A múlt hét végén kitört újabb regionális háború, úgy tűnik, ördögi spirálba került, miután az izraeli csapásokra Irán válaszul rakétaesőt zúdított izraeli városokra és gazdasági csomópontokra. Erre válaszul már Teheránt és az atomprogramhoz kapcsolódó létesítményeket támadták izraeli harci gépek.
A Kibeszélő vendége ezúttal Tárik Meszár, az MCC Migrációkutató Intézetének vezető kutatója volt, akivel az időzítéssel kezdtük, azaz, miért éppen most érezte szükségét Izrael, hogy nekimenjen Iránnak.
Az elemző szerint az izraeli támadás hivatalos indoka az előrehaladott iráni atomfegyverprogram volt, de a valóság ennél árnyaltabb. „A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egyik vizsgálata megállapította, hogy már annyira fejlett ez a program, hogy valóban, akár csak hetek kérdése, és tényleg atomfegyverhez jutnak.”
Ugyanakkor Izrael egyedül nem képes teljesen megsemmisíteni az iráni atomfegyverprogramot. „Az Egyesült Államok segítsége nélkül ez lehetetlen, mert nincsenek olyan B2-es meg B52-es bombázók és bombák, amelyek a föld alá tudnak hatolni nagyon nagy mélységekben.”
„Donald Trump adminisztrációja számára ez különösen kényes helyzet. Trump nagyon nem akar belépni ebbe a háborúba, ez nagyon látszik” – mondta a kutató. A republikánus elnök választási ígérete szerint nem szeretné újabb, végeláthatatlan közel-keleti háborúba belevinni az Egyesült Államokat.
Ugyanakkor Amerika könnyen belesodródhat a konfliktusba, elég csak annyi, hogy, mondjuk, egy amerikai állampolgár meghal egy iráni rakétatámadásnál. Akkor bizony az elnöknek lépnie kell, mert ha nem teszi meg, egyszerűen annyi szavazatot veszít, ami akár az elnökségébe is kerülhet.
Körbejártuk azt is, hogy katonailag meddig bírhatja a támadást Irán. Meglepő módon a két ország hadereje papíron közel egyenértékű: ha megnézzük az összehasonlításokat, a világ 15. legerősebb hadereje Izraelnek van, a 16. pedig Iráné. Természetesen más-más erősségeik vannak. Izrael előnye a kiváló légvédelem és a precíziós csapásmérő képesség. Irán erőssége a ballisztikus rakétaprogram, hiszen van olyan ballisztikus rakétájuk, amely 2500 kilométert is át tud lőni, de ezeket még nem vetették be. Jelentősek a készleteik, valószínűleg több mint 2000 rakétája van az iszlám köztársaságnak.
Ugyanakkor míg az izraeliek igyekeztek eddig kizárólag az atomprogram létesítményei és katonai bázisok bombázására szorítkozni, addig bizony Irán válogatás nélkül támadott civil és katonai célpontokat is.
A konfliktus egyik legveszélyesebb aspektusa az energiaellátásra gyakorolt hatás. Izrael most először támadott meg nagyobb gázmezőt Iránban, ami új dimenzióba lendítette a háborút.
Irán válaszként a Hormuzi-szoros lezárásával fenyegetőzik, ami katasztrofális következményekkel járna, hiszen a Perzsa-Arab-öböl az, amin keresztül a világ átengedi a tankerekben szállított kőolaj-kitermelésének az ötödét. További veszélyt jelent, ha a húszik beszállnak, hiszen korábban a Vörös-tengeren amúgy is több kereskedelmi hajót megtámadtak. Ha tehát mindkét szorost lezárják, akkor gyakorlatilag megszakadnak az ellátási láncok, ami napok alatt 100 dollár fölé lökheti a kőolaj hordónkénti árát, és ha akadozik az áruszállítás, az pedig globálisan megemeli az inflációt.
Tárik Meszár szerint többféle válasz is lehetséges. Az egyik, hogy egy centralizált hatalom összeomlása nyomán olyan hatalmi vákuum keletkezne a perzsa államban, mint amilyenre Irakban vagy Líbiában volt példa – polgárháborúval és káosszal. De az sem kizárt, hogy valamilyen úton-módon azért a Forradalmi Gárda iszonyú szigorral, de tudná kezelni a helyzetet.
A zűrzavar lehetőségével együtt adódott a kérdés, hogy vajon ha eszkalálódik ez a regionális konfliktus, akkor beléptünk-e a III. világháború előszobájába? A szakértő szerint „ott még nem tartunk, de azért vannak nagyon vészjósló jelek, amelyek abba az irányba mutatnak”. Donald Trump éppen ezért próbálja befejezni az orosz–ukrán háborút, „mert ha egyre több háború kezdődik el, akkor tényleg, a végén már ott tartunk, hogy a harmadik világháborúról beszélhetünk”.
A műsorban szó volt még arról is, hogy