Az ukrán menekültek magyarországi életét bemutató cikksorozatunk második részében az ukránok hangját erősítettük fel, akik elmondták, mit gondolnak a magyar társadalom menekültekhez való hozzáállásáról. Azt is megszondáztuk, hogy a főváros hogyan törekszik az ukrán menekültek támogatására, miközben tovább boncolgattuk az integráció nehézségeit.
A háború kitörését követően egészen Robert Fico szlovák miniszterelnökként való visszatéréséig Magyarország az Európai Unió tagállamai között egyedüliként egy teljesen különutas Ukrajna-politikát folytatott: nem szállított fegyvert Ukrajnának, akadályozni próbálta az Európai Unió Oroszországgal szembeni szankcióit, és jelenleg is igyekszik gáncsolni Ukrajna euroatlanti törekvéseit.
A magyar kormány tevékenysége nagy ellenszenvet váltott ki az ukránok körében, azonban a hazai társadalom háború kitörése utáni spontán reakciójáról már az ukránoknak is pozitív véleménye van. Marina Bilik, a tradicionális ukrán fogásokat kínáló Ukrán Udvar Étterem tulajdonosa a magyar társadalom rendkívüli összefogásáról számolt be.
Marina 2018-ban abból a célból nyitotta meg első éttermét a Ráday utcában, hogy közelebb hozza egymáshoz a magyar és az ukrán nemzetet. Elmondása szerint szerették volna megismertetni a budapestieket és a városba érkezőket az autentikus ukrán ételekkel, italokkal, valamint hagyományokkal, egyben lehetőséget biztosítani az itt élő ukránoknak, hogy itt, szülőföldjüktől távol újra átélhessék gyerekkoruk ízeit. Az étterem végül annyira sikeres lett, hogy azóta már a József körúti éttermükben is várják az ukrán gasztronómia szerelmeseit.
Elmondása szerint azonban az életük különleges szakasza 2022 februárjában, a háború kitörésével kezdődött. A tragikus események kezdetén minden erejüket a Magyarországra érkező menekültek megsegítésére fordították. Az étterem ingyenesen biztosított étkezést a rászoruló menekültek számára, Marina pedig megszervezte az elsősegélynyújtó eszközök, meleg ruhák, gyógyszerek és egyéb szükséges dolgok gyűjtését. A IX. kerület képviselőinek és polgármesteri hivatalának közreműködésével különösen sok rászoruló menekültet támogattak.
Külön ki kell emelnem a magyar állampolgárok maximális együttérzését és segítőkészségét. Éttermünkbe különféle emberek érkeztek segítségnyújtási ajánlatokkal: takarítók, a szomszédos házak lakói, közeli létesítmények tulajdonosai és alkalmazottjaik, képviselők, a polgármesteri hivatal dolgozói és még sokan mások
– részletezte Marina.
„Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak, akik 2022 márciusában segítettek megnyitni egy menedéket Budapesten, amely a háború elől menekülő nők és gyermekek számára biztosított szállást” – folytatta az étterem tulajdonosa. Marináék lakhatással, teljes étkezéssel látták el őket, illetve pszichológiai problémáik megoldásában, kezelésében és a munkakeresésükben is segítettek a menekülteknek.
A társadalom hozzáállásával kapcsolatos vegyes tapasztalatairól számolt be a Budapest–Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésze, aki egyben a Dévai Fogadó igazgatója.
800–1200 önkéntessel dolgoztam együtt a háború kitörésekor. A magyar társadalom jó szándékával, empátiájával, ám egyben egy nagyon intenzív, szorongásalapú segítő szándékkal találkoztam. Átérezték a helyzetet, hogy ez velünk is megtörténhetett volna
– mesélte Bolba Márta.
Elmondása szerint a magyarok különösen tudtak azonosulni a menekültekkel, ráadásul mivel úgy látja, hogy kulturálisan is sok a hasonlóság, így meglátták saját magukat ezekben az emberekben, és elkezdték őket segíteni. Ugyanakkor megemlítette az oroszbarát kormányzati kommunikáció negatív hatását is: a kezdeti szolidaritási gesztusok alábbhagytak, ráadásul a szolgáltató szektor rasszizmussal átszőtt.
