A cipős ügyként elhíresült büntetőeljárásban a másodfokú bíróság letartóztatásba helyezett öt olyan gyanúsítottat, akik eddig vagy bűnügyi felügyelet alatt álltak, vagy szabadlábon védekeztek.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) feljelentése alapján a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodánál (KR NNI) 2022 novemberében költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárásnak eddig már 28 gyanúsítottja van. Mint köztudott, gyógyászati segédeszközöket gyártó cégek vezetői és a velük kapcsolatban álló orvosok nagy értékben, jogosulatlanul igényeltek vissza állami támogatásokat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) − írta meg honlapján a rendőrség.
A bűnszervezetben és üzletszerűen elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalási ügyben a KR NNI több szerv bevonásával eddig 11 orvost, 11 cégvezetőt és 6 alkalmazottat, illetve asszisztenst fogott el és hallgatott ki gyanúsítottként. A 28 fő közül eddig 14-en voltak letartóztatásban, a többiek bűnügyi felügyelet alatt, illetve szabadlábon. A Fővárosi Főügyészség fellebbezése alapján a másodfokú bíróság most két cégvezető és három orvos letartóztatását rendelte el. Így összesen most már 19-en vannak letartóztatásban.
Az ügy miatt az ország különböző pontjain létrehozott nyomozócsoportok tovább folytatják munkájukat. Így mind a KR NNI-nél, mind több vármegyei rendőr-főkapitányságnál folyamatban lévő büntetőeljárásokban újabb elfogások és gyanúsítások várhatók.
A szerteágazó bűnügy felderítése érdekében az ország különböző pontjain létrehozott nyomozócsoportok folyamatosan elemzik és értékelik az újabbnál újabb adatokat, és továbbra is szorosan együttműködnek a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársaival. Így vált ismertté, hogy a bűnszervezethez kötődő cégek nemcsak gyógycipők után járó állami támogatásokat igényeltek vissza a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK), hanem más gyógyászati segédeszközök után is benyújtottak igényt. Az ortopéd orvosok által felírt vényeken így a gyógycipőkön túl szerepeltek még gerincortézisek és ahhoz tartozó különböző járássegítő alkatrészek, illetve csuklóortézisek és térdortézisek is, mely eszközök mindegyikének a rögzítés, a támasztás és a tehermentesítés a funkciója.
A szervezetben mindenkinek megvolt a maga szerepe. Az orvosok írták fel a vényeket, többségében olyan emberek adatait felhasználva, akik erről mit sem sejtettek. A beteglistákat – amiket általában különböző szociális intézményektől és idősek otthonától szereztek be − a cégek alkalmazottai küldték el nekik. Majd az ortopéd orvosok érdemi vizsgálat nélkül írták fel a recepteket, rajta a különböző gyógyászati segédeszközökkel. A cégek ezeket a termékeket ugyan legyártották, de többségében nem megfelelő minőségben, és a vényeket benyújtva igényelték vissza a NEAK-tól az állami támogatások összegét. Olyan eset is számtalanszor előfordult, hogy egy páciens nevére mind a két lábra felírták a gyógycipőt, pedig az általában csak egy lábra lett volna indokolt. Vagy a beteg valóban használt korábban valamilyen gyógyeszközt, s azt mindenféle kontroll és vizsgálat nélkül ismét felírták neki, bár az eszközt volt, hogy meg sem kapta. Az önrész befizetésétől – mely ezen ortopédiai termékek kiváltásánál kötelezően a betegeket terhelte volna –, szinte minden esetben eltekintettek a cégek. A hangsúly azon volt, hogy társadalombiztosítási azonosító jellel, vagyis tajszámmal rendelkező emberek szerepeljenek a vényeken, függetlenül attól, hogy szükségük van-e gyógyeszközre, vagy sem.
Az államtól így kicsalt összességében több száz millió forinttal közvetve az embereket károsították meg, tekintve, hogy a gyógyításra szánt erőforrásokat csapolták meg.