Hiába van már mindenkinél mobil, ami megmutatja az időt, mégsem szoktunk le a karórákról.
Közeledik a karácsony, és megint kiket a legnehezebb meglepni? A férfiakat, akik évtizedekig kaptak órát vagy pizsamát a fa alá, de 2022-ben elgondolkodik az ember, van-e értelme még órát adni bárkinek, ha mindenkinél ott a nagyon okos telefon.
A zsebórákból kinőtt karórákat kezdetben jellemzően a nők hordták, majd a 19. századra a férfiak is átvették a szokást. Az első világháborúban már szinte követelmény volt a repülőpilóták karóraviselése, ezután az órapiac fellendült, és a stílusos úriemberek elengedhetetlen kiegészítője lett a karóra. A kilencvenes években a mobiltelefonok elterjedésével a karórák trendje visszaesett, az új generációk már nem ezt ítélik státuszszimbólumnak, hanem a telefon márkáját.
De bármilyen meglepő is, lehet létjogosultsága az óraajándéknak bizonyos generációk között, mert nézzünk csak körül, még mindig sokan hordják. Érthetetlen, hiszen a telefon óra is, ébresztő is, minden funkciót ellát, sőt még többet is, mint egy karóra. Akkor mégis miért tekergetjük csuklónkon a fém- vagy bőrszíjat?
A férfiaknál a karóra státuszszimbólum lehet, ha márkája kifejező – klasszikus, drága, vagy az elegancia jelképe. Az autóhoz vagy a mobiltelefonhoz hasonlóan árulkodik viselője személyiségéről, anyagi helyzetéről, társadalmi, társasági pozíciójáról.
Egy karóra öltöztet is, divatkiegészítőként a ruhánk színéhez, stílusához választjuk. Egy színes óra feldobja a monokróm szettet, az elegáns órát az öltönyhöz, a plasztikszíjast a sportos ruhához csatoljuk fel. Vagyis a karóra szerelmeseinek több példányt is kell tartaniuk, hogy az aktuális öltözethez ki tudják választani a megfelelő darabot.
A karórára szavazók között sokan a középkorú vagy az idősebb generációt képviselik, mert ők a mobiltelefon megjelenése előtt is hordtak órát, ami nélkül
ma már meztelennek érzik magukat.
Azért is ragaszkodnak a karórához, mert ezt a telefonnal szemben nem kell tölteni (egy klasszikus karóra akár egy-másfél évig is elketyeg elemcsere nélkül), sőt a tudatos óra- és időhasználók szerint azért is jobb, mint a telefon, mert ha valaki a mobilján nézi meg az időt, az minimum 10 perces procedúra. Elő kell venni, kinyitni, és ha már kézben van, nemcsak az időt ellenőrizni, hanem a közösségi médiát, a híreket is. Viszont az, aki csak az időre kíváncsi, az a csuklójára pillant, és két másodperc alatt ki tudja deríteni.
Az óra ráadásul örök érték, amit továbbadhatunk utódainknak, vagy mi is megörökölhetjük felmenőinktől. Családi kincs, ami kapocs lehet a generációk között.
Az okosórák megjelenése tíz-húsz éve forradalmi lendületet adott az óragyártóknak, új generációkat is megcélozhattak, akik boldogan tették csuklójukra a pulzusról, kalóriákról, lépésszámokról tájékoztató karórákat. Ma már a legtöbb családban van minimum egy okosóra, mert vagy a gyerekek kapnak – a tizenévesek között ez szinte már „alap” –, vagy a nagymama, hogy megtegye a napi 6-7000 lépést, vagy az irodákban ülő szülők csuklóján csücsül, hogy figyelmeztesse őket, álljanak fel óránként.
Azzal, hogy az okosóra nemcsak az időt, de a lépéseket, a pulzust, az elégetett kalóriát is mutatja már, az életmódtudatos vásárlókat is a kliensei között üdvözölhette. Akik egyszer elkezdték az okosóra-viselést, gyakran függővé válnak tőle.
A karórák tehát képesek voltak a megújulásra, ezért talán soha nem is mennek ki a divatból.
(Borítókép: Haywood Milton, a Miltons Pawnbrokers igazgatója, miközben egy 50 000 GBP értékű Rolex órát vizsgál a cég egyik üzletében 2012. január 13-án, Liverpoolban. Fotó: Christopher Furlong / Getty Images)