Kedden az Emberi Erőforrások Minisztériumának szervezésében a szegénységgel szembeni küzdelemmel kapcsolatos konferenciát tartottak, ami azért volt különleges, mert 2010 óta nem volt olyan fórum, ahol a kormányt kritizáló és vele egyetértő szociálpolitikusok vitázhattak volna. A konferencián nagy viták nem voltak, a kormányzati emberek inkább csak a sikereikről voltak hajlandóak beszélni, míg a kormánnyal kritikusabb szociológusok és közgazdászok azt hangsúlyozták, hogy bár vannak kisebb-nagyobb sikerek, az összkép szörnyű, és nem látják, hogy mitől fog javulni a helyzet.

Ami most sem túl jó, igaz, a szegénység rövid távon statisztikailag kimutathatóan mindenképpen csökkent. Az ábra szerint 2012-ről 2013-ra egyébként nem is kicsit. Ferge Zsuzsa szociológus szerint azonban a javulás csak átmeneti, később újabb emelkedés jön, amit egy kék szaggatott vonallal jelöltünk, a minisztérium viszont enyhe javulást vár hosszabb távon is. (A jövőre vonatkozó becsléseknél csak a szereplők várakozásainak irányát illusztráltuk, ezek pontos számokkal, kutatásokkal nem alátámasztottak.)  

A konferencián mindenki elismerte az ábrán is megjelenített múltbeli javulást. 2012-höz képest 2013-ra tényleg kicsit javult a helyzet, bár azzal kapcsolatban már megoszlottak a vélemények, hogy ezt hogyan lehet értelmezni.

1. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szerint 2013-ban fordulat volt, és mostantól egyre kevesebb szegény lesz Magyarországon, ami a kormány szociálpolitikájának sikerességét mutatja.
2. Ferge Zsuzsa szociológus ezzel szemben arról beszélt, hogy bár ideiglenesen valóban javult a helyzet, de a szegénység és az egyenlőtlenség hosszabb időszakra visszatekintve 2010 óta a korábbinál gyorsabban nő, és nem látja, hogy mitől változna meg a helyzet gyökeresen.

A konferencia alapján összeszedtük a főbb pontokat, amikben eltér a kormány szociálpolitikáját alapvetően pozitívnak értékelő, és az azt inkább kritizáló szakemberek véleménye. Amiben tehát nem értenek egyet, az az, hogy 

1. mire elég a közmunka?
2.  Jó-e az a felfogás, hogy a legjobb szociálpolitika a foglalkoztatáspolitika?
3. És mennyit ér az, ha feltételhez kötik a pénzbeli juttatásokat?

Ezeket vesszük most sorra. 

Közmunka: csodaszer vagy kuruzslás?

A kormányt képviselő Balog Zoltán és a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, Czibere Károly is inkább pozitívan nyilatkozott a közmunkáról. Ehhez egyébként azt is hozzá kell tenni, hogy még Ferge Zsuzsa is elismerte, hogy a 2013-as javulás nagyrészt annak tudható be, hogy 100 ezerrel többen vettek részt a közmunkaprogramban. De akkor miben nem értettek egyet?

Mi nem segélyen élünk, nem voltunk soha büntetve, van szakmám, nehézgépkezelő vagyok, csak azért nem tudok a szakmámban elhelyezkedni, mert még le kell tennem a KRESZ-vizsgát, amire most gyűjtjük a pénzt.

– ezt a január elején nagy vihart kavart Rikárdó-ügy egyik szereplője, Rácz Péter Rikárdó apja nyilatkozta Novák Előd Facebook-bejegyzésének utórengéseire reagálva.  De hogy jön ez ide? Úgy, hogy pont ezt idézte Balog is, amikor arról beszélt, hogy a kormány célja, hogy a közmunkán keresztül ne csak munkát adjon, hanem öntudatot is, ami lehetővé teszi, hogy Rikárdó apjához hasonlóan büszkén megvédjék saját magukat akár a széles nyilvánosság előtt is.

Scharle Ágota, a Budapest Intézet ügyvezetője is emlegette, bár pont arra hozta példának, hogy szerinte miért nincs sok értelme a közmunkának. Scharle szerint ugyanis a közfoglalkoztatás nem hatástalan ugyan, de pazarló, mivel nem veszi figyelembe azt, hogy egy segélyre szoruló embernek pontosan mire van szüksége. „Egy jól működő rendszerben Rikárdó apjának nem kellene közmunkában gyűjtögetnie arra, hogy letegye a KRESZ-vizsgát, és nehézgépkezelőként tudjon elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Egy ilyen rendszerben Rikárdó apjának egy szociális munkás segítene, odaadna neki 100 ezer forintot, hogy megcsinálja a vizsgát,

és onnantól kezdve a munkaerőpiacon dolgozna több pénzért, és adót fizetne, ahelyett, hogy adóforintokból végezne közmunkát

– mondta Scharle. A példáját egyébként a számok is alátámasztják: az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének kutatása és Pintér Sándor nyilatkozatai alapján is csak nagyjából azt tudjuk, hogy a közmunkások 13-18 százaléka tudott a munkaerőpiacon elhelyezkedni 2012 és 2014 között.

