Egyenesen Dániából, a LEGO Csoport billundi főhadiszállásáról érkezett a Budapest Comic Conra június 14-én Niels M. Frederiksen. A 46 éves szakember még 2013-ban csatlakozott a LEGO-hoz, majd 7 év közös munkát követően, némi kihagyás után 2024 őszén tért vissza, és azóta is a LEGO Star Wars-csapatának kreatív társvezetőjeként dolgozik. A geek rendezvényen a LEGO hazai képviseletének köszönhetően az Indexnek adott exkluzív helyszíni interjút.
Niels M. Frederiksen nevéhez, aki LEGO Star Wars-szetteken kívül dolgozott a LEGO Avatar bevezetésén is, olyan építmények tervezése fűződik, mint a Boba Fett-sisak, Yoda szobra, a Razor Crest-űrhajó A Mandalóri című sorozatból, valamint a Halálcsillag 2016-ban kiadott, felújított változata.
A LEGO dán tervezője többek között arról mesélt lapunknak,
Milyen érzései vannak a Star Warsszal kapcsolatban?
Egészen kicsi korom óta a részem a Star Wars, mondhatni, körülvesz és átölel ez a világ. Akkor voltam gyerek, amikor a Kenner-féle Star Wars-akciófigurákat a piacra dobták. Nekem nem sok volt, de a barátaimnak igen. Egy évvel az Egy új remény bemutatása után születtem, akkoriban különösen erős és lelkes rajongói bázisa volt a Star Warsnak. Az ragadott magával a leginkább a filmből, hogy milyen hatalmas űrhajók voltak benne, és a látottak arra inspiráltak, hogy otthon elkezdjem a saját kis X-szárnyú vadászgépeimet, TIE-vadászaimat, na és persze az Ezeréves Sólymot építgetni azokból a LEGO-elemekből, amik a szobámban halmozódtak. Nyilván, ezek szedett-vedett építmények voltak, nem megszokott színekből álltak össze, de nekem akkoriban tökéletesek voltak.
Már akkortájt megmutatkozott a tehetsége? Észrevették a szülei, és bátorították önt?
Meglepő, de nem. Édesapám asztalosként dolgozott, szóval nekem is csinált egy kis asztalt, ahova elvonulhattam és ügyködhettem. Nem zavartak benne, de különösképp meg sem erősítettek a szüleim, hogy tehetséges lennék. Nem éreztem jómagam sem szükségét, mindig is ott munkálkodott bennem a kreativitás, ami belülről feszített valahogy. Ezt a kreativitást éltem ki végül azzal, hogy LEGO-dizájner lett belőlem.
Milyen utat kell annak bejárnia, aki tervezőnek szeretne állni, ne adj ’ isten egy akkora céghez, mint a LEGO?
Mire odáig eljutottam, az egy rettenetesen hosszú út volt, 15 évembe telt. Az első lépés az volt, hogy gyerekkoromtól kezdve, a 70-es évek végén, a 80-as években megszállottan legóztam, nem csökkent a lelkesedésem.
A dánok kultúrájába nagyon mélyen beágyazódott a LEGO, szinte a DNS-ünk részévé vált a LEGO iránti szeretetünk.
Egy másik hobbim, a műanyag makettek építése kulcsfontosságúnak bizonyult, autókkal, tankokkal, repülőgépekkel kezdtem, aztán az érdeklődésem a science fiction és a mozifilmek felé fordult. A szülővárosomban egy makettépítő klubhoz csatlakoztam. Még 1998-at írtunk, amikor az egyik klubtagot, az egyik legrégebbi barátomat, Henriket felvette a LEGO dizájnernek. Akkor ütött szöget a fejembe az ötlet, hogy mennyire szeretnék én is ott dolgozni, és elkezdtem szabadúszó munkákra beküldözgetni az önéletrajzomat. 19 éves voltam akkor mindössze.
Henrikkel közös kreatív workshopot működtettünk a klubban, és rögtön az első munkanapja után, amikor bejött, lelkendezve mondtam neki, hogy ha valaha munkát kapok a LEGO-nál, akkor fel szeretném nekik dobni a LEGO Star Wars-modellek ötletét, és részt szeretnék venni a tervezésükben. Amiket a barátom az első munkanapján a LEGO-nál látott, éppen a LEGO Star Wars-szettek tervezett modelljei voltak, ezek 1999-ben, nem sokkal később piacra is kerültek. Persze nem mondhatta el, hogy már rajta vannak, de azt megerősítette, hogy ötletnek tényleg nem rossz!