A Dévai Fogadó igazgatója szerint nagy gondot okoz az irigység is. Sokan nem értik, hogy miért kapnak segítséget a menekültek, ha kapnak is támogatást, miért kapnak többet, mint a sajátjaink. Úgy látja azonban, hogy figyelembe véve a magyar közállapotokat, ez az érzés valahol jogos is.
A magyar szociális ellátórendszer nagyon le van épülve. (...) A magyar emberek is éheznek. A magyar állam leépítette a jóléti államot, a menekültügyi ellátás beépítése csak egy újabb fájó terhet jelent az ellátórendszernek
– tette hozzá Bolba Márta.
Grexa Liliána ukrán nemzetiségi parlamenti szószóló, a Nova Hvilja Egyesület elnöke is arról beszélt, hogy a háborús pszichózis, ami a kommunikációban és a médiában is megjelenik, nem segíti az ukrán menekültek feltétel nélküli elfogadását, hiszen sokan szeretnék már, hogyha vége lenne a háborúnak.
Az ukránoknál jobban senki sem szeretné, hogy vége legyen ennek a háborúnak. Ők azért kényszerültek idemenekülni az országukból, mert megtámadta őket az agresszor. Persze hogy az ukránok azt akarják, hogy az agresszor Ukrajnából menjen el, és hagyja őket békén, szabadon élni. De mivel az orosz propaganda sajnos nagyon erős, és ez a háborús pszichózis, illetve a háborúellenesség is nagyon erős, ezért vannak olyan hatásai ennek a helyzetnek, amik nagy sajnálatomra az ukrán nemzetiségen vagy az ukrán menekülteken lecsapódnak, de ezek szerencsére egyelőre ritkább, egyedi esetek
– tette hozzá.
Úgy gondolja, hogy a magyar társadalom a háború kitörésekor nemcsak befogadta, hanem segítő jobbot nyújtva várta az ukrán menekülteket. Az elfogadás mértékét megfelelőnek látja, ugyanakkor szerinte vannak olyan negatív példák, amelyek azt mutatják, hogy nem minden rózsás.
A háború kitörését követően a főváros is azonnal akcióba lendült. Kiss Ambrus, Budapest általános ügyekért felelős volt főpolgármester-helyettese, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója úgy emlékezett vissza, hogy a háború kitörését követő 24–36 órán belül megjelentek az első menekültek a budapesti pályaudvarokon.
A főváros szinte rögvest elkezdte megszervezni az Ukrajnából érkezők elszállásolását. Kiss Ambrus szerint az első kontingensek néhány órán belül megteltek. Jelenleg négy szállásuk van nyitva; kettő vidéken, kettő pedig Budapesten van tele vegyes nemzetiségű ukrajnai menekültekkel.
A Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója szerint ez azonban önmagában még nem megoldás, így a főváros nemcsak szállással, hanem szociális munkával, étkeztetéssel, integrációs programokkal is biztosította, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Kiss Ambrus elmondása szerint mindez számokban ez idáig 265 ezer vendégéjszakát és 700 ezer adag ételt jelent.
Nagyon büszke vagyok, hogy minden nálunk lévő gyerek egészségügyi ellátása, iskoláztatása, óvodáztatása rendben van, és abban a tekintetben sikertörténeteink is vannak, hiszen többük alulszocializált volt, és képesek voltunk olyan szinten felzárkóztatni őket, nyilván pluszmunkával, hogy vannak, akik közülük középiskolába nyertek felvételt, ami abban a társadalmi közegben, ahonnan jöttek, unikálisnak számít, és ez mindenképpen egy siker
– tette hozzá.
A főváros egyik legfontosabb intézkedése, hogy 2022 márciusa óta folyamatosan ingyenes a közösségi közlekedés az ukrán menekültek számára, ráadásul ezt addig hosszabbítják, ameddig csak szükséges. Jelenleg december végéig szól a döntés, de a hosszabbítást folyamatosan mérlegelik.
„Folyamatos az intézkedés hosszabbítása. Abban reménykedünk, hogy véget ér a háború, és a helyzet visszarendeződik az eredeti állapotába, vagy legalábbis abban reménykedünk, hogy elindul ez a folyamat. Úgyhogy a BKK ingyenességét biztosítottuk” – mondta Kiss Ambrus.
