Az állítás: „Magyarország egy gazdasági és társadalmi siker küszöbén áll, mert egyszerre képes csökkenteni az államadósságot, növelni a versenyképességet, és egyre több a munkából élők száma” – Orbán Viktor kijelentése a Kereszténydemokrata Internacionálé szeptember 21-i vezetőségi ülésén.

A tények: Orbán Viktor három állításából egy nagyon nem igaz, kettő kisebb-nagyobb részigazságokat tartalmaz.

Az ítélet: A kijelentés csak kis részben igaz.

A miniszterelnök három indokot hozott fel, miért toporgunk a sikerek küszöbén:

• Csökkent az államadósság
• Javult a versenyképesség
• Nőtt a munkából élők száma

Vegyük őket sorra.

Államadósság

Az NGM honlapján lévő adósságnyomás-mérő szerint jelenleg a magyar államadósság GDP-arányosan 77,16 százalék. Ez valóban csökkenést mutat a 2010-es 81,3 százalékos szintjéhez képest, azonban ezt a képet az elmúlt két év egyes kormányzati, gazdaságpolitikai lépései igencsak árnyalják.

A kormány 2010-es intézkedéseivel 3000 milliárd forintnyi magánpénztári vagyont ugyanis einstandoltak, és annak egy részét – az állami kézbe visszakerült állampapírokat – felhasználták adósságcsökkentésre. Ennek köszönhetően tavaly májusról júniusra 21 116,5 milliárd forintról 19 577,9 milliárdra csökkent a központi költségvetés adóssága. Azóta azonban ismét nőtt: az év végén már újra  20 955,5 milliárd forint volt (tehát néhány hónap alatt több mint ezermilliárddal nőtt, igaz, részben árfolyamhatás miatt), míg a teljes GDP-arányos államadósság már 82,6 százalék volt; magasabb, mint egy évvel korábban. Az adósságszint jelenleg 20 544 milliárd forint, vagyis ha nem veszik el a nyugdíjvagyont, és „égetnek el” belőle egyetlen mozdulattal 1538,6 milliárdnyit, akkor a helyzet most rosszabb lenne, mint valaha, és az adósság 22 000 milliárd fölött állna.

Az adósságcsökkentésről szóló kijelentés tehát csak kis részben, erős jóindulattal igaz.

Versenyképesség

Egyáltalán nem javult a helyzet, sőt. A Világgazdasági Fórum (WEF) szeptember elején tette közzé legfrissebb versenyképességi rangsorát , ami éppen az állítás ellenkezőjéről tanúskodik. Míg hazánk tavaly a 48. helyet foglalta el a világ országainak rangsorában, addig idén 12 helyet rontva, jelenleg már csak a 60.. Amióta a WEF felmérésében szerepel Magyarország, ekkorát még nem estünk egyik évről a másikra. Ezzel nemcsak a térségben, hanem az egész Európai Unióban az egyik legrosszabb eredményt produkáltuk, a 27-ből a 23.-ak lettünk.

Mondhatnánk persze, hogy versenyképességi listákból van egy csomó, és nem kellene pont a WEF-ét figyelembe venni. Így van, tényleg van belőlük sok. De egyfelől jelenleg ez a legfrissebb, másfelől a Fideszben is komolyan veszik: „versenyképességünk romlásának legutóbbi bizonyítéka a Világgazdasági Fórum új versenyképességi rangsora” – olvasható a párt honlapján a WEF-ranglista alapján írt Magyar Nemzet-cikkből idézett mondat. Igaz, 2007-ből, de hát végül is ennek nincs jelentősége.

Egy szó mint száz: a versenyképességről szóló kijelentés hamis.

Foglalkoztatottság

Ebben a kijelentésben van a legtöbb igazság, de a képet egy kicsit itt is árnyalni kell. A foglalkoztatottak száma a KSH legutóbbi adatai szerint valóban ismét 3,9 millió fölött van, magasabban, mint a 2010-es kormányváltás óta bármikor. Azonban egyfelől még mindig nem sikerült elérni a 2008-as válság előtti foglalkoztatottsági szintet, másfelől most egy év alatt nőtt ugyan 75 ezerrel az alkalmazottak száma, azonban a bővülésből több mint 30 ezret a közfoglalkoztatás jelentett – persze tény, hogy ők is növelik a munkából élők számát, azonban ez a létszámbővülés a gazdaságot érdemben nem pörgeti fel, ahogyan az a recesszióról árulkodó GDP-adatból is kiderül.

A foglalkoztatottságról szóló kijelentés ezzel együtt alapvetően igaz.