Végül 2013-ban csatlakozott a LEGO-hoz.
Igen. Előtte tanárként dolgoztam, programozást, webdizájnt oktattam többek közt. Épp egy négynapos intenzív foglalkozást tartottam, ahol arról beszéltem a diákoknak, hogyan kerülhetik meg a személyes akadályokat, amelyek az életükben az útjukba gördülnek, és érhetnek el végül a céljaikhoz. Őszinte voltam velük, mindig is az volt a hitvallásom, hogy ne köntörfalazzak, és elmeséltem nekik, bár imádtam tanítani, végső soron az én nagy célom az volt, hogy LEGO-tervező legyek. Az önéletrajzomat újra és újra küldözgettem a LEGO-nak, már vagy húsz alkalommal eléjük került, és mégse vettek fel. Unhatták már a CV-imet, úgy érzem. A workshop után hazamentem, és követtem a saját tanácsomat, az alapjaitól írtam újra az egészet, még a portfóliómat is. Körbefotóztam nekik az alkotásaimat, a makettjeimet, magyarázatot írtam hozzájuk, miként készültek.
Két hónappal később bementem az iskolába, és elújságolhattam a diákjaimnak, hogy felvettek a LEGO-hoz dizájnernek. Az utolsó dolog, amit tőlem tanultak, hogy kövessék az álmaikat, tegyenek meg mindent a célért, és úgy sikerülhet.
Otthagytam a tanítást, és csatlakoztam a LEGO-hoz – nem is volt kérdés, hogy így teszek-e.
Hogyan kell elképzelni egy átlagos munkanapját a LEGO-nál?
Mostanra a munkaköröm inkább olyan, mint egy menedzseré, egy csapatnyi tervező munkájáért felelek, de így is igyekszem a lehető legtöbbet ötletelni a többiekkel. Kevesebbet vagyok ott az építési folyamatoknál, amikor konkrétan a kockákkal és az építéssel ügyködnek. Irodai munka, de nagyon játékos hely is egyben. A LEGO főhadiszállása teli van kreatív emberekkel, ugyanakkor mindenféle környezetből, háttérből, kultúrából jönnek a dolgozók. A tervezői csapat több mint 45 országból érkezett szakemberből áll össze. Mindenki más szemmel nézi a tervezést, máshogy tervez, önmagában az izgalmas a LEGO-nál, hogy milyen sokféle nézőponttal találkozhat odabenn az ember.
Tervezett a LEGO-nak Star Wars-, Avatar- és Jurassic World-szetteket is, melyik franchise ezek közül a kedvence?
Mivel a Star Wars indította el számomra ezt az egészet, amikor a LEGO Star Warsszal foglalkozom, az olyan egy kicsit, mintha hazatérnék, otthon lennék. A LEGO Avataron dolgozni azért volt izgalmas, mert valami teljesen újat alkothattunk. Ott voltam utóbbi szettek tervezésénél egészen a kezdetektől, egy totálisan új IP került a kezünkbe, és dönthettünk róla, hogy mely karakterekből készüljön minifigura, mely járművekből csináljunk nagyobb LEGO-szetteket.
Nagyobb szetteken is dolgozott, 2016-ban jött ki a felújított Halálcsillag, és ön tervezte A Mandalóri mostanra ikonikus űrhajójának a Razor Crestnek az egyik LEGO-változatát. Melyik volt a nagyobb kihívás, újragondolni egy már létező szettet, vagy valami vadonatújat csinálni?
Mindkettő a maga nemében komoly kihívás volt, csak más okokból. A Halálcsillagot újradizájnoltam, így volt egy kiindulópont, amiből el tudtam indulni. Egy alap, amire építhettem. Ennél a szettnél fontos tényező és kérdés volt, amin rengeteget ötleteltünk, hogy miképp tehetnénk az építési élményt jobbá. A Razor Cresten egy másik tervező kezdett el dolgozni, az ő munkáját tökéletesítettem. Ennél a hajónál kulcsfontosságú volt a stabilitás, a szett belső struktúráján sokat dolgoztam, hogy így összeálljon a végeredmény.