A Fővárosi Önkormányzat mindezek mellett arról is gondoskodott, hogy közösségi pont nyíljon a Városháza földszinti külső helyiségében. A Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója szerint jelképesen is fontos volt számunkra, hogy ez a közösségi pont a Városházán kapjon helyet, mivel úgy gondolják, a Bárczy utca kifejezi ennek a városvezetésnek a krédóját. Ezzel az álláskeresők, az ukrán menekültek, az idősügyi információs pont, a Zöld Budapest Tanácsadó Iroda vannak egy soron egymás mellett.
Azt gondolom, hogy ez jól mutatja, hogy mi hogyan gondolkodunk erről az épületről; hogy ez valójában nem egy hivatal, hanem azt fejezi ki, hogy milyen morális erkölcsi alapállásunk van a nehéz helyzetben lévők támogatására, és ebbe a sorba illeszkedett a menekülteket ellátó információs pont is
– magyarázta.
A Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója külön kiemelte azt a morális magatartást, amit a Budapest-család valamennyi tagja mutatott, mert nekik a munkakörüket illetően nem kellett volna menekültekkel foglalkozniuk, ők azonban mégis önként jelentkeztek, hogy szeretnének segíteni. „Egy komplett rendszert építettünk fel” – tette hozzá Kiss Ambrus.
A magyar társadalom ukrán menedékesekhez való hozzáállásában nem lát problémát. „Budapest egy befogadó, szolidáris város. Az itt élők sok mindent láttak már a történelem során, ezt a hozzáállást tanúsítják. Kifejezetten jó tapasztalatokról tudok beszámolni” – tette hozzá Kiss Ambrus.
A Fővárosi Önkormányzat főigazgatója szerint nincs szükség külön érzékenyítő programra, fontos azonban, hogy folyamatosan szembesítsük magunkat azzal, miért is alakult ki ez a helyzet. Ennek érdekében több akciót is rendezett a főváros. Legutóbb az UNICEF-fel és a Magyar Református Szeretetszolgálattal közreműködve rendeztek különleges kiállítást a Városháza parkban, amelyen a háborús romokról készült fotókat ukrán gyerekek rajzaival kombinálva állították ki. Megemlítette, hogy aktívan használják azt a helyet olyan témákra, amelyekkel felhívják az itt élők figyelmét arra, milyen világ is vesz minket körül.
Grexa Liliána ukrán nemzetiségi parlamenti szószóló úgy gondolja, hogy a magyar menekültvédelmi rendszer nem arra lett kiépítve, hogy hosszú távon állami segélyeken élve maradjanak hazánkban a menekültek, hanem arra inspirálja az embereket, hogy ha itt akarnak maradni, akkor találják meg a számításaikat. Ő maga úgy látja, hogy a menekültek számára végtelen a lehetőségek száma Magyarországon, így az élelmes ukrán nők képesek feltalálni magukat.
Pál Norbert, az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos elmondta, hogy
az ukrán állampolgárok könnyített feltételekkel vállalhatnak munkát, munkavégzés esetén pedig megnyílik előttük a Menedékes Munkavállalók Lakhatási Támogatása, akár már heti 20 óra foglalkoztatás esetén – így például a kisgyermeket nevelő édesanyák munkába állása esetén – is.
Hangsúlyozta azt is, hogy a Menedékes Munkavállalók Lakhatási Támogatása eszközt ad mindenki számára a megfelelő – albérletben és nem kollektív szállás jellegű – lakhatáshoz való hozzájutáshoz. Munkavállalás esetén további kedvezmények is igénybe vehetők, mint például a 25 év alattiak szja-mentessége. A foglalkoztatás elősegítése végett pedig pályázat indult vállalati gyermekmegőrzés és nyelvtanfolyamok támogatásának céljából.
A munkavállalásban a Fővárosi Önkormányzat is igyekezett lehetőségeihez mérten támogatást nyújtani. Kiss Ambrus elmondta, törekedtek mindent megtenni, hogy az általuk elszállásolt gyermekmenekültek óvodáztatása és beiskoláztatása mielőbb megtörténjen, a szülők pedig dolgozni mehessenek. A Fővárosi Önkormányzat főigazgatója szerint sokan alkalmi munkákat vállalnak, azonban amennyiben van lehetőség önkormányzati fenntartású intézményben munkát ajánlani, akkor azt minden esetben megteszik.
