A börtön, ahol egyszerre raboskodott Rákosi Mátyás és Szálasi Ferenc, ma 30 tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt rab otthona. Az egykori véreskezű gyilkosok napjai unalmasan telnek a rácsok mögött: csak egy-egy palacsinta sütése, verstanulás vagy gobelinkészítés töri meg a monoton napirendet. Riport.
„Az édesanyák tartanak ki a legtovább” – mondja Szilágyi Margit bv. alezredes, a pszichológiai osztály vezetője. Tapasztalatai szerint bármit is követett el a gyerekük, az anyák ragaszkodnak a börtönbüntetésre ítélt fiukhoz. Ha tudnak, néha személyesen jönnek beszélőre a börtönbe, de a skype-os kapcsolattartás a legnépszerűbb.
Szinte ünneplőbe öltöznek, amikor havonta egyszer a börtönből hívják őket Skype-on: mindenről tudni akarnak, és abban a rövid órácskában mindent tudatni szeretnének, ami velük vagy a családtagokkal történt az elmúlt egy hónapban.
Egy anya nem a rémet, a véreskezű gyilkost látja a gyerekében
– állítja a Szegedi Fegyház és Börtön pszichológusa, akinek egyik fő feladata, hogy az intézmény 30 tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt rabjának a lelkét ápolja.
„Itt valódi kotyogós kávét készíthetek magamnak” – kezdi mondandóját L., aki egy erős ráccsal elválasztott helyiségben fogadott bennünket a Csillag 3. emeletén. L. két embert gyilkolt meg, ezért került élete végéig börtönbe.
A XIX. század végén épült börtön mára már fogalommá vált a magyar kriminalisztika történetében.
A KÖZTÖRVÉNYES BŰNÖZŐK MELLETT SZÁMOS POLITIKAI ELÍTÉLT IS ÉLVEZTE A CSILLAG VENDÉGSZERETETÉT: SZÁLASI FERENC ÉS RÁKOSI MÁTYÁS IS ÉVEKET TÖLTÖTT AZ INTÉZMÉNY FALAI KÖZÖTT.
'56-os forradalmi tevékenysége miatt zárták be és végezték ki Kováts Józsefet, akinek maradványait a mai napig nem találták meg.
A HSR-t az épület 3. emeletén alakították ki: ide kerülnek a tényleges életfogytiglanra ítélt bűnözők. Amint belépünk a teljesen elválasztott épületszárnyba, úgy érezzük magunkat, mint egy vidéki orvosi rendelő várótermében. Zöld növények, csend és az őrség frissen főtt kávéjának illata csapja meg orrunkat. Középen egy hatalmas lépcső vezet föl a tetőre: a szint lakói a tetőtérben kialakított, 20 négyzetméteres területen sétálhatnak és edzhetnek napi egy órát.
L. egy családi dráma után, 2014-ben lett a Csillag börtön lakója. „A családom megbocsátott, a gyerekeimmel már tartom a kapcsolatot. Arnold fiam az X-Faktorban is próbálkozott” – ömlik a szó a középkorú férfiból.
Már hajnali 3-kor felébredek. Ilyenkor tiszta a fejem, ezért verseket tanulok
– magyarázza L., aki rögtön szavalni is kezdi Váci Mihály versét. „Nem elég megborzongni, De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, de mindig égni kell!”… Szívből darálja a sorokat, csillogó szemekkel, átszellemülten, majd az utolsó versszaknál elakad, és az édesanyjáról kezd beszélni. „Anyám 75 éves, 6 gyereke van, 22 unokája és 21 dédunokája” – mondja büszkén. Hozzáteszi: havonta egyszer szoktak Skype-on beszélni.
Ilyenkor anya megmutatja, hogyan meszelte ki a nappalit, ültette el a virágait a kertben, és néha átjönnek hozzá a családtagok is
– meséli a férfi, aki mindig türelmetlenül várja ezeket a videós beszélőket.
„Őket is anya szülte. Hibáznánk, ha csak az általuk elkövetett bűncselekménnyel azonosítanánk őket” – állítja az alezredes asszony, aki szerint a páciensei közül szinte mindenki megbánta tettét. 80-85 százalékuk együttműködő, lehet velük beszélni. „Ezek az emberek nem a Holdról vagy a Marsról jöttek, hanem olyan környezetből, ahol a szocializációjuk sérült” – mondja.
Több évtizedes tapasztalata szerint a brutális gyilkosságok kiváltója az esetek egy részében családi konfliktusból ered, és indulati jellegű.
Gyakran a legszörnyűbb bűncselekmények hátterében érzelmi okok dominálnak, úgymint féltékenység, bosszú és harag.
A pszichológus második okként a helytelen értékítéletet jelölte meg. „Hollywood ontja magából a torz világszemléletű produkciókat, amelyek teljesen összezavarják a mai kor emberét. Egy bankrablásnak, egy gyilkosságnak vagy egy emberrablásnak nagyon komoly következményei vannak” – mondja, majd hozzáfűzi: a végtelen életet ígérő videójátékok pedig csak súlyosbítják a helyzetet. Mindenkinek egy élete van, ebben lehet sikeres, vagy ezt teheti tönkre.
Harmadik okként – a bűncselekmények kiváltójaként – a szeretethiányos környezetet nevezte meg.
Ezek az emberek nem tudják elhinni, hogy szerethetők, így ők sem tudnak szeretni, és senkihez sem kötődnek
– állítja az alezredes.
