Hiába az NB I-eseknél papíron keményebb ellenfelek, a Ferencváros az Európa-ligában jóval kevesebb helyzetből is képes sokkal többet kihozni. A haladóstatisztikák alapján a zöld-fehérek sokkal összeszedettebbek, fejben élesebbek a nemzetközi kupaporondon, mint a bajnokik alkalmával. A Hajnal Tamás sportigazgató által is elismert kétarcúság azonban nemcsak itt, a meccsek különböző periódusain belül is megnyilvánul. A PAOK elleni El-mérkőzés apropóján vettük górcső alá az együttes idénybeli teljesítményét, valamint a párharc érdekességeit.
Noha a matematikai bizonyosság egy döntetlennel még nem feltétlenül lenne meg, az Opta szuperszámítógépének szimulációja alapján a Ferencváros csütörtökön az utolsó lépést is megteheti az Európa-liga egyenes kieséses szakasza felé. Ehhez elég Görögországban, a PAOK otthonában elkerülnie a vereséget a magyar bajnoknak.
Miközben a nemzetközi porondon az elmúlt két hónap több bravúreredményt is hozott, az élvonalbeli bajnokikon közel sem tud ilyen eredményes futballt felmutatni Pascal Jansen gárdája. A Debrecen elleni 5–4-es vereség, az Újpest elleni gól nélküli döntetlen, a DVTK-val szembeni hazai iksz, és a novemberi, ugyancsak a DVSC elleni pontvesztés – ha nincs a fiatal Gruber Zsombor 85. percben szerzett találata, egyenesen vereség – ritkán látott hullámzó teljesítményről árulkodik.
A Ferencváros kétarcúságáról a minap már Hajnal Tamás, a zöld-fehérek sportigazgatója is beszélt, elismerve, mindez nem csak az eredményességben nyilvánul meg, a csapat eleve más mentális állapotban fut neki a nemzetközi találkozóknak, mint a hazai mérkőzéseknek...
Az egyáltalán nem újdonság, hogy az FTC eltérő harcmodorban játszik európai ellenfeleivel szemben, mint honi riválisaival. Szerhij Rebrov, Sztanyiszlav Csercseszov és Dejan Sztankovics időszakát is ugyanez a kettősség jellemezte. A jelenség ráadásul teljesen érthető is, elvégre a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában vagy épp a Konferencialigában a hazai mezőny többségénél rendre erősebb csapatokkal kellett megmérkőznie. Mindez pedig jellemzően egy átmenetekre, gyors kontrákra építő harcmodorral társult egyik, és egy, a labdával rendkívül domináns, az ellenfelet apránként megfojtó stratégiával párosult a másik porondon.
Az Opta – szerkesztőségünk számára exkluzív biztosított – adataiból kitűnik, ebben a 2024–2025-ös szezon eddig lejátszott tétmérkőzésein sincs különbség. Ám egy dolog az eltérő meccsterv és stratégia, és egy egészen más a szurkolók által alighanem joggal kritizált kérdés a játékosok eltérő hozzáállása. Mert bizony az adatok mind a két jelenséget alátámasztják.
Miről is van szó?
A 2024–2025-ös idény mutatói | ||||
rang | NB I | El | rang | |
1. | 64,80% | labdabirtoklás | 46,10% | 27. |
2. | 1,8 | gól/meccs | 2,2 | 5. |
12. | –4,3 | xG-eltérés | +3,0 | 2. |
1. | 2,1 | pont/meccs | 1,8 | 11. |
1. | 551 | passz/meccs | 387 | 32. |
1. | 85,50% | passzpontosság | 84,50% | 13. |
1. | 3,6 | nagy helyzet/meccs | 2 | 21. |
5. | 42,60% | hatékonyság a nagy helyzeteknél | 50% | 5. |
3. | 9,3 | PPDA | 12 | 22. |
2. | 6,6 | 40 méteren belül visszaszerzett labda | 8,2 | 17. |
7. | 17,20% | turnoverseket követő, lövésig vitt akciók aránya | 26,80% | 3. |
Míg a Ferencváros idehaza a 12 csapatos NB I legdominánsabb csapata a labdával (átlagosan 64,8 százalékban birtokolja meccsenként), addig az Európa-ligában a mezőny utolsó harmadához tartozik. A 46,1 százalékos átlagon ráadásul jelentőset javított a Dinamo Kijev elleni mérkőzés 63,5 százalékos mutatója, azon a találkozón az FTC már a 17. perctől kezdve emberelőnyben futballozott és az utolsó 30 percre teljesen fel is őrölte az ukránok ellenállását. Beszédes, a közvéleményben diadalmenetként lecsapódott, Malmö elleni 4–1-es siker alkalmával sem labdás dominanciájának köszönhetően cincálta szét svéd ellenfelét a Jansen-csapat: mindössze 33 százalékban járatta azt, az összességében így is az El-szezon eddigi legjobb Fradi-teljesítményével párosult találkozón.
