A spanyol főváros télen-nyáron izgalmas desztináció a pénztárcánktól függetlenül, mi azonban most arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen a high life arrafelé. Elegáns szállodák, pazar üzletek, fine dining éttermek és borsos árú kulturális programok: kipróbáltunk sok mindent, így a hírhedt galíciai kacsakagylót is.
Aki járt már Madridban, az pontosan tudja, hogy az ember az ott töltött ideje nagy részében enni fog. Mert az utcán sétálva, kis bárok kirakatain keresztül bepillantva is mindig szembejön valami ínyencség, amit azonnal ki kell próbálni – és hát mert a spanyoloktól is ezt látjuk.
Nemhiába felülreprezentált Spanyolország a Michelin-csillagok számát tekintve, itt a gasztronómia tényleg központi kérdés. Példának okáért a leghíresebb madridi piac is inkább kelti egy luxusáruház food halljának érzetét, semmint egy olyan helyét, ahova az ember bevásárolni járna. A Mercado San Miguel egy nagyon érdekes koncepció, a régi piacépületben ugyan találni még halast meg péket, de ez nem a cekkerhúzogató asszonyok terepe, hanem a földre szállt gourmet-mennyország. Ami hát nem éppen olcsó.
Ettünk itt ázsiai ihletésű, 3 harapásnyi tapast 5000 forintért, és megkóstoltuk egy pultnak támaszkodva az elég kevés helyen kapható galíciai kacsakagylót is egy pohár cava (spanyol pezsgőféle) társaságában. Ez a fura, dinoszauruszkaromszerű tengeri herkentyű voltaképpen nem is kagyló, hanem az állkapcsilábas rákok családjába tartozik. Kifejezetten drága csemege, egy kis tálka (kb. 10 deka) olyan tízezer forint körül van, és elsősorban nem azért, mert kihalófélben lenne. A faj a sziklákhoz tapad, így a szüretelése kézzel történik. Nem veszélytelen ez a munka, sok halász vesztette már az életét úgy, hogy odacsapta őket egy nagyobb hullám a sziklának, minden reggel úgy indulnak hát munkába, hogy az a napjuk lehet az utolsó. A hímnős állat büszkélkedik egyébként magához képest a legnagyobb pénisszel az állatvilágban (tulajdonképpen ez a fogyasztható része), amelynek pedig – nincs rá jobb szó – tengeríze van.
Az evés mindenhova bekúszik, utat tör magának. 2020-ban adták át a város új luxuskomplexumát a Gran Via és a Puerta del Sol között: a felújított, klasszikus épülettömbben megnyílt a helyi Four Seasons luxusszálloda és a Galería Canalejas luxuspláza is. Louis Vuitton, Hermés, Valentino, Giorgio Armani, egész sok üzlet található benne, a mínusz egyen pedig egy pezsgő food hall. Van itt fine dining étterem, gourmet-üzlet, de inkább a bisztrójellegű helyek futnak, estefelé telt házzal.
Hasonló a koncepció kissé odébb, a Salamanca negyedben is. A Platea valamikor egy színházépület volt, ma a nézőtéri szintek telis-tele vannak menő tapasozó helyekkel. Esti programnak kiváló, hiszen vagy DJ, vagy artisták szórakoztatják produkciójukkal a Lolea sangríájukat kortyolgató vendégeket. A Salamanca negyed egyébként az egyik legelőkelőbb lakóövezet, itt van a híres luxusutca is, a Calle de Serrano, amelyen (avagy ennek környékén) a legtöbb nagy nemzetközi luxusbrand képviselteti is magát.
A híres spanyol áruházláncnak, az El Corte Inglésnek is itt található a két legmagasabbra pozicionált egysége. Külön épületben a női, külön a férfikollekciók – bár ez utóbbit most éppen felújítják. Ha már itt vagyunk, érdemes benézni a (Balenciagán) kívüli két legfontosabb spanyol brandhez, a Loewe divatház és a Suárez ékszermárka flagship üzleteibe.