Kiss Ambrus példaként elmondta, hogy az egyik szálláshely közelében van egy nyugdíjasotthon, ahol konyhásként és takarítóként sikerült elhelyezkedni ukrán menedékeseknek. Bár tudja, hogy itt nem tehetnek szert akkora jövedelemre, hogy önálló életvitelt kezdjenek Budapesten, arra szerinte mindenképp alkalmas, hogy el tudják magukat tartani.
Grexa Liliána személyes tapasztalata szerint az ukrán menekülteknek nincs gondjuk a munkakereséssel, sok helyen tárt karokkal várják őket. Kiemelte, hogy sokan gyárakban helyezkednek el, azonban az angol nyelvtudással rendelkezőknek sokkal több lehetőségük van. „Sokan helyezkednek el a szépségiparban – körmösként, fodrászként. A munkakeresést nem látom akkora problémának, mint a nyelvtudás hiányát” – tette hozzá, utalva arra, hogy mi akadályozza jelenleg leginkább az ukrán menekültek integrációját.
Bilik Marina, az Ukrán Udvar tulajdonosa elmondta, hogy az ő éttermeiben is több ukrán menekült dolgozik, akiket munka mellett lakhatással is támogatni tudnak. „Boldogok vagyunk, hogy segíthettünk, és továbbra is segítünk, és őszintén nagyra értékeljük a magyar állampolgárok segítőkészségét” – tette hozzá az étterem-tulajdonos.
Bolba Márta szerint ők is többször szerveztek már állásbörzéket. Van egy adatbázisuk, ahol folyamatosan frissítik az álláslehetőségeket. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon munkaerőhiány van, így ő is úgy látja, hogy a munkakeresés nem okoz különösebb gondot.
Úgy látja, leggyakrabban az építőiparban, szállodaiparban, termelői és gyártási területeken, húsfeldolgozó üzemekben helyezkednek el, de a takarítói munka is nagyon gyakori a menekültek körében.
Bolba Márta a munkavállalás árnyoldalaira is felhívta a figyelmet. „Sajnos itt is nagyon sok a visszaélés. Feketén foglalkoztatják az embereket, ha leesik a létráról, mindenki mossa a kezeit. Nagyon kevés a biztonságos munkahely” – mesélte.
Nagy könnyebbséget jelent az ukrán emberek elképesztő összefogása is, ugyanis mindent megtesznek, hogy munkához segítsék egymást. Ez az összefogás ahhoz is vezetett, hogy létrejött Budapesten belül egy párhuzamos „Ukrajna”, tehát az ukránok kiépítették a saját kis világukat, amelyben képesek széles körű szolgáltatást nyújtani egymásnak. Így aztán az ukrán szakácsnak, cukrásznak, manikűrösnek, fotósnak, tetoválóművésznek vagy épp harcművészeti edzőnek sem kell aggódni amiatt, hogy munka nélkül marad. Szolgáltatásaikat leggyakrabban a különböző közösségimédia-platformok ukrán csoportjaiban hirdetik.
Grexa Liliána elmondta, jelenleg nem lát generális problémát a menekültügyi rendszerrel kapcsolatban, ugyanakkor ő nagyobb hangsúlyt helyezne arra, hogy közelítse egymáshoz a magyar többséget és az ukrán menekülteket, mert „az senkinek sem jó, ha szegregált közösség alakul ki”.
Úgy látja, vannak kulturális különbségek a magyarok és az ukránok között, ám mivel két európai és keresztény nemzetről van szó, azok áthidalhatók. Így a legnagyobb problémát a magyar nyelv ismeretének hiányában látja. Úgy véli, mindenképp segíteni kell, hogy az ukránok nyelvtudáshoz jussanak ingyenes nyelvtanfolyamok keretében, különösen azok, akik hosszú távon terveznek itt maradni.