A Malmö-meccs igazi állatorvosi ló, mintha a holland mester irányítása alatt az Üllői útiak jelmondatává vált volna: a kevesebb több. A zöld-fehérek 2,2 gólt átlagolnak meccsenként az Európa-ligában, míg az elméletileg dominált NB I-es bajnokikon mindössze 1,8 találatig jutnak. Hiába kerülnek többször helyzetbe az élvonalban, és alakítanak ki ráadásul minőségibb gólszerzési lehetőségeket (3,6 ziccerük van találkozónként és próbálkozásonként 0,13-as xG jut egy átlagos lövésre vagy fejesre, szemben az El-meccsek kettőjével, illetve 0,11-es xG-jével), ezeket sokkal rosszabb hatékonysággal értékesítik. Beszédes, míg a nemzetközi kupában 50 százalékban gól születik az FTC nagy helyzeteiből, addig az NB I-ben ez az érték éppen csak meghaladja a 40 százalékot. Előbbi a 36 csapatos mezőnyben – holtversenyben – az ötödik legjobb, utóbbi a 12 együttest felvonultató élvonalban ér 5. helyet, azaz középszerű teljesítmény.
Semmi sem árulkodik komolyabban a zöld-fehérek NB I-ben mutatott koncentrációs problémáiról, mint a csapat xG-differenciája. Míg az Európa-ligában három góllal többet szereztek, mint a helyzeteik minőségéből egyenesen következett volna, bajnoki riválisaikkal szemben 4,3 találattal múlják alul a helyzetminőség-mutatójukat. Elképesztő szélsőség: az El-ben a mezőny második legjobb mutatója Varga Barnabáséké, idehaza a legrosszabb (12.). Hasonló pontatlanságról árulkodik az FTC pontos passzainak aránya is. Noha a nemzetközi porondon passzol kevesebbet, és kényszerül arányaiban sokkal több hosszabb, így kockázatosabb átadást meghúzni, ezen nehezítő körülmények ellenére sincs markáns eltérés a hazai mutatójához képest.
„Talán nekünk is csak az Európa-liga-mérkőzéseken kellene szurkolnunk?” – tette fel a fent is bemutatott adatok alapján messze nem csak költőinek tűnő kérdést a Fradi-tábor a Zalaegerszeg elleni bajnokin. A zöld-fehéreknél jelenleg domináns identitást jól jellemzi, hogy a fekete-fehér molinóra az – a Hajnal által is elismert hozzáállásbeli különbségekre utaló – üzenetet angol nyelven írták fel.
A dekoncentráltság másik tipikus markere az ellenfelek gólszerzési lehetőségéhez (vagy tényleges góljához) vezető nagy egyéni hibák száma. Itt mit látunk? Míg idehaza 15 meccsen öt ilyen bakija is volt a zöld-fehér játékosoknak (és egy gólt kaptak belőle), addig a nemzetközi porondon egyetlen közvetlenül az ellenfél helyzetéhez vezető labdavesztése vagy védelmi hibája sem volt a csapatnak az első öt fordulóban (az Európa-ligában csupán hat ilyen klub van még az FTC mellett). Mintha a zöld-fehérek légiósai egyszerűen nem tudnák komolyan venni nemzeti bajnokságunkat...
