Radikális szemléletváltás és központosítás jöhet a magyar tudományos életben. Még idén szavazhat az Országgyűlés a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat működéséről szóló törvénytervezetről, amelynek elfogadása önálló, a HUN-REN jellegzetességeire szabott jogi státuszt ad a hálózatnak, és amelyet a HUN-REN javaslatai alapján a Kulturális és Innovációs Minisztérium készített elő, majd hivatalos véleményezésre most elküldött a HUN-REN-nek. November közepéig van idő a törvénytervezet véleményezésére, a várakozás szerint a kormány még ebben a hónapban benyújtja az Országgyűlésnek az egyeztetett törvénytervezetet. Január elején léphet hatályba a törvény azzal, hogy az új modellben működő HUN-REN április 1-jével megkezdi működését. A változásokról Gulyás Balázst, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnökét és Jakab Rolandot, a szervezet vezérigazgatóját kérdeztük.
Gulyás Balázs, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnöke és Jakab Roland, a szervezet vezérigazgatója az Indexnek adott exkluzív interjúban többek között arról beszélt, hogy
Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díja miatt ismét reflektorfénybe került a magyar tudomány, köztük tudósaink és kutatóink. A kritikusok rendre megjegyzik, hogy miért nem Magyarországon születnek az említett kimagasló teljesítmények. Elnök úr egy korábbi interjújában úgy fogalmazott: „Mostanáig nagyon régi modellt alkalmaztak számos európai országban, köztük Magyarországon is. Ennek lényege, hogy a kutatónak legyenek jó ötletei, az eredményeit publikálja, és köszönik szépen, ezzel megvagyunk. De a világ megváltozott, ezzel az elavult szemlélettel pedig Európa egyértelmű versenyhátrányba került.” Tehát nemcsak a közvélemény egy része, hanem ön is kifejezetten éles kritikát fogalmazott meg a jelenlegi szisztémával kapcsolatban. Miért nem hallunk magyarországi tudományos áttörésekről és eredményekről?
Gulyás Balázs: Nem tartom problémásnak, ha magyar kutatók másik országban végzett munkájukért kapnak Nobel-díjat. A világban ma agyelszívás (brain drain) helyett egy „agycirkulációs” folyamat zajlik. Nyugat-Európából is történik agyelszívás Észak-Amerikába vagy Délkelet-Ázsiába. Tizenöt évig éltem Szingapúrban, ahol a felsőoktatás és kutatás kétharmad részben külföldiek kezében van. Mi, magyarok az elszívás oldalán szenvedünk el veszteségeket, és ezt a folyamatot akarjuk megfordítani.
Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a tehetségek számára vonzóak legyünk? Nem a pénz az első számú tényező. Az elsődleges bevonzó faktor a személyiség. Ha valahol egy kiváló, iskolateremtő mester kutat, akinek ráadásul a témája is fantasztikus, akkor képes bevonzani a fiatalokat. Erre Magyarországon is látunk példákat, elég, ha Szathmáry Eörsre, a világ leghíresebb evolúciókutatójára gondolunk. De hasonló példa a hálózattudomány területén Barabási Albert László, akinek Magyarországon is komoly kutatási bázisa van. És ha ez forrásokkal, infrastruktúrával, kutatási kultúrával párosul, akkor elindulhat az „agynyerés” (brain gain), ahogyan történt ez Izraellel és Szingapúrral is.
Abban biztosan egyetért velem, hogy Szingapúr vagy Izrael biztosan nem költ olyan keveset kutatásra, mint Magyarország. Épp ön mondta a már idézett interjúban, hogy a közelmúltban – 2019 és 2022 között – megduplázták, 17-ről 39 milliárd forintra emelték a kutatóhálózatoknak szánt forrásokat. Mire elég 39 milliárd forint? Tekintve, hogy a kormány egyszeri irodavásárlásra elkölt 600 milliárdot, és még sorolhatnám a példákat.