Madrid tele van jó szállodákkal. Nem luxus, de talán az egyik legérdekesebb az ötcsillagos Barceló Torre de Madrid, amelynek enteriőrjeit a világhírű dizájner, Jaime Hayón tervezte. Szintén ő követte el a két Michelin-csillagos Paco Roncero étterem beltereit, a város talán legmenőbben kinéző gasztrohelyét az NH Collection Madrid Palacio de Tepa hotelben.
Mi a város egyik legpatinásabb luxushoteljének, a jelenleg a The Westin láncolathoz tartozó Palace Hotelnek az egyik kupolalakosztályában szálltunk meg. A concierge szerint itt a legjobb a reggeli az egész városban, amiért egyik nap vagy 20 percet biztos sorba álltunk. Igaz, a közel 400 szobás szálloda telt házas is volt, de az utcáról is be lehet ülni a századfordulós üvegkupola alá, a La Rotonda étterembe, hogy akár ázsiai típusú falatokkal indítsuk a napot.
A szállodába érdemes beugrani az Olivier Bernoux üzlet miatt is, a gyönyörű legyezőiket olyan hírességek veszik, mint Madonna, Maye Musk vagy Rossy de Palma.
Nem így a Ritzből, amely többévnyi felújítás után, 2021 tavaszán nyílt meg újra a Mandarin Oriental szállodalánc üzemeltetésében. A Ritz házaspár ugye csak öt hotelt alapított a saját nevén, ezek közül ma már csak a londoni, a párizsi és a madridi van meg – a barcelonait nem így hívják, a budapestit meg elvitte egy második világháborús bombatalálat. A madridi Ritzbe érdemes beülni egy ötórai teára, az egykor pálmaházként funkcionáló Palm Court vagy a két Michelin-csillagos Deesa éttermükben pedig vacsoraidőben megkóstolni a fine dining fogásokat.
A felsorolást sokáig lehetne még folytatni, Madridban természetesen megtalálható pár menő nemzetközi láncolat is, van itt BiBo, Zuma, Amazonico, de inkább etessük most a szellemet! A spanyol főváros bővelkedik múzeumokban. A Prado, a Museo Reina Sofía vagy a Museo Thyssen-Bornemisza alap, ha rajongunk a képzőművészetért, utóbbiban január 15-ig van egy nagyon érdekes időszaki kiállítás is, amely Coco Chanel és Pablo Picasso barátságát és munkakapcsolatát dolgozza fel egy sereg Picasso-kép és vintage Chanel-ruha segítségével.
Ha több divatra vágyunk, a Museo del Traje a mi helyünk, egy szuper viselettörténeti múzeum, ahol végigkövethetjük a spanyol és a világdivatot, a vége felé Christian Dior, Cristóbal Balenciaga vagy Yves Saint Laurent ruháiban gyönyörködve. A Liria-palota is megér egy misét, Spanyolország mai napig leggazdagabb földbirtokosainak, Alba hercegeinek a magánpalotája múzeumként látogatható.
Érdemes továbbá elnézni az operába is, a Teatro Realban mindig fut valami remek darab. És hát lehet kicsit kommersz, de mindenképp érdemes beülni a Disney szuperpordukcióira is. Egyelőre még műsoron van a világon csak pár helyen játszott Oroszlánkirály, de hamarosan ezt felváltja az Aladdin. Sajnos nem a hazai musicaljegyárakra számíthatunk, egy jobb, de még nem a legdrágább székért simán elkérnek 30-40 ezer forintot, azaz egy négytagú család esetében színházba járni kifejezetten luxusprogramnak számít itt. Lehet, hogy ezért is népszerűbbek inkább a bisztrók, ki tudja?
A szerző luxusszakértő.
(Borítókép: Puerta del Sol. Fotó: MyLoupe / Universal Images Group / Getty Images)