Hogy a Fradi keretében az NB I-ben mutatott eredményességnél jóval több a minőség, kiválóan megmutatkozik a csapat presszingjén. Az elméletileg az egyik legnagyobb koncentrációt követelő, precíz csapatmozgásokkal kikényszeríthető labdaszerzések, az ellenfél kapujától mért 40 másodpercen és legfeljebb öt átadás után visszaszerzett labdák, azaz a high turnoversek számában (41) az El középmezőnyéhez, az ezekből lövésig vitt akciók arányában (26,8 százalék) viszont már az abszolúte élcsapatokhoz tartozik. A teljes mezőnyben csak az Ajax (33,3 százalék) és a Dinamo Kijev (29,2 százalék) jobb ennél. Mindezt úgy, hogy a zöld-fehérek messze nem védekeznek olyan magasan, mint az NB I-ben, és így nem is tartozik elsődleges fegyvereik közé a magasletámadás.
Idehaza ugyan jóval kevesebb labdajáratást enged ellenfeleinek, átlagosan 9,6 passz után megkezdi a visszatámadást, mégis jóval kevesebb high turnoverst tud elérni (6,6). Ezekből aztán kevesebbszer, csak 17,2 százalékban jut lövésig, mint az El-ben (26,8 százalék). Ezt ugyanakkor elhamarkodott lenne egy az egyben a Fradi-játékosok pontatlanságának betudni, legalább annyira köszönhető annak a jelenségnek is, hogy idehaza a riválisok jóval zártabb, a labdavesztések után a kisebb területek miatt gyorsabban visszarendeződő védekezést alkalmaznak velük szemben.
Az már általánosságban véve komoly kritika az NB I-es klubokra nézve, hogy az FTC a meccsenként így visszaszerzett 6,6 labdával is az élvonalbeli mezőny második legjobbja tud lenni. Eközben a második számú európai kupasorozatban a harminc közé sem lehetne bekerülni hasonló számmal a vonatkozó mutatóban.
Kérdés, Pascal Jansen mikorra és hogyan lesz képes leküzdeni az eredendően hozzáállásbeli problémának, így mentális jellegűnek tűnő jelenséget játékosainál. Egyelőre az élvonalbeli riválisok egész jól tartják a lépést a címvédővel, sőt, a Puskás Akadémia vezeti is a tabellát az Üllői útiak előtt – egy mérkőzéssel többet lejátszva. Az El-produkció és a kontrafociból elért hatékonyság ugyanakkor azt bizonyítja, az NB I-ben az eddigi teljesítményével jóval többre lehet még képes az FTC. Az elmúlt évek tendenciáját figyelve kevés kétségünk lehet, ha eljön a nemzetközi kupabúcsú pillanata, és a zöld-fehérek élvonalbeli produkciója addig sem stabilizálódik, a nyáron kinevezett holland szakvezető napjai rövid időn belül megszámláltatnak...
Azonban azt is érdemes megjegyezni, nemcsak a bajnoki és az Európa-liga-meccsek közt mutatkozik jelentős különbség a ferencvárosiak koncentrációjában, hanem egy-egy mérkőzésen belül is. Az FTC az El-ben látott sikereit jelentős részben a remek meccs (és félidő) kezdéseinek köszönheti. Eddigi tizenegy találatuk közül hatot is vagy az első vagy a második játékrész első tizenöt percében jegyeztek a zöldek. Ennél egyetlen csapat sem eredményesebb a mezőnyből a meccs elején és közvetlenül a szünet után. A Malmö elleni – már emlegetett – 4–1 alkalmával három találat is ezen periódusokban született.
Az Opta a nemzetközi porondon látott hatékonyságot két kiemelkedő egyéni teljesítményhez köti: az egyik, a legkevésbé sem meglepő módon, az öt meccs után öt gólnál járó – ám Görögországban eltiltása miatt pályára nem lépő – Varga Barnabásé. A magyar válogatott 30 esztendős támadója pillanatnyilag vezeti az Európa-liga góllövőlistáját, mindezt ráadásul 3,16-os xG mellett, azaz az FTC egyik legjelentősebb felülteljesítőjeként a várható gólszámához képest. Vargánál eredményesebb magyar játékos 33 éve nem volt a kontinensen: a Kupagyőztesek Európa-kupájában Lipcsei Péter jutott anno hat találatig, szintén a Fradi színeiben.
