Ha tíz-tizenöt év múlva a magyar társadalom egészségi állapotát vizsgáló kutatók pozitív trendeket látnak majd a statisztikákban, az biztos, hogy részben az NN Ultrabalatonnak lesz köszönhető.
A 2007-ben még maroknyi őrültet megszólító ultrafutó Balaton-kerülésből mára tízezres tömegsport rendezvény lett hosszú várólistákkal, és olyan rajongással, ami miatt évről-évre emberek tömegei gyűrik le a gátlásaikat, félelmeiket vagy lustaságukat, és kezdenek el edzeni, hogy ők is ott állhassanak majd valamelyik váltóponton, amikor eljön a nagy nap.
Idén mindössze három perc kellett ahhoz, hogy a 16 ezer fős nevezési lista beteljen.
Az NN Ultrabalaton versenynapja pedig évről-évre meg is adja az élményt, amiért érdemes kimozdulni.
Közép-Európa leghosszabb, 221 kilométeres versenyéről van szó, amely több helyszínváltás után hároméve már Balatonfüredről startol. Egyéniben és csapatban is 32 óra alatt kell teljesíteni a távot, és bár az Ultrabalaton technikailag verseny, itt nyoma sincs a versenystressznek:
Az Ultrabalaton inkább futófieszta vagy futózarándoklat
– mondja Zelcsényi Miklós versenyigazgató. Itt mindenki saját magával küzd meg, miközben a váltópontokon várnak a csapattársak, egymást alig ismerő kollégákból, ismerősök ismerőseiből verbuválódott csapatok tagjai hozzák-viszik, segítik, etetik-itatják egymást.
És közben mindig ott a háttérben a tó kékje, a Balaton miliője, ami az Ultrabalatont azzá a semmivel sem összehasonlítható élménnyé teszi, amiért annyian szeretik.