Gulyás Balázs: A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat teljesítményét húsz hasonló nemzetközi intézettel vetettük össze: a tudományos termelés tekintetében nemzetközi szinten a középmezőnyben vagyunk. A katalán ICREA valószínűleg Európa legjobb kutatási hálózata jelen pillanatban, ők sokkal jobb eredményt képesek felmutatni azonos egységnyi forrásból. Ennek az az oka, hogy nemcsak világszínvonalú kutatóik vannak, hanem jól működő infrastruktúrájuk és adminisztratív hátterük is. Sajnos a mi kiváló kutatóink nagyon régi modellben, szerkezetben, mechanizmusokkal működnek, ezért nem tudjuk kiteljesíteni a tehetségeket.
A kutatási hálózat jelen pillanatban durván 100 milliárd forintból gazdálkodik, ebből 48,5 milliárd az állami közvetlen támogatás, a fennmaradó rész pedig egyéb – mint például az NKFI Hivatal kutatási pályázatai –, jórészt szintén állami forrásokból származik.
A kormány elkötelezte magát, hogy a Magyar Kutatási Hálózat költségvetési támogatását három éven belül megduplázza (ami így el fogja érni a 97 milliárd forintot), már jövőre 50 százalékos emeléssel számolunk, ami óriási előrelépésnek számít.
A következő években olyan vonzóvá kell tennünk a Magyar Kutatási Hálózatot, hogy ne csupán a kormányzati emlőkön éljen.
Javítson ki, ha tévedek, de nagyon jelentős áttöréseket szeretnének elérni a rákkutatás és a mesterséges intelligencia területén. Az előrelépések eléréséhez elegendőek lesznek a rendelkezésükre álló források?
G. B.: A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatnak, illetve a teljes magyar kutatási ökoszisztémának olyan területekre kell fókuszálnia, amelyek mentén a nagy nemzeti kihívások megoldhatóvá válnak. Mondok példákat: a tumoros megbetegedések népbetegségnek számítanak Magyarországon, e terület kutatására óriási igény lenne; hazánkat elöntik a nagy világcégek különböző vetőmagkreálmányai, ahelyett, hogy a kiváló, a Kárpát-medencéhez ezer éve alkalmazkodó fajtáinkat használnánk; világhírű matematikusaink vannak, a mesterséges intelligencia kutatása terén mégis másutt születnek az áttörések.
Persze mindent szabad kutatni, csak meg kell találnunk a megfelelő arányokat, anélkül, hogy a kutatói szabadság sérülne. De a források nagyobb hányadát a kihívásokra reagáló kutatásokra kell fordítani. Franciaországban a CNRS kutatóhálózat úgy állapodik meg a francia kormánnyal, hogy az állami támogatás kétharmadát közösen meghatározott, nagyívű, a francia társadalom és gazdaság számára fontos témákra fordítják. A maradék egyharmadból és pályázatokból pedig bármilyen más kutatási téma megjelenhet.
Amellett, hogy kritikákat fogalmazott meg a jelenlegi állapotokkal szemben, rendszerszintű átvilágítás is történt a Magyar Kutatási Hálózatban. Az átvilágítás eredménye szerint sokkal hatékonyabb működést kell megvalósítaniuk. Ha minden igaz, akkor a hatékonyságnövelés radikális központosítással jár együtt. Milyen előnyöket várnak ettől?
G. B.: Nem radikális központosításról van szó, hanem a legjobb nemzetközi példák magyarországi alkalmazásáról. A francia CNRS-nek 32 ezer munkatársa, köztük 13 ezer kutatója van, mégis egy jogi személyiség égisze alatt működik. De ugyanúgy igaz ez a német Max Planck hálózatra, a szingapúri A*STAR-ra, a japán RIKEN-re vagy az izraeli Weizmann Intézetre.
Mi jelenleg 21 jogi személyből állunk 3700 kutatóval, van olyan önálló intézményünk, amelyben 350, és van, amelyikben 35 kutató van. Egy hálózat hatékonyan nem tud működni ilyen széttagolt struktúrában.
