Az OECD által közzétett 2025-ös Rákügyi profil szerint az Európai Unióban Magyarországon a legkedvezőtlenebbek a daganatos megbetegedések mutatói. Ezzel szemben a leggyakoribb ráktípusok kimenetelét megvizsgálva magyar kutatók megállapították, hogy a valós adatok jóval kedvezőbbek, mint a nemzetközi becsült statisztikák. A HUN-CANCER EPI tanulmány rávilágított, hogy már az előző évtizedben jelentős csökkenés volt megfigyelhető az új esetek tekintetében. A vizsgálat eredményeit a szakemberek budapesti sajtótájékoztatón mutatták be.
Az OECD megállapítása szerint Magyarországon a rákeredetű halálozás meghaladta az uniós átlagot, méghozzá csaknem 32 százalékkal. Vokó Zoltán professzor a HUN-CANCER EPI (HCE) kutatás egyik vezetője szerint ha tényleg ennyire extrém rossz adatok lennének itthon, ami a környező országokra sem jellemző, akkor mindenképpen azonnali beavatkozásra lenne szükség. A Frontiers in Oncology nemzetközi szaklapban közölt tanulmány átfogóan elemezte az elmúlt évtizedben Magyarországon diagnosztizált daganatos betegek előfordulásának trendjeit és túlélési esélyeit nemek, korcsoportok és daganattípusok szerint, valamint az ezekben bekövetkező változást.
Az elemzést a 2009-től a rosszindulatú rákkal diagnosztizáltakhoz tartozó BNO-kód alapján a KSH adataiból végezték, majd tízéves időtávlatban. A nemzetközi statisztikákkal összevetve a professzor elismerte, hogy Közép-Kelet-Európában valóban rosszabbak a mutatók a hasnyálmirigyrák, tüdőrák, vastagbélrák esetében, de az túlzás, hogy a régióban ezek Magyarországon kiugróan kedvezőtlenek lennének. A külföldi jelentés szerint Európában a sor végén lévő Montenegróhoz vagy Albániához képest kétszeres a magyar rákhalálozási mutató, ami az uniós országok közt a lista utolsó harmadában lévő Lettországhoz képest is 8 százalékkal magasabb.
Vokó Zoltán kiemelte, hogy a nemzetközi statisztikákat mindenki evidenciának veszi, nem firtatják, hogyan jutottak erre a következtetésre, hiába teszik közzé a módszertant. A kutató rámutatott: tulajdonképpen becslésről van szó, a környező országok előfordulási adatait vették alapul, majd a halálozási arányokat rávetítették a magyar lakosságra. Míg a referenciaországokban a boncolási arány 10 százalék, Magyarországon 30, sok daganatot post mortem mutatnak ki. Valójában szomszédainkhoz hasonló kockázati tényezőkkel rendelkezünk, csak nálunk pontosabban vezetik az adatokat – tisztázta a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ vezetője.
A HCE-elemzésből kiderült, hogy például a 2018-as évet nézve az OECD 66 ezres becsléséhez képest valójában 15 százalékkal kevesebb, 57 ezer daganatos esetet fedeztek fel itthon. Ez alapján a cseh, szlovák, szlovén mutatókhoz hasonló a magyarországi előfordulás – derült ki a bemutatott vizsgálatból. A professzor megjegyezte, hogy tízéves távlatban Európa-szerte, így Magyarországon is kedvezőbb lett a rákos megbetegedések túlélése.
A daganatos betegségek előfordulása és halálozása 2011 és 2019 között csökkent, ami minden bizonnyal jelentős mértékben a dohányzás-visszaszorítás érdekében tett erőfeszítéseknek köszönhető
– emelte ki Vokó Zoltán.
„Az epidemiológiai adatok szerint a prevenciós intézkedések és az egészségügyi ellátás fejlődése egyaránt hozzájárult ehhez a pozitív tendenciához. Különösen fontos, hogy ezeket a folyamatokat hosszú távon is nyomon kövessük, mert ez alapján érthetjük meg, hogy mely egészségpolitikai beavatkozások hoznak kézzelfogható eredményeket” – hangsúlyozta a professzor.
A daganatos betegek túlélési mutatói több esetben, például a vastag- és végbélrák, a tüdőrák és a melanóma területén is javulást mutatnak. A HUN-CANCER EPI vizsgálata olyan statisztikai módszereket is alkalmazott, amelyek segítségével a magyar hosszú távú túlélési eredmények a nemzetközi kutatásokkal is összevethetők. Ezek alapján különösen kedvező a helyzet a magyar mellrákos betegek 5 éves, úgynevezett „nettó túlélése” esetében, mivel a HCE-kutatás szerint a 2011–2014-es időszak alapján a magyar mellrákos betegek a régió egyik legjobb túlélési esélyeivel rendelkeznek.
A vastagbélrák, prosztatarák és méhnyakrák esetében azonban még van tér a fejlődésre a nyugat-európai országokhoz vagy az Egyesült Államokhoz képest
– mondta a professzor.