Foglalkoztatáspolitika és/vagy szociálpolitika 

Balog Zoltán nyitóbeszédében arról is beszélt, hogy a kormány felfogása szerint a legjobb szociálpolitika a gazdaság- és a foglalkoztatáspolitika. A miniszter szerint az is ennek a sikerességét bizonyítja, hogy a közmunka 50 ezer olyan családot érintett, ahol még soha nem volt munkaviszonya a családfenntartónak.

Czibere ezzel kapcsolatban azt mondta, a közmunka nem cél, hanem eszköz, amivel a elsődleges munkaerőpiacra való jutást akarják elősegíteni (mondjuk ez nagyon-nagyon nem működik, ezt mutatta meg a Defacto egyik posztja). Arról is beszélt, hogy nincs olyan szándékuk, hogy eltöröljék a segélyezést, az elképzelésük az, hogy a segélyezést a közmunkával akarják kiegészíteni.

A közmunkát sok kritika érte azzal kapcsolatban, hogy sok esetben akadályozhatja, hogy a programban részt vevők a munkaerőpiacon tudjanak elhelyezkedni (erről itt írtunk bővebben). Erről Czibere azt mondta, hogy „már dolgoznak azon, hogy ezeket a hatásokat enyhítsék".

Tóth István György, a Tárki vezérigazgatójának előadása viszont pont Balog kijelentését árnyalta: a szociológus a foglalkoztatottság és a szegénység szintjének összefüggéseivel foglalkozó kutatásokat ismertetve arról beszélt, hogy bár nem igaz, hogy a kettő között nincs összefüggés, de

a foglalkoztatáspolitika önmagában szociálpolitika nélkül nem ér túl sokat. 

Tóth egy több ország válság utáni szegénységi és foglalkoztatottsági adatait elemző kutatás eredményét ismertetve azt mondta, ha 10 százalékpontot nő a foglalkoztatottság, akkor az átlagosan 2-3 százalékponttal csökkenti a szegénységet.

Ennek pedig Tóth szerint az lehet a feladata, hogy segítsen versenybe szállni a szegényeknek a kevésbé szegényekkel az állásokért. Mindezt viszont – a OECD ajánlásaival összhangban – úgy lehet elérni, ha csökkennek az egyenlőtlenségek az oktatási rendszerben, és ha nem a szülőktől függ leginkább, hogy a gyerek milyen tanuló lesz. Emellett viszont a szociálpolitikának helyi problémákra kellene fókuszálnia, és sokkal hatékonyabban kellene  megelőznie a szegénységet, mint ahogy arra jelenleg képes.

Répa vagy korbács?

Ha a számokban még volt is valami egyetértés, a megközelítésekben már bőven eltértek az álláspontok. „Ki kell mondani, hogy mindenki magáért felelős. Ez az Alaptörvényben is benne van, tehát csak az egyén felelőssége után jön az állam felelőssége" – mondta Balog, aki szerint az ő elképzelésük az, hogy a segítséget akarják megadni ahhoz, hogy az emberek maguktól törjenek ki a szegénységből.

Ferge ezzel szemben azt mondta, egész

valamilyen külső segítségre mindig szükség van. A szociológus szerint viszont egyáltalán nem mindegy, hogy milyen fajta segítségről van szó: a kormánynak például az egyik legnagyobb teljesítménye a kiterjesztett gyermekétkeztetés, viszont emellett ott van, hogy hamarosan óvodalátogatáshoz kötik a családi pótlékot.

„Nagy tévedés az, hogy répa helyett korbáccsal akarják rávenni a szülőket, hogy óvodába járassák a gyereket, hiszen amíg ott van a lehetősége, hogy valami miatt nem tudják elvinni a gyereket, akkor nagyon könnyen kontraproduktívvá válhat az egész" – mondta Ferge.

Az érintett gyerekek sokszor már a harmadik év után nem értenek semmit az iskolában, mert az iskola nem alkalmazkodik a gyerekek igényeihez, érthetetlenül magyaráznak, vagy kevés figyelem jut a gyerekekre.

Ahol untatnak, onnan menekülj!

– idézte Mérei Ferencet, majd hozzátette, hogy szerinte teljesen érhető, ha a gyerekek menekülnek.