A barcelonai olimpiáról hazaérkező aranygépet – mint néhány nappal később kiderült – nemcsak a szurkolók várták, hanem a rendőrség is. Zemplényi Györgyöt, a Magyar Úszóválogatott és a Budapesti Rendészeti SE menedzserét akarták őrizetbe venni, de a rosszat sejtő Zemplényi nem volt a gépen, Interpol-körözést adtak ki ellene.

A lavinát, derül ki a Népszabadság beszámolójából, a Coopturist feljelentése indította el. A cég egykori pénzügyi osztályvezetője ugyanis negyvenmillió forintos valutahitel-szerződést kötött Zemplényi Györggyel, aki a menedzserkedés mellett az Idea Tours Kft. ügyvezető igazgatója is volt. A pénzügyi osztályvezetőnek nem volt joga ilyen szerződést kötni, Zemplényi pedig nem számolt el a negyvenmillióval. A Coopturist mellett még másfél tucat feljelentő jelentkezett a BRFK gazdaságvédelmi osztályán.

Zemplényi üzleti előéletéről keveset lehetett tudni, a lap szerint 1990-ben került kapcsolatba az Újpesti Dózsa úszóival, miután ő szervezte a klub labdarúgóinak nápolyi útját. Az úszók később kiváltak a Dózsából, így alakult meg a Budapesti Rendészeti SE.

„Amióta ő a mecénása a világklasszis sportolóknak, legjobbjaink mindenütt luxuskörülmények között tölthették napjaikat a versenyek előtt és után is – írta a Népszabadság Zemplényi munkájáról. – Tavaly, az athéni Eb-n Széchy-team feliratú különbuszt bérelt a csapatnak, noha a rendezők gondoskodtak a versenyzők méltó fogadtatásról, utaztatásról és elszállásolásáról. Barcelonában sem elégedett meg azzal, hogy az úszók, a küldöttség többi tagjához hasonlóan az olimpiai faluban lakjanak: ők ötcsillagos hotelben várhatták az aranyfutamokat.”

A Magyar Úszó Szövetség néhány nappal később sajtótájékoztatót tartott és alaposan elhatárolódott egykori menedzserétől, sőt, károsultként jelentkezett: „Zemplényi a Magyar Úszó Szövetségnek soha egyetlen fillért sem adott, nem utalt át, ugyanakkor tízmilliókat sikkasztott el onnan” – állt a közleményükben. De akkor ki fürdette luxusban az úszókat?

„Szóba került a tavaly augusztusi, athéni Európa-bajnokság is – írta a Népszabadság. – A világ először akkor figyelt föl a Széchy-csapat szemet csípő költekezésére: arra, hogy az együttes – az Eb-n résztvevő küldöttségek közül egyetlenként – a méregdrága Hilton szállóban lakott; hogy Budapestről telepített autóbusz várta a Swissair gépével érkező társaságot: hogy a legjobbak számára állandóan készenlétben állt két bérelt BMW. Széchynek ehhez eleinte csak annyi hozzáfűznivalója volt, hogy: Hilton volt vagy sem, már nem emlékszem rá.”

Zemplényi sokáig nem lett meg, a büntetőeljárást 1993 végén felfüggesztették. Három év múlva Magyarország koppenhágai nagykövetségén jelentkezett, és az édesanyja leánykori vezetéknevére szóló útlevelet kért és kapott. Miután hazatért, a rendőrség őrizetbe vette. A Fővárosi Bíróság első fokon négy év fogházbüntetésre ítélte, de megromlott egészségi állapota miatt szabadlábon várhatta az újabb tárgyalást, amire már nem került sor: 1999 januárjában szívinfarktus következtében meghalt.

Végezetül Czene Attila olimpiai bajnok úszó a Nemzeti Sportnak 2005-ben adott interjújában így emlékezett Zemplényire:

„- Ha már őszinteség: árulja el, tudták, hogy Zemplényi György, a hírhedt úszómenedzser - akit ugyebár később csalás miatt elítéltek - milyen pénzből finanszírozta az úszók felkészülését?

- Fogalmunk sem volt róla, honnan van a pénz, de volt. Jól élt mindenki, utazhattunk, tökéletes körülmények között dolgozhattunk. Ez a kilencvenes évek elején volt. Amikor aztán a barcelonai olimpia után eltűnt, akkor vált számunkra is bizonyossá, hogy mi van a háttérben. Sokaknak segített anyagilag, de sokakat becsapott. Kevesen tudják, de később benyújtotta a számlát.

- Ezt hogy érti?

- Így ahogy mondom. Sokakat megkeresett az úszósportban, és nem kertelt. Azt mondta, anno ő segített anyagilag, most neki van rá szüksége. Mondott mindent, gyógykezelést, miegymást.

- Azt akarja mondani, hogy miközben bírósági eljárás folyt ellene, a rendőrség rajta tartotta a szemét, Zemplényi ott folytatta, ahol a kilencvenes évek elején abbahagyta?

- Pénzt kért és kapott is sokaktól. Ez a vérében volt. Amúgy nem haragszom rá, valahogy nem ez az érzés jut eszembe, ha rá gondolok. Intelligens ember volt, hihetetlen lexikális tudással. Látja, vele kapcsolatban nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen a szexuális beállítottsága. Nem is titkolta. Tamás bácsi féltett is tőle minket, de ez már egy régi történet.”