Értelemszerűen, aki vissza akar térni Ukrajnába, annak erre egyelőre nincs szüksége, ha rövid időn belül visszatérhet. De nem tudjuk, hogy mennyien fognak visszatérni, és mennyien maradnak itt
– magyarázta Grexa Liliána.
A másik legnagyobb problémának az ukrán nyelvű oktatás nem kidolgozott rendszerét tartja. Mint elmondta, az oktatási kérdés azért is nagyon fontos, mert amíg a gyerekek nem járnak iskolába, addig a szülők sem tudnak dolgozni. Grexa Liliána felidézte, hogy egészen tavalyig egyáltalán nem volt magyar állam által elismert ukrán nyelvű oktatás Magyarországon, ugyanakkor szerinte ez elsősorban az ukrán nemzetiségi önkormányzatok hiányossága volt, hiszen a nemzetiségi törvény lehetőséget ad a nemzetiségi önkormányzatnak arra, hogy elindítsanak a saját nemzetiségükhöz tartozó nyelven különböző oktatási intézményeket, de ez sajnos az utóbbi 30 évben nem történt meg az ukrán nemzetiségben.
A Leszja Ukrajinka Országos Ukrán Nemzetiségi Nyelvoktató Iskola tavaly nyitotta meg kapuit Budapesten és Nyíregyházán, és szombatonként segíti az ukrán gyerekeket a nyelvük és kultúrájuk megőrzésében. Az első állami ukrán–magyar iskola pedig csak idén szeptemberben nyitotta meg kapuit. Az oktatás kérdésével cikksorozatunk következő, befejező részében foglalkozunk.
Bolba Márta ugyancsak a nyelvi problémában látja az integráció legnagyobb gátját. Elmondta, hogy amennyiben magyarként ő úgy dönt, hogy a gyerekeit Ausztriába íratja be iskolába, akkor a gyerekek kapnak egy nyelvi előkészítő évet, és németül tanítják őket. Ezzel szemben Magyarországon ez egyáltalán nem elterjedt.
Még egy olyan nagyvárosban sem, mint Budapest, ahol minden osztályba, minden egyes budapesti iskolába az első osztályokban 3-4-5 nem magyar nyelvű gyerek jár. Mindenféle nyelvi előkészítés nélkül. És nem mindenki menekült, van, aki csak simán külföldi
– tette hozzá.
A Dévai Fogadó igazgatója súlyos problémának tartja a lakhatási válságot, amely a menekülteket különösen érinti. Felhívta a figyelmet, hogy amennyiben elveszítik a lakhatásukat, azzal az integrációs folyamat is kizökken, mivel ha nem találnak a közelben új lakást, akkor lehet, hogy új munkahelyet is keresni kell, ráadásul így a gyerekeknek is új óvodát és iskolát kell találni. A lakhatási problémával cikksorozatunk első részében foglalkoztunk bővebben.
Grexa Liliána elmondta, az ukrán nemzetiségi önkormányzatok mindent megtesznek, hogy segítsék a beilleszkedést, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a nemzetiségi kultúrájukat, az ukrán nyelvet és a hitet is megőrizzék. „A nemzetiségi önkormányzatok elsősorban úgy tudják támogatni a menekülteket, hogy programokat szerveznek nekik. Civil szervezetek, illetve ukrán nemzetiségi civil szervezetek és önkormányzatok is azért dolgoznak, hogy a menekültek valahova el tudjanak menni közösségbe, és az anyanyelvükön beszélhessenek” – tette hozzá.
Az ukrán nemzetiségi parlamenti szószóló büszke arra, hogy az általa vezetett Nova Hvilja Egyesület többséget szerzett az országos önkormányzatban, a Pest vármegyei és a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei ukrán nemzetiségi önkormányzatban, valamint 18 helyi ukrán nemzetiségi önkormányzatban is. Az egyesület legnagyobb célkitűzése az oktatás fejlesztése, a kulturális élet támogatása, az anyanyelvi hitélet támogatása és az ukrán menekültek integrációjának a segítése. Elmondása szerint a jövőben mindent megtesznek, hogy ezek a célok teljesüljenek.
(Borítókép: Menekültek egy sportcsarnokból kialakított ideiglenes szálláson 2022. március 19-én Beregsurányban. Fotó: Janos Kummer / Getty Images)