Varga ráadásul nemcsak a kapu előtti hatékonysága miatt rendkívül fontos láncszeme az Európában látott Jansen-csapatnak. A jó fejjátékáról idehaza hosszú ideje ismert támadó nélkül lényegében nem is lenne légiveszély a Ferencváros részéről. A mezőnyben csak a Tottenham (86) és a Lazio (101) játékosai vívtak meg kevesebb fejpárbajt az FTC-nél (103). A döbbenetes viszont az, hogy a Fradi légipárbajainak közel 40 százalékát Varga (41 alkalom) erőlteti ki. Nincs még egy játékos az El-sorozatban, aki ekkora szerepet vállalna csapaton belül a magas labdákért zajló küzdelemben. Ráadásul rendkívül hatékony is (59 százalék), a legalább 30 légipárbajt megvívott futballisták közül egyedül az Union St. Gilloise hátvédje, Christian Brugess nyeri jobb aránnyal ezeket a csatákat (71 százalék). Ám mondani sem kell, az angol bekk esetében jóval több a védekező megoldás, egy-egy beadás után kifejelt labda, vagy a szögleteket követő tisztázás. Varga ellenben a saját kapuja előtt és az ellenfél tizenhatosán belül is fontos szerepet tölt be, legyen szó az adott zónának megfelelő védekező vagy épp támadó célú megmozdulásról.
A másik kiemelkedő egyéniség az Opta szerint Kady Borges: a brazil légiós három gólpasszával – mind a hármat Vargának adta – holtversenyben áll élen a vonatkozó rangsorban az Ajaxban játszó Brian Brobbey-val és a Galatasarayt erősítő Dries Mertensszel. Érdekesség, ha Kady az El-szezon bármely pontján még egy Varga-gólt előkészít, azzal beállítja a sorozat rekordját. Korábban Amine Harit Pierre-Emerick Aubameyangnak (Marseille), Diego Radamel Falcónak (Atlético Madrid) és Roman Eremenko Artyom Milevszkijnek (Dinamo Kijev) adott még négy gólpasszt egy kiíráson belül.
Ami a csütörtök esti mérkőzést illeti: a kiírás második legidősebb csapata (28 év és 354 nap) fogadja az átlagban a negyedik legkorosabb tizenegyet pályára küldő Ferencvárost (28 év és 258 nap). Brutális belegondolni, hogy az FTC-ben az idényben eddig csak két 24 évnél fiatalabb játékos jutott szóhoz a nemzetközi kupaporondon, Kaján Norbert (20 év, 57 nap) és Gruber Zsombor (20 év, 61 nap) a Dinamo elleni összecsapáson.
A párosítás érdekessége, hogy a PAOK még sosem győzött magyar rivális ellen (az UEFA-kupa 2003–2004-es kiírásában a Debrecennel játszott két döntetlent, majd az Európa-liga 2018–2019-es szezonjában oda-vissza kikapott a Fehérvártól); ám a IX. kerületiek sem tudtak még nyerni – sőt döntetlenre sem végezni – görög csapattal szemben a főtáblán három eddigi nekifutásából! Az Olympiakosz Pireusz ellen két meccsen szabályos gólra sem futotta az előző Konferencialiga-kiírásban.
A thesszalonikiek a görög Szuperliga harmadik helyén állnak, legutóbbi öt tétmeccsükön veretlenek. Utóbbit annak is köszönheti az együttes, hogy október végén az FK RFS Riga ellen lezárta hatmeccses nyeretlenségi sorozatát az európai kupaporondon. Az FTC ellenben a legutóbbi három meccsét megnyerte az El-ben, ennél jobb győzelmi szériában pedig 56 éve nem volt a nemzetközi mezőnyben. A Vásárvárosok-kupájában (VVK) döntőig menetelő csapat hat mérkőzésen át volt veretlen, mielőtt a Leeds Unitedtől 1:0-s vereséget szenvedett volna a finálé első felvonásában az Elland Roadon.
A csütörtök esti mérkőzés 18 óra 45 perckor kezdődik majd a PAOK otthonában. Ha az FTC győzni tud, a játéknap többi meccsétől függetlenül továbbjut, ha döntetlent ér el, akkor meg kell várni a 21 óra után rajtoló találkozók eredményét.
(Borítókép: Kady Borges 2024. november 28-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)