Nem tudjuk, pontosan hányan vannak, de azt igen, hogy a Magyarországon élő kínaiak miért jönnek hozzánk, mennyire céljuk az integráció, és mit gondolnak saját oktatási rendszerükről. Az antropológus kutató azt is elmondja, hogyan tekintenek a keleti kultúrából érkezők legfontosabb év végi ünnepeinkre, és mikor jön el az ő ünnepük, amikor még a boltjaikat is bezárják.
Műanyag Mikulások, olcsó karácsonyfadíszek és fényfüzérek, ismeretlen eredetű pirotechnikai termékek és persze cipők meg ruhák minden mennyiségben. A Magyarországon élő kínaiakhoz nagyon sokan ezeket a termékeket, illetve az ezekkel összefüggő üzletelést társítják, arról azonban alig van fogalmunk, hogy a karácsony és a szilveszter európai gyökerű ünnepeiről mit tudnak, és mit gondolnak. Csak üzletet látnak bennük, vagy integrációjuk fontos építőelemeiként tartják számon?
Beck Fanni, a CEU antropológus kutatója ennek megválaszolása előtt arra hívja fel a figyelmet, hogy egyfelől a magyarok jelentős része is üzletet lát a karácsonyi ajándékozási szokások mögött, másfelől nem lehet egy kalap alá venni a magyarországi kínaiakat.
Különböző időpontokban és különböző célokkal érkeztek hazánkba, ebből következően pedig más és más ambícióik vannak,
eltérő módon és mélységében integrálódtak a hazai társadalomba. Köztük éppúgy megtalálhatók a vallástalanok, mint a keresztények, Kőbányán például több keresztény gyülekezetet is működtetnek, de rendszeres találkozókat tartanak az itt élő kínai Jehova tanúi közösség tagjai is. A kereszténység tehát nem ob ovo ismeretlen előttük, s bár az kétségtelen, hogy az anyaországban a helyi gyökerű világvallások, mint a konfucianizmus vagy a buddhizmus dominánsabbak, azok erkölcsi, morális értékrendje nem tér el alapvetően a keresztényekétől, tehát európai–kínai kulturális szembenállásról nem beszélhetünk.
A magyarországi kínaiak számaránya azért nehezen határozható meg, mert hiába szerzett valaki magyarországi lakcímet, nehezen követhető, hogy egyáltalán az országban tartózkodik-e. A KSH erre vonatkozó számait mindenképpen fenntartásokkal érdemes kezelni – hangsúlyozta a kutató. A letelepedési kötvények sem adnak támpontot, hisz azzal a jogot az egész család megkapja a letelepedésre, de nem tudni, hogy közülük hányan éltek vele, miközben ezzel a papírral szabadon utazhatnak a schengeni zóna országaiban is, tehát lehet, hogy ideiglenesen egy másik uniós tagállamban tartózkodnak.
A 90-es évektől kezdve Kínából jellemzően kereskedelmi céllal érkeztek, és elsősorban gyermekeik által nyertek intimebb betekintést a magyar családok ünnepeibe; látják a szobában felállított fenyőfát, így ha az ünnepet nem is élik meg, de valamit megértenek a karácsony ünnepköréből.
A letelepedési kötvényesek a kereskedőkhöz képest alapvetően más szociokulturális közegből jöttek, ők sokkal jobban érdeklődnek az európai értékek iránt, de inkább csak mint külső szemlélők tekintenek az ünnepeinkre. Az ünneplés a kínaiaknál is nagyon mélyen beágyazódott szokás. A karácsonynál a kínai újév még azoknál is sokkal meghatározóbb ünnep, akik már 30-40 éve itt élnek Magyarországon. Ez egyébként az utcákon is látható, hiszen december 25-én és 26-án a kínai üzletek nem zárnak be, szemben január 22-ével – ekkor ünneplik ugyanis 2023-ban a holdújévet; ők akkor tartanak hosszabb pihenőt, ez az ünnep számukra érzelmileg is gazdagabb.
Az efféle különbözőségek ellenére is összességében még mindig inkább befogadónak tekintik Magyarországot, elfogadható célország vagyunk számukra. Az első Covid-hullám elején volt bizonyos fokú visszaáramlás Kínába, mert jobban bíztak a járvány ottani kezelésében, ma azonban már a Covid zéró tolerancia kínai politikáját túlzásnak tartják, erre utalnak az ottani demonstrációk és az itteniek vélekedése is.
A „visszamenni vagy maradni” kérdését nemcsak a saját szempontjaik alapján válaszolják meg, gyermekeik jövőjének tervezése legalább ilyen fontos. Ezt az attitűdöt jelzi sok kínai szülő szándéka, hogy a gyerekek a magyar oktatási rendszeren keresztül integrálódjanak a társadalomba, de emellett a stabil kínai nyelvtudásra és az otthoni rokoni kapcsolatok ápolására is hangsúlyt helyeznek, hogy nyitva hagyják a kaput a hazatérés előtt is. Azt ugyanis világosan látják, hogy a kínai gazdaság ma már prosperálóbb a magyarnál, több lehetőséget és jobb perspektívát rejt számukra, mint a magyar. Az is szembetűnő, hogy sok kínai tanulót iratnak be angol–, illetve német–magyar két tannyelvű vagy nemzetiségi iskolába, ami egy másik jövőképet rajzol ki, a Nyugat felé való nyitottságukra utal. Mindez persze csak azok számára szempont, akiknek a megélhetésük biztosításához dolgozniuk kell.
A letelepedési kötvényesek nem ilyenek. Ők nem végeznek termelői tevékenységet, vagy csak az adott család egyes tagjai (a férj vagy a feleség), jellemzően Kínában.
Azért jönnek Európába, Magyarországra, hogy élvezzék az életet, friss levegőt szívjanak, ismerkedjenek a kultúránkkal, nem utolsósorban pedig menekítik a gyermekeiket a kínai oktatási rendszer „őrlőfogai közül”. A legtöbben ugyanis úgy látják, hogy az anyagilag, pszichésen és időtartamát tekintve is (reggel 6-tól este 11-ig is tanulnak) túlságosan megterhelő a gyereknek és a családnak. Már bölcsődéskorban elkezdődik a képességfejlesztési, oktatási hajsza, miközben a feltörekvő kínai középosztály egyre markánsabban fogalmazza meg, hogy az ő gyermekeiket is megilleti az európai társaiknak kijáró nyugodt, önfeledt gyerekkor. Ebből a szempontból Magyarországon kisebb a terhelés, a különórák megfizethetőbbek, több a szabadidő; összességében egészségileg, anyagilag és érzelmileg is kedvezőbbek a gyermeknevelési körülmények itt, mint Kínában.
(Borítókép: China Photos / Getty Images)