Nemcsak a mindennapi életünkre, de a divatszakmára és a hétköznapi viseleteinkre is komoly hatást gyakorol a már több mint egy éve húzódó orosz–ukrán fegyveres konfliktus. Ugyan az öltözködés egy ilyen esemény kapcsán valóban sokadrangúnak tűnhet, a divatipar az első és a második világháború alatt, sőt szeptember 11-e után is kivette a részét a teherviselésből, a nehéz körülmények ellenére pedig kiszolgálta a megváltozott igényeket.
Már több mint egy éve, 2022. február 24-e óta tart az orosz–ukrán fegyveres konfliktus, amely közvetve vagy közvetlenül világszerte felforgatta az emberek mindennapjait. Az ukrán és orosz nyersanyagok hiányában a világ országait gazdasági válság sújtja, az inflációt a háború rekordmagasságokba emelte, a gazdasági mutatók zuhanása mellett pedig több ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, ami a befogadó országok számára is komoly kihívást jelent Európa-szerte.
Ahogyan a hétköznapjaink, úgy a divatszakma is a feje tetejére állt, ám ez korántsem az orosz–ukrán háború sajátossága, a szakma az első és a második világháborúra, illetve a 2001. szeptember 11-e utáni, afganisztáni hadműveletre is azonnal reagált.
A háború egyik örökérvényű igazsága, hogy nemcsak az ember belsőjét, de a külsejét is nagyban megváltoztatja. Így van ez a továbbra is tartó orosz–ukrán konfliktus esetében is, amely az emberek hétköznapi viseletét is nagyban átalakította, még ha ez leginkább a megtámadott országban, Ukrajnában érzékelhető.
De milyen trendek hódítanak a több mint egy éve háborúval sújtott országban, hogyan reagált a divatipar a konfliktusra, illetve az első és második világháború milyen hatással volt az aktuális trendek alakulására?
A háborús konfliktus a katonai egyenruhák sajátossága miatt akaratlanul a hétköznapokban is divatba hozta a különböző rejtőzködő, terepmintás, khaki és barna színű ruhadarabokat, amelyeket a katonák mellett kiálló civil lakosság is előszeretettel magára ölt. A stylistok szerint mivel a katonai egyenruhát viselők igazi hősnek számítanak az országban, a civilek ezekkel a ruhadarabokkal a bátorságukat és erejüket igyekeznek kifejezni.
A khaki színt mégsem a katonai egyenruhát viselők, hanem az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij tette igazán elterjedtté és divatossá. Az elnök már Ukrajna megtámadásának első napján háborús üzemmódba kapcsolt, és a vezetőknél megszokott öltönyt khaki színű felsőre és nadrágra, a fekete bőrcipőt pedig katonai – vagy leginkább arra hajazó – bakancsra cserélte. Ugyan a felsőt néha feketére cseréli, az elmúlt egy évben minden nyilvános megjelenés alkalmával ezeket a ruhadarabokat viselte Zelenszkij, melyek így egyfajta szimbólumává is váltak.
Minden férfi olyan pulóvert és bakancsot akar, mint amilyen Zelenszkijé. Ez egyfajta üzenet, hogy hisznek a győzelemben
– mondta a The New Voice Of Ukraine-nek Julia Savostina ukrán divatszakértő.
A katonai stílusú, sokkal inkább szabadidős és sportos ruhák, és az azok színeit másoló ruhadarabok azonban nem csupán Ukrajnában, de az egész világon újra divatba jöttek – még ha nem is a háború kitörésének köszönhetően. Ezek a stílusú darabok ugyanis ismét a divatvilág látóterébe kerültek a koronavírus-járványt követően, a kifutókon nem egy alkalommal jelent meg a terepminta vagy az egyéb katonai ruházatra hajazó szín és stílusvilág.
Még tavaly, a háború kitörését követően, március elején az amerikai Pantone Color Institute bejelentette 2022 új színeit, az ukrán zászló után a „szabad kék” és „energetikus sárga” színárnyalatait. Ezt a globális divatipar sem hagyhatta reakció nélkül, és szinte ezzel egy időben reagált a színekre, az ukrán márkák mellett több nagy divatház is sárga-kék kampányt indított, a francia Balenciaga és Lanvin is az ukrán zászló színeivel domináló kollekciót jelentetett meg.