A HCE-kutatás szerint még mindig kedvezőtlenebbek az adatok a férfiak esetében, de a diagnózisoknál és a halálozási arányban mindkét nemnél megfigyelhető a javuló tendencia. A 40–59 év közöttieknél évente átlag 5 százalékkal, ami a vizsgált 8 év alatt 40 százalékos csökkenést jelent. A professzor ugyanakkor rámutatott, a 30–39 év közötti nők körében sajnos növekszik a rákos esetek száma, a dohányzás miatt a tüdőrák előfordulása, az elhízás miatt az emlődaganatok esetszáma nőtt meg.
Maráz Anikó az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Onkoterápiás Klinika onkológusa a törekvéseikkel és az egyre modernebb terápiákkal összevetve elkeserítőnek nevezte a nemzetközi adatokat. A magyar kutatás azonban jóval kedvezőbb tendenciákra világított rá, a zárt térben dohányzás tiltása óta a passzív dohányzással összefüggő esetek jelentős csökkenést mutatnak. Szerinte a dobozokra tett figyelmeztetés, a Nemzeti Dohányboltok megjelenésével a fiatalok hozzáférésének korlátozása is hozzájárult mindehhez.
Maráz Anikó hangsúlyozta, hogy a daganatos betegségek minőségi mutatóinak értékelésében kulcsszerepe van a 10 leggyakoribb daganat előfordulására vonatkozó részletes elemzésnek. „Ezek alapján célzottabban alakíthatók ki a szűrőprogramok és a megelőzési stratégiák az egyes korcsoportok esetében is” – jegyezte meg. Különösen a 40–49 éves korosztálynál kiemelkedő az emlőrák okozta teher: a nőknél 100 ezer főre 140 emlődaganat, de a 70–79 évesekre vetítve is rendkívül magas, 333 az előfordulás aránya. Az egyetemi docens szerint ez rámutat arra, hogy a mammográfiai vizsgálatot érdemes lenne kitolni a 40–75 éves célcsoportra.
A kutató szerint ugyanakkor a primer prevenció, a megelőzés mellett a szűrések a gyógyíthatóság érdekében éppolyan fontosak, sajnos a részvételi hajlandóság alacsony, mammográfián a meghívottak mindössze 35 százaléka vesz részt.
A nők három leggyakoribb daganatos megbetegedése az emlőrák, a tüdő- majd a vastagbélrák, a férfiaknál ez utóbbi a leggyakoribb, megelőzve a tüdő és a harmadik helyre szorult prosztatarákot.
Az első három rákeredetű halálok között mindkét nemnél szerepel a vastagbélrák, annak ellenére hogy az 50–70 év közöttiek számára 2018 óta elérhető egy egyszerűbb, akár otthon is elvégezhető vizsgálat, a székletvérszűrés. A tesztcsomagot a háziorvostól lehet kérni, majd a mintát az NNGYK laborjához postán eljuttatni. Ennek ellenére itt is kevesebb mint 30 százalék él a lehetőséggel.
„Onkológusként látjuk, hogy hatalmas különbség van a gyógyítható stádiumú daganat és a tartós kezelésre szorulók között”– hangsúlyozta. A férfiak egyik leggyakoribb daganattípusa a prosztatarák kockázatának kimutatására alkalmas, vérvételalapú PSA-vizsgálatra itthon kampányszerűen, jellemzően a férfi egészség hónapjában hívják fel a figyelmet, ugyanakkor erre év közben is kérhet laborbeutalót a szakorvostól az érintett 50 év feletti korosztály.
A HCE-tanulmány a daganatos betegek túléléséről adott részletes képet, amivel a kutatók szerint jobban lehet következtetni az ellátás minőségére. A szakemberek célja az volt, hogy a magyar egészségügyi adatok nemzetközi szinten is összehasonlíthatók legyenek.
Ez a kutatás óriási lehetőség arra, hogy a magyar daganatos betegek ellátásának minőségét tudományos alapossággal elemezzük
– mondta Kiss Zoltán, az MSD adatkutatásért felelős igazgatója. A PTE egyetemi docense elmondta, hogy 630 ezer daganatos túlélést vizsgáltak meg. Az adatok szerint öt évvel a diagnózis után az emlőrákos betegek 10 százaléka, a tüdőrákosok négyötöde, a vastagbéldaganattal küzdők több mint fele nem élt már.
A legrosszabb prognózisa a nyelőcső és a hasnyálmirigyráknak van, ahol az ötéves túlélés 10 százalék körüli, ezzel szemben a prosztataráknál már 90 százalék.
A kutató rámutatott, hogy az évtized alatt többségében pozitív folyamatok figyelhetők meg, a tüdőráknál 3,5 százalékkal, a vastagbélráknál majd 5 százalékkal javult az ötéves túlélés. „Az emlőráknál pedig ennek 86 százalékos aránya a kelet-közép-európai régió legjobbja, utánunk a szlovén adatok a legkedvezőbbek, 83 százalékkal” – húzta alá. A PTE docense úgy véli, hogy a HCE-kutatás valós eredményei segíthetnek az adatalapú egészségpolitikai döntéshozatalban és a jövőbeli fejlesztések irányainak meghatározásában, a daganatos halálozás további csökkentését célzó intézkedések érdekében.
(Borítókép: Radiológiai központ Franciaországban. Fotó: Bsip / Getty Images)