Egy évvel ezelőtt, február 24-én kezdődött a háború Ukrajnában, de ezen a napon Magyarország eddigi legnagyobb humanitárius akciója is kezdetét vette. Az évforduló alkalmából egy ukrán házaspárral beszélgettünk, de ellátogattunk a BOK-csarnokba is, ahol a helyi segítők mellett Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő vezetett körbe minket.
A háború kirobbanása óta több mint 1 millió kilencvenezer ember érkezett Magyarországra a fegyveres konfliktus elől menekülve. Közülük több mint 195 ezren kértek ideiglenes tartózkodási engedélyt, és több mint 30 ezren kaptak menekültstátuszt. Ők azok, akik valószínűleg hosszabb időre terveznek Magyarországon maradni – mondta az Indexnek Szentkirályi Alexandra, akivel a háború egyéves évfordulója alkalmából a BOK-csarnokban beszélgettünk.
A kormányszóvivő felidézte, hogy a hazánkba érkező menekültek többsége tranzitként tekintett Magyarországra, a családok nagy része továbbállt olyan, főképp nyugat-európai országokba, ahol már a háborút megelőzően is volt valamilyen ukrán közösség.
A továbbutazóknak a MÁV nemzetközi jegypénztárt nyitott a BOK-csarnokban, de ezzel párhuzamosan a belföldi ingyenes közlekedésre is sokan tartottak igényt, a menekültek összesen 900 ezer szolidaritási jegyet használtak el tavaly február óta
– emlékeztetett Szentkirályi Alexandra, aki elárulta azt is, hogy az itt maradó családoknak lakhatási segítségre, munkára, illetve oktatásra volt a leginkább szükségük, utóbbi vonatkozásában kiemelte, hogy már 4200-nál is többen vesznek részt óvodai nevelésben, iskolai ellátásban.
Hangsúlyozta, hogy az integráció, a normális életbe való visszatérés rendkívül fontos, a segítők visszajelzései alapján ugyanis sok édesanya érkezett a gyermekeivel Magyarországra úgy, hogy már tudták: az apuka elesett a háborúban.
Amikor ilyen történeteket hallok, csak arra tudok gondolni, hogy akár én is kerülhettem volna ilyen helyzetbe a tízéves kislányommal
– jegyezte meg.
A kormányszóvivő kitért arra, hogy egy évvel ezelőtt nemcsak a háború indult el, hanem Magyarország legnagyobb humanitárius akciója is kezdetét vette, ebből az alkalomból köszönetet mondott azoknak, akik részt vettek, és részt vesznek a munkában még most is, annak ellenére, hogy az első hetekhez képest már jóval kisebb a terhelés.
Hozzátette: „Akkor járunk el felelősen, ha a BOK-csarnokot a továbbiakban is nyitva tartjuk. Ha csak egy, öt vagy száz menekültnek van szüksége segítségre, akkor nekik kell ezt megadnunk”.
Mint ismert, a BOK-csarnok 2022. március 21-én kezdte meg a működését, előtte az önkéntesek legfőképpen a Keleti és a Nyugati pályaudvarnál segítették a menekülteket.
„Hamar kiderült azonban, hogy az állomások környéke nem alkalmas gyerekek, nők és férfiak ellátására, ezért folytattuk a munkát a csarnokban, ahol már lehetőség nyílt orvosi ellátásra, zuhanyzásra, étkezésre és pihenésre” – mondta lapunknak Sápi Gergely, a BOK-csarnok műveleti parancsnoka. Arra a kérdésre, hogy mennyire viselték meg az elmúlt egy évben tapasztaltak, azt felelte, hogy „egyrészt ez egy feladat, amit végre kell hajtani, másrészt sokat kivesz az emberből, de sokat is ad”.
A csarnokban a mai napig hat segélyszervezet segíti a munkát, ottjártunkkor a Magyar Református Szeretetszolgálat felelt az érkezők tájékoztatásáért és étkeztetéséért. Nagy Gábor ügyvezető-helyettes lapunknak elmondta: még most is jó érzéssel gondol vissza arra az időszakra, amikor munkavállalóik és önkénteseik egy emberként mozdultak meg annak érdekében, hogy segítsenek.
„Most már nálunk is az integráción van a hangsúly, de a legnehezebb perceket sosem feledjük el” – mondta.
Az évforduló apropóján egy ukrán házaspárral is beszélgettünk. Iryna Pozdnyakova és Valery Pozdnyakov élénken emlékszik az első robbanásokra, a légiriadót jelző sziréna hangjára. A Kijev megyéből, Bila Tserkva környékéről származó házaspár az első napokat óvóhelyen töltötte, nem sokkal később azonban lehetőségük nyílt arra, hogy elkísérjenek egy ukrán gyerekekből álló focicsapatot Magyarországra, mivel hazájukban is sportoktatással foglalkoztak.
A fiunk – aki szintén edző – nem jöhetett át, ő ugyanis még hadköteles. Nagyon aggódunk érte
– mondta Valeriy, aki szeretné, hogy Ukrajna győzelmével érjen véget a háború, de a békére és a korábbi életük folytatására még ennél is jobban vágyik, noha tudja, az már soha nem lesz a régi.
„Bevallom, én azt hittem, hogy egy-két hét alatt véget ér a háború, de sajnos nem így lett. Az az egy vigasztal, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet jóvoltából kaptam munkát, jelenleg egy ukrán óvodában dolgozom Budapesten, ez ad erőt a mindennapokban” – jelentette ki Veleriy felesége, Iryna.
A házaspár történetéről, illetve a menekülteket ellátó BOK-csarnok működéséről további részleteket tudhat meg az alábbi videóból:
(Borítókép: Index)