A születésnapok megünneplése ma már természetes része az életünknek, de vajon honnan eredhet ez a hagyomány? Hogyan vált a pogány szertartásokból és uralkodói eseményekből egy mindenki által tartott családi és baráti összejövetellé? Az ünnep gyökerei az ókori Egyiptomig vezetnek vissza, de a görögök és a rómaiak is hozzájárultak a tortával, papírcsákókkal és lufikkal celebrált jeles naphoz.
Gyerekkorunk, sőt felnőttkori életünk legszebb emlékei közé tartoznak a családdal, barátokkal közösen megünnepelt születésnapok, amelyek mára már a mindennapjaink részévé váltak. Még ha a köszöntések a képeslapok, levelek és személyes találkozások helyett jóval inkább az online felületekre költöztek is át.
A Facebook, azaz a Meta nap mint nap érkező értesítésének köszönhetően az ismerőseink, családtagjaink és barátaink születésnapját szinte esélyünk sincsen elfeledni. Az azonban talán meg sem fordul a fejünkben, hogy vajon miért lett az életünk egyik jeles ünnepe az erről való megemlékezés, illetve miért épp úgy ünnepeljük, ahogy.
A születésnapok megünneplése világszerte elterjedt szokás, ami a különféle kultúrákban és hagyományokban más és más formát ölt. Az ünneplés gyökerei azonban több ezer évre nyúlnak vissza, és számos társadalmi, vallási és történelmi hatás formálta ezeket az idők során. De honnan a gyertyafújás szokása?
A születésnapi ünneplések első nyomai az ókori Egyiptomba vezethetők vissza. A fáraók uralkodásának idején a koronázás napját tartották igazán fontosnak, amit szimbolikusan az uralkodó születésnapjának tekintettek, hiszen ekkor váltak istenivé. Az ünnep pedig már Kr. e. 3000-ben is létezett, aminek első feljegyzett példája a héber Bibliában található, és az egyiptomi fáraó ünneplését írja le.
Ezt aztán más ókori civilizációk is átvették, és idővel a görögök és rómaiak hasonlóan ünnepelték isteneik és vezetőik születésnapját. A gyertya elfújásának hagyománya is az ókori görögökig nyúlik vissza. Ők Artemisz istennő tiszteletére mézeskalács tortákat sütöttek, amiket aztán égő gyertyákkal díszítettek.
A gyertyák füstje az istenekhez küldött imádságokat és kívánságokat jelképezte.
Ez a szokás később beépült a modern születésnapi ünneplésbe, így a kívánságok teljesülésének hiedelme formájában él tovább.
Az ókori rómaiak már személyes születésnapokat is tartottak, főként a nemesek és katonai vezetők körében. Az úgynevezett „dies natalis” alkalmával lakomákat rendeztek, ajándékokat adtak és áldozatokat mutattak be az isteneknek. A nők és a közemberek születésnapja azonban ekkoriban még nem számított különleges alkalomnak – írja a Rebounderz.
A zsidó és keresztény kultúrák kezdetben elutasították a születésnapok ünneplését, mivel azt pogány szokásnak tartották. A Bibliában például csak két említés található születésnapi ünneplésről – az egyik Heródes királyhoz köthető, aki ezen a napon kivégeztette Keresztelő Jánost.
A keresztények hosszú ideig inkább a szentek halálának évfordulóját tartották fontosabbnak, amit az égi születésnapjuknak tekintettek.
A születésnapi ünneplés igazán a középkor után, különösen a reneszánsz idején kezdett népszerűvé válni, főként az európai uralkodók és nemesek körében. A protestáns reformáció hatására a személyes évfordulók, köztük a születésnapok is egyre nagyobb figyelmet kaptak.
A 18. században Németországban alakult ki az egyik legismertebb hagyomány, a gyermekek születésnapi ünneplése, amelyet Kinderfestnek neveztek. Eredete egy régi német hiedelemhez köthető, amely szerint a gyerekek különösen sebezhetők voltak a gonosz szellemekkel szemben – főleg a születésnapjukon. Az ünnep során a gyermek szülei reggel elkészítették a tortát, majd annyi gyertyát helyeztek rá, ahány éves volt a gyermek, plusz egyet. Ez az extra gyertya a szülők reményét fejezte ki, hogy utódjuk megél még egy évet. Ahogy a nap folyamán egy gyertya kialudt, azonnal újat tettek a helyére. Mint azt a saját bőrünkön is érzékelhetjük, ez a hagyomány később világszerte elterjedt.
A 19. és 20. század folyamán a születésnapok egyre inkább a családi és baráti ünneplések középpontjába kerültek. A tömeggyártásnak köszönhetően elérhetővé váltak az ajándékok, a képeslapok, valamint a különféle sütemények és dekorációk, amelyek ma már elengedhetetlen részei az ünneplésnek. A 20. században a gyermekek születésnapját különösen fontos eseménnyé tették, és egyre elterjedtebbé váltak a tematikus partik, a lufik, a születésnapi dalok és az ajándékozás.
Apropó éneklés, az ünneplés kihagyhatatlan eleme a Happy Birthday to You című dal eléneklése, ami eredetileg Good Morning to All néven született meg az 1890-es években, Patty Hill és Mildred J. Hill, két amerikai óvodai tanárnő jóvoltából. A szerzeményt az óvodások üdvözlésére írták, azonban hamar elterjedt, és az évek során a születésnapok elmaradhatatlan részévé vált. Az 1930-as évekre a „Happy Birthday to You” szöveg vált uralkodóvá, és világszerte népszerű lett. A dal szerzői jogai hosszú éveken keresztül vita tárgyát képezték, míg végül 2016-ban közkincsnek nyilvánították, így ma már szabadon felhasználható.
Napjainkban a születésnapok megünneplése rendkívül sokféleképpen történhet, a családi vacsoráktól kezdve a már-már szükségtelenül nagy rendezvényekig, ám legyen szó bármelyikről is, az ajándékozás, a tortaevés és a gyertyaelfújás továbbra is központi elemei maradtak az ünneplésnek. Persze az egyéni preferenciák és kulturális szokások továbbra is nagyban befolyásolják az adott esemény jellegét, azonban ma már nemcsak az emberek, de a kiskedvencek születésnapját is sokan megülik.
Mindent számba véve a születésnapok ünneplése az évezredek során hatalmas átalakuláson ment keresztül, a vallási és társadalmi szokásoktól kezdve a modern, személyes és digitális formákig. Egy dolog azonban változatlan maradt: az ünneplés lényege a szeretetről, az emlékezésről és az örömről szól. Már ahol.
(Borítókép: by vesi_127 / Getty Images Hungary)