A kifutókon kívül az ukránok tömegesen kezdtek nemzeti színű ruhákat hordani, amelyek közül többre háborús szövegeket, az ukrán katonákat éltető vagy éppen Vlagyimir Putyint kifigurázó és gyalázó sorokat nyomtattak.
A ruházat mellett a haj- és egyéb szépségtrendek is változtak a háború kitörését követően Ukrajnában, illetve a környező országokban is. A fényes, drámai sminkek és bonyolult hajköltemények, sőt a méregdrága kiegészítők is teljesen feleslegessé válnak akkor, amikor valaki az otthonát célzó rakéták és az erőszakos, kegyelmet nem ismerő katonák elől menekül. Ez az érzés Ukrajna női lakosságának szépségrutinját is teljesen átírta, a legtöbben már több mint egy éve komolyabb smink nélkül, különösebb hajfestést és hajformázást nélkülözve, természetes arccal és frizurával élik mindennapjaikat – az extravagáns megjelenés, illetve a magas sarkú cipők pedig fölöslegessé válva eltűntek.
A lányok szinte már egyáltalán nem sminkelnek. Egyvalamiről azonban a háború kitörése óta sem mondanak le, ez pedig a manikűr. Ez egyfajta néphagyomány, a nemzet sajátossága, hogy jó formában kell tartani a kézfejet. A nők itt sokkal inkább megérzik ennek a hiányát, mintsem sírnak egy-két ősz hajszál miatt
– emelte ki Savostina.
Az emberek mellett a divatszakma is reagált a konfliktusra, a támogatás nagyrészt három formában érkezett: jótékonysági adományok, Oroszország bojkottálása, valamint adománygyűjtő rendezvények és különleges gyűjtések létrehozása. A legnagyobb adományok között szerepelt az LVMH (Moet Hennessy és Louis Vuitton), amely 5 millió eurót juttatott a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának, míg a Valentino, a Gucci, a Kering, a Christian Louboutin, a Prada Group, az Armani mind mind adományokkal segítette az ENSZ Menekültügyi Szervezetét.
Elsőre valóban furcsának tűnhet háború és válság idején a divatipart vizsgálni, hiszen mégis mi köze van a ruháknak a geopolitikához vagy a világjárványokhoz? A gyakorlatban a kormányok és a nemzetközi politikai testületek lépései egyértelműen fontosabbak, azonban több okból is elvárható, hogy
a divatipar a válság idején kivegye a részét a teherviselésből és kiszolgálja a megváltozott igényeket.
A divat mint művészeti forma régóta a körülöttünk lévő világ tükreként működik. A feminizmustól és a bevándorlástól kezdve az abortuszjogokig és a hajléktalanságig a tervezők már régóta merítenek ihletet a társadalom legkényesebb kérdéseiből, és kollekcióikban igyekeznek bemutatni ezeket. Igaz, hogy most az orosz–ukrán konfliktus miatt lett újra aktuális, nem ez az első olyan válság, amelyre az iparágnak reagálnia kell.
A huszadik század elején az ipar nagyban különbözött a mostanitól, sokkal nagyobb termelés és munkaerő koncentrálódott a gyárakba, mint napjainkban. Éppen emiatt az 1914-ben kitört első világháború alatt számos divatház, köztük a francia Hermes, illetve az Egyesült Királyságban a Burberry és az Aquascutum is arra késztette gyárait és munkaerejét, hogy katonai egyenruhákat készítsenek. Másutt az iparág divatbemutatókat rendezett, hogy segítse a háborús erőfeszítések finanszírozását – ilyen volt például az amerikai Vogue főszerkesztőjének 1914-es jótékonysági eseménye is.
Mivel a megszállt Franciaországban a párizsi tervezők is kénytelenek voltak bezárni műtermeiket, előtérbe kerülhettek a New York-i székhelyű divatházak és márkák, amelyek célja ez időben szintén a pénzügyi adományok gyűjtése volt elsősorban. Ekkor nőtt fel azonban az Atlanti-óceán túloldalán tervezők egy teljesen új generációja, akiknek az volt a feladata, hogy a divat örömén keresztül a háború ellenére fenntartsák a jó társadalmi morált – így lehetőséget kaptak a kísérletezésre és a határok feszegetésére is.
