Nincs nyári szezon Scooter-koncert nélkül: a német elektronikus zenei formáció szombat este a Budapest Parkban állt színpadra, ahogy azt már megszokhattuk, telt ház előtt. A tavaszi startra teljes megújuláson átesett szabadtéri szórakozóhely jól vizsgázott: koncertélményben valóban szintet lépett.
Legutóbb tavaly írtunk H.P. Baxxter csapatáról, amikor a Covid-időszak első nagy nemzetközi fellépőjeként 2021 augusztusában az EFOTT-on, majd pár hónappal később a főváros legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén álltak színpadra. Nyár végén egy villáminterjúban arról is meséltek az Indexnek, hogy ők hogyan élték meg a koncertstop időszakát és milyen érzések fűzik őket Magyarországhoz, ahova szombat este ismét visszatértek: ezúttal is a Budapest Parkban robbantották fel a színpadot.
Igen, ismerjük a fanyalgók szövegét: annak idején a Prodigyt is menő volt azzal húzni, hogy már-már hazajárnak hozzánk, de a nap végén azért az eladott jegyek száma szépen igazolta mindig, hogy igenis volt igény a koncertjeikre. A Scooterrel sincs ez másképp: a mai napig megőrül a nép H.P. Baxxter jellegzetes üvöltésétől, és a videómegosztón közzétett felvételek alapján ez nem csak Magyarországon van így. Bár nekik hazai pályának számít, nemrég a Rock am Ring, illetve a Rock im Park fesztiválon 100 ezres tömeg előtt durrantották el a legnagyobb slágereiket, de az arénaturnéjuk állomásain is telt házas esteket produkálnak Európa-szerte.
A formáció ezúttal is megtöltötte a Parkot. Olyannyira, hogy valamivel este hét után már tömve volt a helyszín: akkor még DJ Náksi Attila keverte a muzsikát, de már az ő szettje alatt megkezdődött az őrület, főleg amikor az est főhőseinek színpadra lépése előtt nem sokkal előkerült az egyik ikonikus Budapest Parádé-himnusz.
Baxxterék nagyjából 15 perces késéssel indították a show-t, rövid orgonajátékkal felvezetve a tavaly megjelent God Save the Rave albumuk címadó dalát, amely remekül illeszkedik az elmúlt – a zeneipar számára is igencsak nehéz – időszakhoz. Hamar megérkezett a FCK 2020 is, amelynek refrénjét a járványt átkozva üvöltötte a colos frontemberrel együtt a tömeg. A Scooter-koncerteket egyébként remekül egyben tartja, ahogy Baxxter képes a már védjegyének számító, olykor ugyan közhelyes, ám láthatóan igen hatásos bekiabálásaival vezényelni a közönségnek: felülről nézve egészen elképesztő látványt nyújt, ahogy az a csomó kéz egyszerre vereti a taktust és több ezer ember ordít együtt az énekessel.
Az időutazás-feeling most is megvolt, hiszen a formáció sosem hagyja otthon a legemblematikusabb számait – nagy valószínűséggel a közönség is csalódott lenne, ha a kilencvenes évek és a kétezres évek elejének merítése kimaradna a repertoárból. A How Much Is the Fish?, a Nessaja és a Fire most is elhangzott a koncerten, ahogy a J'adore Hardcore és Jumping All Over the World című tételek is, amelyeket nem csak a tömeg, hanem maga az 58 éves frontember is becsülettel végigugrált a lenge ruházatú táncoslányok kíséretében. Ennek ellenére egyáltalán nem mondható, hogy kizárólag a nosztalgiából él a csapat, hiszen a tavalyi lemezükről is letoltak jó pár dalt – a már említetteken kívül például a Paul is Dead és a We Love Hardcore című számot. A ráadás végén a formáció karrierjének kezdete ismét visszaköszönt, egy csokorba fogva az Endless Summer, a Friends, a Hyper Hyper és a Move Your Ass! című dalokat.
Ahogy azt már megszokhattuk, most sem volt hiány pirotechnikai show-elemekből: a minitűzijáték, a lángok és H.P. Baxxter szikrákat köpő gitárja mellett viszont ezúttal a vizuálok is jóval intenzívebben hatottak. Mindez elsősorban a Budapest Park megújulásának köszönhető – a szezonstart előtt az Index is beszámolt arról, milyen technikai fejlesztésekkel indultak neki a szervezők a 2022-es nyárnak, amelyeket most végre élesben mi is leteszteltünk.
A korábbinál jóval nagyobb, álló kivetítők által – amelyeken a különféle látványelemek mellett természetesen maguk az előadók is megjelentek – a színpadkép valóban monumentálisabb lett, a szintén újításnak számító, csúcskategóriás nagyszínpadi hangrendszer pedig tényleg nagyon sokat dobott a koncertélményen. Ahhoz, hogy még tökéletesebb legyen a hangzás, állítólag a színpad két oldalán felállított akusztikus terelőfalak is hozzájárulnak, de bárhogyan is, a szombati koncert – legalábbis a szórakozóhely rendezői jobbján, valamivel a keverőpult mögött, nagyjából középtájon elhelyezkedő Hoppá Teraszról hallgatva – kifogástalanul szólt, és a látványra sem lehetett egyáltalán panasz.
Mindez az afterpartyra is igaz, nem véletlen, hogy miután véget ért a koncert, még egy óra múlva is ugyanakkora tömeg szórakozott a Parkban, ahol akkorra már három helyszínen szolgáltatták a muzsikát a fellépő DJ-k. Persze az sem mellékes, hogy az embernek az étel-ital választék és a biztonság szempontjából is megvan a komfortérzete – nem kell aggódnia a késői hazajutás miatt, hiszen az éjszakai tömegközlekedés kiváló: több busz és a 2-es villamos is a bejárattól indul, ha pedig valaki túl sokáig marad, felpattanhat egy éjszakai járatra. A távozásunkkor tapasztalt létszám alapján a többség valószínűleg az utóbbit vette igénybe szombaton, illetve vasárnap hajnalban.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)