„Tapasztalataink szerint vannak kritikus évek. Az 1., a 3., a 7., a 14. és a 21. évben jobban oda kell figyelnünk az elítéltekre, mert valami változás áll be náluk. Nagyon nehezen viselik, ha meghal az édesanyjuk. Ilyenkor mi, pszichológusok segítünk a gyász feldolgozásában” – magyarázza Szilágyi Margit, akivel egyetért kollégája, Jó Ferenc bv. őrnagy is, aki a Csillag börtön fogvatartási ügyek alosztályvezetője.
Amikor meghal az elítélt édesanyja, gyökeres változás megy végbe a rab életében
– számol be benyomásairól a bv. őrnagy. Jó Ferenc szerint innentől indul meg a kapcsolattartás kiüresedésével a passzivitásba fordulás.
A remény rabjai című film – amit Stephen King kisregényéből dolgoztak fel – jól bemutatja, hogyan is lesznek az elítéltek intézményfüggők. „Mi hospitalizációnak (lásd keretes írásunkat) hívjuk, ami egy börtönártalom” – magyarázza Jó Ferenc. Hozzáteszi: azért alakul ki, mert kevés az impulzus, és a fogvatartottak elvesztik az önállóságukat.
Magyarországon körülbelül 70 tényleges életfogytiglanra ítélt fogvatartott van, ebből 30 Szegeden.
„Még pályakezdő koromban történt, hogy a 4.30-as ébresztőnél rövid csengővel ébresztettem az átmeneti részleg elítéltjeit. Nem voltam olyan határozott, és a fogvatartottak által megszokott hosszú hangjelzés helyett csak röviden nyomtam meg a csengőt. Nem sokkal ezután a nyitott részlegen odajött hozzám egy elítélt. Arra kért, hogy hosszabban csöngessek, mert nem tud reggelizni, mert nem indul be a szájában a nyálelválasztás. Az illető már annyira hospitalizálódott, hogy az emésztése a hosszú évek alatt az ébresztő csengőjéhez igazodott.”
A börtönártalmak negatív hatásai ellen különböző programokat indított a börtön vezetése a hosszúidős speciális részlegen (HSR). A legnépszerűbb a főzőszakkör. Itt persze nem arra kell gondolni, hogy Borbás Marcsi vagy Széll Tamás vezetésével tanulnak sütni-főzni. Egyedül, saját alapanyagból, egyszerű fogásokat készíthetnek: tejbegrízt vagy egy-egy sütit. Ez a program arra is jó, hogy egész héten azon agyaljanak, hogy mit főzzenek majd maguknak.
Emellett vannak olyan fogvatartottak, akik a kézimunkában találnak örömöt, mint például a gobelinkészítés. Régebben engedélyezett volt, hogy egy-egy elítélt tengerimalacot is tarthatott a zárkájában. „A kisállatokat azért támogattuk, mert ez a társas kötődésről és a felelősségvállalásról szólt” – jegyzi meg az alezredes.
Hospitalizáció: a fogvatartott személy az állandó gondoskodásnak köszönhetően elveszti az önállóságát. Jele: a szabadulási pánik, amikor a fogvatartott fél a saját döntéseket igénylő társadalomba való visszatéréstől.
Detrimentalizáció: személyiségromlást és annak az észlelését jelenti, amit a börtön egyéb rossz hatásai okoznak, mint a bezártság érzése, a társak brutalitása, a személyzet nemtörődömsége, a napirend monotonitása. A túltelítettség az egyik olyan tényező, ami a fogvatartottak személyiségét rendkívül leronthatja.
Dehumanizáció: A fogvatartott a bv. rendszerével és a személyi állománnyal történő interakciók során azt éli meg, hogy nem tekintik embernek, hanem alacsonyabb rangú élőlényként, állatként kezelik.
A tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt fogvatartottak esetében negyven év után az úgynevezett kegyelmi bizottság megvizsgálja, hogy az elítélt feltételesen szabadlábra bocsátható-e. A tapasztalatok szerint a hosszú ítéletesek már annyira hospitalizálódtak, hogy félnek a szabad világba kilépni. Ahogy A remény rabjaiban fogalmazott az egyik szereplő: itt valaki vagyok, de kint csak egy senki.
L.-nek sok kapcsolattartója van: családtagok és barátok. „Gondoskodnak rólam, mert mindig van pénz a kártyámon. Hozatni tudok a börtönboltból kávét, üdítőt” – mondja kissé szomorkásan, miközben zárjuk a beszélgetést, és távozni készülünk. Még az ajtóban vagyunk, amikor felkiált, és szavalni kezdi a vers utolsó sorait: „Kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég!”
A Kádár-korszakban, 1963-tól 1988-ig összesen 102 halálos ítéletet hajtottak végre Magyarországon. A kivégzett elítélteket a börtön temetőjében, egy jeltelen sírban helyezték örök nyugalomra. A jeltelen sír is a büntetés része volt. A halálbüntetést a rendszerváltás évében, 1990-ben törölték el. A Btk.-ban a tényleges életfogytiglani lett a legsúlyosabb büntetés. Ha valamelyik életfogytos rab súlyosan megbetegszik, őt a Berettyóújfalun működő Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központba szállítják. Ha a beteg elhalálozik, a BV értesíti a családot. Amennyiben nincs rokon, a temetésről az önkormányzat gondoskodik.
(Borítókép: A Csillag börtön Szegeden 2023. április 12-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)