A tudományos kutatásban nélkülözhetetlen együttműködések terén sem áll jól a hálózat – de ez nemcsak a hazai egyetemekkel való együttműködésekre igaz, de a hálózaton, sőt néhány esetben a kutatóközpontokon belüli együttműködésekre is. Ebből a széttagolt szerkezetből fakad az is, hogy nincs jelenleg a HUN-REN-ben egységes kutatói életpálya, ami kritikus a fiatal tehetségek bevonzása szempontjából. Fontosnak tartjuk azt is, hogy hosszú távú, kiszámíthatóságot és stabilitást biztosító szerződésünk legyen a kormánnyal.
Ha egyetlen jogi személy marad, akkor lesz egy olyan tárgyalóképes, ütőképes partnere a kormánynak, amely képes a teljesítményalapú finanszírozási modell alapján új szerződést kötni.
A több mint egy éven át tartó átvilágítási folyamat során egyértelművé vált, hogy a magyar kutatási ágazatban dolgozó kutatók abszolút kiváló teljesítményre képesek. Ám bénítják a múltból maradt mechanizmusok, strukturális kérdések, a különböző folyamatok optimalizálatlan menete, például a papíralapú adminisztráció, miközben már mindenütt digitalizálták azt. De beszélhetünk a mesterséges intelligencia alkalmazásának hiányáról is.
Jakab Roland: A kutatókat állítjuk a középpontba. Életpályamodellt, megfelelő szintű finanszírozást biztosítunk, olyan szolgáltatásokat építünk köréjük, amelyek támogatják a kutatásaikat. Létrehozunk egy szolgáltató központot, ahol kompetenciát építenek, piackutatással, a szabadalmak kezelésével, licencek bejegyzésével foglalkoznak, segítik az ötletek megvalósulását, és olyan szakértelemmel rendelkeznek, amelyeket meg tudnak osztani a többiekkel, függetlenül attól, hogy valaki biokémikus, agykutató, vagy éppen agrárkutatási projektjei vannak.
Akkor ezzel a megújulással olyan anomáliák is megszűnnek, mint hogy csupán három kutatóhelynek van bevétele szellemi tulajdonból, illetve 14 intézetben az egyes kutatók átlagosan kétévente írnak nemzetközi publikációt?
G. B.: Igen. Ön most sajnos a világban nem értelmezhető adatokat idézett: ilyen a régi modell. Mi azt szeretnénk elérni, ha egy kémikus felfedez egy molekulát, akkor abból a végén gyógyszer lehessen. A magyarországi kutatások alapkoncepcióját az értékláncban való gondolkodás felé szeretnénk terelni. Ezt várja el tőlünk – ahogy a világban mindenhol – a kormányzat is: a kormány biztosítja a finanszírozás döntő részét, a munkakörülményeket és a kutatóhálózat függetlenségét. Cserébe egyetlen dolgot vár: a magyar kutatóhálózat a magyarok sikeréért, megbecsüléséért és hasznára dolgozzon. És emellett legyen nemzetközi presztízse.
J. R.: De ez nem megy egyik napról a másikra. Meg kell adnunk hozzá a szükséges képességeket. Kompetenciaépítéssel, tréningprogramokkal és mentalitásváltással.
Milyen jogköröktől fosztják meg az intézetek vezetőit? Ha minden jogkört a jövőbeni HUN-REN Központ kap, akkor önálló jogi személyiség hiányában a kutatóhelyek nem pályázhatnak EU-s és más forrásokra, csökkenhet a pályázati sikerességük, nem lehet saját cégük sem. A felsoroltak akár negatív következményekkel is együtt járhatnak.
G. B.: Másképp látjuk. Minden nyugat-európai ország hasonló kutatási hálózatának szerkezetét átvizsgáltuk. Ugyanezt megtettük Izrael és a fejlett délkelet-ázsiai országok esetében is. A sikeres hálózatok mind egységes, egyetlen jogi személyként működnek. A legjobb példa a Max Planck Intézet, amit a magyar kutatási világ nagyon jól ismer. Minden kutatási intézet vezetője olyan jogkörrel van felruházva, amely optimális keretet ad az intézet vezetéséhez és kutatási feladatainak ellátásához.
