredetét ugyan homály fedi, a szabadalom egy bécsi cégé, az Original Wiener Schneekugelmanufakturé, azaz Eredeti Bécsi Hógömbgyáré, amit az alapító unokája Erwin Perzy vezet. Az eredetileg orvosi műszereket gyártó nagyapját állítólag 1900-ban kérték fel a műtétekhez használt Edison-féle égők fényerejének felerősítésére. A cipészmesterek vízzel teli üveggömböket helyeztek a gyertyák elé a fényerő növelésére, Perzy ezt a módszert adaptálta, csak csillámokat, majd lassabban süllyedő fehér port, grízt is tett bele, hogy még jobban visszaverje az égők fényét. A módszer ugyan működött, de az embereket annyira elvarázsolta a hóesést imitáló tárgy, hogy inkább dísztárgyként szabadalmaztatta, és megkezdte a termék gyártását.
A legerősebb emlékmegőrző tényezők közé tartoznak az illatok és a zene. Decemberben ezért is játszanak karácsonyi dalokat a boltokban. Tanulmányok bebizonyították, hogy több időt töltöttek el az emberek azokban az üzletekben, ahol karácsonyi zene szólt és az ünnepet idéző illatok is voltak, a vásárlók pozitívabbnak értékelték ezeket a boltokat, és nagyobb valószínűséggel vettek is valamit. A karácsonyhoz kötődő illatok is fokozták a nosztalgikus hatást, az otthonos biztonságérzetet kelt. MR-vizsgálatok is kimutatták, hogy a karácsonyi hangulatot idéző képekre az agy fokozott aktivitással reagál az érzelmi központban, a limbikus rendszerben.
(Borítókép: Pavel Usachenko / EyeEm / Getty Images)