A méretesebb LEGO-szetteknél mit gondol, fontos, hogy játszani is lehessen velük, vagy inkább csak látványos díszek, melyeket kiraknak az emberek a polcra, miután felépítették őket?
Ha olyan szettről van szó, amit arra szánunk, hogy játsszanak vele a vásárlók, akkor mindent megteszek érte a tervezésnél, hogy valóban élvezetes játékfunkciók kerüljenek bele. Amennyiben úgy véljük, hogy ez inkább egy, úgymond, kiállítási darab, amit csak kiraknak a polcra, akkor úgy álmodjuk meg a szettet, hogy az építési folyamat játékos, kreatív, maximálisan élvezetes legyen. Játékfunkció és játékosélmény mindenképp belekerül a LEGO-szettekbe, nincs ebben a tekintetben különbség, csak az egyik típusnál a már kész modellel lehet játszani, míg a másiknál az összeszerelés a játék.
A kiállítási daraboknál, ha fogalmazhatok így, ráadásul arra is odafigyelünk, hogy apró easter eggeket, utalásokat, filmekből jeleneteket rejtsünk el bennük, megkerülhetetlen és elengedhetetlen, hogy a nosztalgiafaktor képviseltesse magát ilyenkor.
Mostanában mintha megváltozott volna a nagy többség hozzáállása a LEGO-hoz. Köszönhető ez részben a streamereknek, akik, teszem azt, karácsonykor órákon keresztül közvetítik, ahogy legóznak... sőt mit több, a nézőiket arra sarkallják, hogy velük együtt építsenek. Mit gondol, stigmatizálva van az még, ha valaki felnőtt létére legózik?
A LEGO-kocka nem csupán játék, hanem az önkifejezés egyik formája. Nagyjából olyan a legózás, mint régen az agyagozás volt, csak jobban illeszkedik a modern világunkhoz. Egy LEGO-építmény is lehet művészeti alkotás, valami elvont, ami elgondolkoztat és megérint, akár gyönyörködtet. A LEGO minden korosztályú emberhez szól, bárki megtalálhatja benne önmagát, és kiélheti a kreativitást általa. A kocka csak egy médium, és ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni.
A LEGO betört a mainstream televíziózásba is, ott van például a LEGO Masters című műsor, ahol a versenyzők mindenféle könyvek, segédletek nélkül, elképesztően gyorsan, pár óra alatt építenek össze saját kreálmányokat. Egyszer egyedi világokat alkotnak, máskor létező építményeket modelleznek le kicsiben. Mit gondol, ön mint a LEGO Star Wars kreatív társ vezetője, meg tudná nyerni a LEGO Masterst?
Ahogy a versenyzők a LEGO Mastersben építkeznek, teljesen más, mint ahogy egy modelldizájner a LEGO-nál dolgozik. A modelltervezők nagyon-nagyon ismerik a kockákat, amelyek rendelkezésükre állnak, magát a médiumot, a LEGO-t, de sokszor újratervezünk, néha az elejétől, és bár vannak határidők, amelyeket tartanunk kell, de sokkal több idő áll rendelkezésünkre, mint a LEGO Mastersben. Ráadásul én különösen lassú építő vagyok, szeretek elveszni a részletekben, maximalistán állok hozzá az egészhez, pepecselek. Valószínűleg gyorsan kihullanék a LEGO Mastersből is, és nem lennék túl jó benne. A képességeim megvannak hozzá, de én nem tudnék úgy rohanni, 6-8 óra nem lenne elég nekem.
Olyan rajongói találkozókra gyakran meghívják, mint a Budapest Comic Con?
Volt már rá példa, de nem mostanában. Más projektjeim kapcsán is jártamConokon, de azt kell hogy mondjam, nem tudom megunni ezeket a találkozókat. Nagyon különböző franchise-ok és a rajongóik találkoznak egymással egy helyen, a fanok ráadásul többnyire nagyon boldogok ezeken a rendezvényeken. A cosplayesek is sokat emelnek a Conok fényén. Otthon, Dániában egy hatéves kisgyereket láttam még áprilisban, AT-ST-nek, birodalmi lépegetőnek öltözött, a lábai kartonpapírból kivágott dobozok voltak, nagyon aranyos volt!
(Borítókép: Niels M. Frederiksen 2025. június 14-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)