Tehermentesítjük az intézmények vezetőit azoktól az adminisztratív ügyektől, amik elvonják jelenleg a fókuszt a világszínvonalú kutatómunkáról.
J. R.: Egy sor olyan párhuzamosság van, amelyet feltétlenül vizsgálnunk, kezelnünk kell, egy nagyvállalat is akkor működik hatékonyan, ha a párhuzamosságokat folyamatosan megfigyeli, s ha a buborék kezd kialakulni, akkor beavatkozik. Mindenki arra törekszik, hogy a lehető leghatékonyabban szervezze meg a folyamatait, egyszerűbb legyen a döntéshozatali mechanizmus, a beszerzések gyakorlata. Jól szervezett munka esetén nagy tartalékok vannak a rendszerben.
Egyeztettek a változásokról az érintettekkel?
J. R.: Igen, történt egyeztetés. Sőt, olyan szélesre tártuk, amilyen szélesre csak lehetett. Közel száz nemzetközileg jegyzett, nagy tekintélyű kutató jött Magyarországra, és a számok értékelésén túl minden kutatóhelyünket végiglátogatták. Beszélgettek kutatókkal, megértették, feltárták a munkát, ami a kutatóhelyeken folyik, és ebből készült egy mélyreható értékelés, elemzés, amelyet az érintett intézetek vezetői is megismerhettek. A feltárásban jelen voltak a kutatók képviselői, szenior és fiatal tudósok egyaránt.
G. B.: Az elmúlt két hónap pedig arról szólt, hogy átbeszéljük a vezetőkkel és a teljes kutatói közösséggel, hogy az átvilágítás alapján milyen szükséges módosításokat látunk a jelenlegi működési szerkezethez képest.
Valamennyi főigazgatóval és igazgatóval több körben egyeztettünk, és minden munkatársat direkt módon is – egy online kérdőív keretében – megkérdeztünk, mielőtt a HUN-REN kutatókból álló Irányító Testülete (IT) elfogadta volna október közepén a megújulás stratégiai irányait.
Ezeket a stratégiai irányokat örömünkre a kormány támogatta, és most, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium elkészítette ez alapján az új HUN-REN-törvény tervezetét, szintén valamennyi munkatársat arra kértünk, hogy véleményezze a tervezetet.
Olyan jól sikerült az egyeztetés és az átvilágítás, hogy a törvény hatálybalépése után sem várhatóak tiltakozások a magyar tudományos világban?
G. B.: Ahogy említettem, rendszeresen konzultáltunk az összes vezetővel és valamennyi munkatárssal. Így fogunk tenni a következő hetekben is. Kérdőív formájában minden egyes kutatónkat megkérdeztük a változások különböző aspektusairól, a jövőben is így járunk el. Nagyon intenzíven, a kutatóink és minden munkatársunk bevonásával akarjuk a szükséges lépéseket megtenni.
J. R.: Mindenkivel közvetlenül beszéltünk. Vártuk és feldolgoztuk a javaslatokat, kíváncsiak voltunk a prioritásokra, a pozitív és negatív várakozásokra. Egyértelműen kirajzolódtak azok a pontok, ahol változtatnunk, megújulnunk kell, ahol megoldást kell találnunk.
Mi történik majd az ingatlan vagyonnal? A Magyar Tudományos Akadémiától minden a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózathoz fog kerülni?
G. B.: Pontosítsunk. A már hivatkozott, a HUN-REN Irányító Testülete által elfogadott stratégia egyik lényegi pontja, hogy az ingatlan vagyon, amiben működünk, a miénk legyen. A kormány és az MTA részéről jelenleg is zajlanak a tárgyalások ez ügyben, bizakodóak vagyunk, hogy sikerül megállapodásra jutni, hiszen minden félnek ez az érdeke.
Tehát ehhez még az MTA-nak is lesz egy-két szava. Mondhatnak erről bármit is ebben a pillanatban?
J. R.: Bizakodóak vagyunk, hogy sikerül megállapodásra jutniuk, hiszen minden félnek ez az érdeke.
Alig várják, hogy megszabaduljanak az ingatlan vagyonuktól? Ezt akarják mondani?