A háború 1918-as lezárását követő békeévek után a második világháború kitörése aztán újra háborús üzemmódba állította a divatszakmát.
A hiány és a meredeken emelkedő költségek leküzdése érdekében Nagy-Britanniában, Európában és az Egyesült Államokban szövetkorlátozást vezettek be a legtöbb helyen, azaz csak kismértékben lehetett hozzájutni az anyagokhoz, mivel azok nagy része a hadseregnek kellett – írja a Heute History.
Európában a főbb divatmárkák, ahogyan az első világháború idején, ismét katonai egyenruhák tervezésébe és készítésébe vágtak. Coco Chanel például dél-franciaországi otthonában készített pulóvereket a katonáknak, míg Elsa Schiaparelli megalkotta a „siren suitot”, amely egy divatos, mégis praktikus és meleg kezeslábas volt, amely megoldást nyújtott arra, hogy bombázás vagy légiriadó esetén, a nap bármely szakában megfelelő öltözékben vonulhassanak az óvóhelyekre vagy pincékbe az emberek.
Néhány márka azonban elkerülhetetlenül a történelem rossz oldalán találta magát, akárcsak a világhírű Hugo Boss, amely végül 2011-ben bocsánatot kért amiatt, hogy német katonai egyenruhák tervezésével támogatta a Hitler-rezsimet.
Csakúgy, mint az ukrajnai háború esetében, amely a 2022-es tavaszi/nyári divathónap felénél kezdődött, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokra is a New York-i divathéten került sor, így emiatt az iparágat is mélyen és azonnal érintették.
A kialakult káoszban Fern Mallis, a New York-i divathét megalkotója lemondta a hátralévő bemutatókat, az esemény erőforrásait pedig – mint például az ételt és italt – az ikertornyok mellett létrejött válságközpontok megsegítésére bocsájtotta. A tengerentúli divatszakma szinte tényleg azonnal reagált a tragédiára, a Lexington Avenue Armoury például, ahol Donna Karan új kollekcióját tervezték bemutatni, olyan központtá alakították át, amely segíti a családokat az elveszett személyek azonosításában és felkutatásában.
A méregdrága dresszeket készítő Norma Kamali is azonnal munkára bírta csapatát, amelyet azzal bízott meg, hogy hálózsákokat és kabátokat készítsen a rászorulóknak. Ahogyan az egész Egyesült Államok nemzete nagyságát hangsúlyozta a támadásokat követően, úgy a hétköznapi viseletek is hosszú hónapokig hirdették a hazafiasságot: amerikai zászlót ábrázoló vagy annak színeiben pompázó öltözéket és kiegészítőket viseltek az emberek, ezzel burkolva félelmüket, kifelé mégis jelezve, egy ilyen nagy nemzetet semmi baj nem érhet.
Az eseményekre reagáló, két évtizedes afganisztáni háborúra a divatházak hosszú távú reakciói egészen vegyesek voltak. A Burberry például együttműködik az Oxfammal, hogy biztosítsa a kasmír fenntartható beszerzését, míg a civil szervezetek, mint például a Turquoise Mountain, számos partnerséget tartanak fenn, amelyek az Afganisztáni kézművesipar fejlesztésére koncentrálnak. Ennek már látható eredménye is volt: ezen termékek értékesítése tízszeresére, 1 millió dollárra nőtt 2018-ban. Az öltözködési trendekre – ahogyan az orosz–ukrán konfliktus kapcsán is – leginkább a katonai motívumok nyomták rá a bélyegüket: a terepmintás, katonai öltözékek hosszú évekig helyet kaptak a hétköznapi viseletek piacán. Az ukrajnai konfliktussal viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a reakciók – így a divatipar reakciói is – sokkal komolyabban koncentrálnak olyan krízisekre, amelyek a szemük előtt zajlanak.
(Borítókép: Anna Moneymaker, Ukrainian Presidency / Handout / Anadolu Agency / Getty Images)