G. B.: Egy adásvételi szerződésről zajlanak a tárgyalások, az ingatlanokért kapott vételár felhasználásáról pedig az Akadémia közössége fog tudni dönteni, de tudjuk jól, hogy évek óta napirenden van az Akadémia székházának felújítása, ami jó eséllyel meg tudna valósulni a megegyezés esetén.
Mindenképpen szerettem volna önökkel beszélni a kutatói bérekről is. Úgy tudom, hogy a doktori képzésben részt vevő hallgatóknak 160 ezer forintból kell éhen halniuk. Az átalakulás együtt jár a bérek és ösztöndíjak javulásával?
J. R.: A nemzetközi feltárás és a belső projektszervezetünk is jelezte, hogy égető kérdésről beszélünk. A bérek rendbetételéhez jó alapot képez, hogy már jövőre 18 milliárd forinttal több költségvetési támogatásból gazdálkodhatunk, ha elfogadja az Országgyűlés a HUN-REN-törvényt. De a legfontosabb, hogy kialakítsuk a kutatói életpálya rendszerét és azokat a teljesítményelvárásokat, amelyek mentén befutható egy karrier.
Biztosítottnak látják, hogy a kutatók anyagi helyzete jelentősen javulni fog az átalakulással párhuzamosan?
J. R.: Meggyőződésem, hogy igen. Vonzó életpályát fogunk tudni kialakítani és kínálni a kutatók számára, képesek leszünk Magyarországon tartani a tehetségeket.
G. B.: A beszélgetésünk elején már említettük a költségvetési támogatásunk jelentős emelkedését, jövő év április elsejével 50 százalékkal emelkedik. 2027-re a jelenlegi költségvetési támogatás a duplájára emelkedik.
Ez azt jelenti, hogy már jövőre számottevő béremelés tud megvalósulni a hálózatban, hároméves időtávon pedig két-háromszorosra nőhetnek a kutatói bérek.
Ezzel már meg fogjuk tudni közelíteni az európai kutatási hálózatok átlagos kutatói bérszintjét.
Mit jelent mindez a számok nyelvén?
G. B.: A teljes finanszírozás vonatkozásában azt, hogy a jelenlegi 48,5 milliárdos költségvetési támogatásunk 2027-re 97 milliárdra emelkedik. Idézzük vissza a beszélgetésünk elejét: a kutatóhálózat néhány évvel ezelőtt még évi 17 milliárd forintos támogatással rendelkezett. Ez közel hatszoros különbség. Ezzel a finanszírozással elérhetünk oda három éven belül, hogy a kutatói átlagbér meghaladja az egymillió forintot.
Elegendő lesz ez az összeg arra, hogy egyrészt hatékonyabban tudjanak működni az átalakulás révén, másrészt jelentős bérfejlesztést indíthassanak el?
G. B.: Ezzel a finanszírozásbővüléssel elérhetünk oda három éven belül, hogy a kutatói átlagbér meghaladja az egymillió forintot. Jelenleg a fiatalok a legnagyobb kárvallottjai a rendszernek, tehát differenciáltan kívánunk emelni. A fiatalok esetében magasabb szorzókkal kell számolnunk, kiemelt figyelmet fordítunk a fizetésükre, illetve az ösztöndíjaik biztosítása is különleges szempont.
Mennyi idő alatt szeretnének átállni az új rendszerre?
J. R.: Áprilistól már az új modellben szeretnénk működni.
G. B.: Nyilvánvaló, hogy ez rengeteg operatív munkát jelent a következő hónapokban, de meg fogjuk oldani április 1-ig. Azért is fontos ez, mert mielőbb szeretnénk hozzájutni a megemelt finanszírozáshoz, amely az új működési modell bevezetésével és annak részeként a teljesítményalapú finanszírozási szerződéssel kapcsolódik össze. Mindenkinek az az érdeke, hogy minél előbb megtörténjen és sikeres legyen az átállás.
(Borítókép: Gulyás Balázs és Jakab Roland. Fotó: Kaszás Tamás / Index)