Ez volt az egyetlen alkalom, hogy Nyugaton rendezték meg a valójában a Kreml érdekeinek megfelelő nagy Világifjúsági Találkozót (VIT). Ausztria geopolitikai értelemben csak félig volt a Nyugat része: 1955-ben ugyan kiment a Vörös Hadsereg, de a semleges Ausztria ezután sem volt kívül a szovjet befolyási övezeten. Putyin mostani bécsi barátkozása érdekes aktualitást ad az 1959-es fiesztának: a néhány évente megrendezett VIT hivatalosan a béke és a népek barátságának ügyét képviselte, a gyakorlatban azonban ez is szovjet megszállás alatt volt. A sokezres találkozók, felvonulások, a gyarmati népek melletti kiállás, a békeharcos üzenet Nyugaton is a moszkvai érdekeket szolgálta.

Az esemény a magyar nyilvánosságban is propagandafeladatot töltött be. A VIT-en forgatott „Bécsben találkoztunk” című kisfilmet az a Kolonics Ilona rendezte, aki az ‘56-ot a kádári perspektívából bemutató „Így történt”-et is készítette 1957-ben. A bécsi film ma a Filmarchívumban van, de ugyanott őrzik azokat a próbakockákat is, melyekből a fényeléshez csináltak próbatekercseket. Ezeket utólag általában kidobják, a film operatőre, Szabó Árpád – a HDF egyik legnevesebb operatőre, aki a londoni 6:3-on is forgatott – azonban szokása szerint eltette őket.

Reggeli tusolás a magyar delegáció hajóján a bécsi Dunán. Az 1959 júliusában megtartott rendezvényen “Béke és szabadság” volt a jelszó. 7000-en Nyugatról, 10 ezren a keleti tömbből vettek részt rajta, a magyar küldöttség egymagában 400 fős volt. Bázisuk a Deák Ferenc és a Szabadság hajókon volt. A magyar filmesek felvételén vidám jelenetek: a férfiak slaggal zuhanyozzák egymást, mások indiánosdit játszanak a fedélzeten. “Akkor még nagy értéke volt a film nyersanyagnak, ezért nem a teljes filmet kezdték el fényelni az expozíciós értékek és színek beállításánál. Minden felvétel végéről levettek 6 kockát és ezekből egy próbatekercset készítettek, azzal állították be a film színvilágát, majd a beállított értékeket vitték át az egész filmre” - mondta nekünk Szabó Gábor operatőr a próbakockák eredeti funkciójáról. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

“Pesten-Budán, a VIT-re készül fiú-leány” – hirdette a magyar sajtó a megnyitó előtt. Nem győzték eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire nem kommunista rendezvényről van szó: „A mi küldöttségünk abszolút többsége is párton kívüli, mintegy egynegyede a KISZ-nek sem tagja” – írta a Magyar Ifjúság. A bécsi megnyitón mindazonáltal Hruscsov köszöntőjét olvasták fel. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

Az első néhány VIT-et mind a keleti blokk fővárosaiban tartották, 1949-ben éppen Budapesten. Az ‘59-es Világifjúsági Találkozó eredetileg Pekingben lett volna, Kína azonban a Szovjetunió egyre nagyobb riválisa lett, ráadásul nem engedték volna be a nyugati delegátusokat, pedig ez lett volna a dolog lényege. A VIT fő célja a nem-kommunista országok fiataljainak befolyásolása volt, a szovjet propaganda nem teljesen nyílt terjesztése a békeharc és az antikolonializmus jelszavaival. Így került a rendezvény végül Ausztriába. Fent: magyar lányok és osztrák kormányos egy bécsi sétahajón. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

A magyar delegáció Bécsben végig szoros állambiztonsági felügyelet alatt állt. Mint Sümegi György tanulmányából kiderül, 16 fős belügyi operatív csoport, 87 hálózati személy, 32 „társadalmi kapcsolat” dolgozott/jelentett a bécsi VIT-tel kapcsolatban. A magyar állambiztonságot KGB-ügynökök és osztrák kommunisták is segítették, de még az osztrák belügy támogatását is megkapták. A magyar küldötteket nem engedték egyesével járni Bécsben, nehogy bármiféle „föllazítás” vagy információcsere áldozatai legyenek. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

“A küldöttség nagyon elegáns lesz, a legújabb nyugati divat szerint. Megmutatjuk Bécsben, hogy mi is vagyunk olyan „vagányok” mint ők” - készítette fel a későbbi nagy ember Berecz János az állambiztonságnak 1956 után buzgón jelentő Szabó Istvánt. A beszervezett filmrendező részben ügynöki munkájáért járó jutalomútként mehetett ki a bécsi VIT-re. A Pesti Srácokon megjelent akták szerint Berecz azzal bízta meg Szabót, hogy tanuljon németül, mert szüksége lehet rá. “A VIT nem lesz leányálom, s nagyon nehéz munka vár a küldöttekre” - hívták fel a figyelmét. Szabó egyik előzetes jelentésében arról írt, hogy tudomása szerint az amerikai emigrációban élő Fenyvesi Károly, a fiatal Charles Fenyvesi is Bécsbe készül, hogy ellenrendezvénnyel zavarja meg a VIT-et. A képen frizuraigazítás a kiküldött magyar hajófodrász segítségével. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

Ellenrendezvény, ha annak nem is Fenyvesi volt a kulcsfigurája, valóban volt, méghozzá igen jelentős. 1959 nyarán így gyakorlatilag két párhuzamos propagandarendezvényt tartottak egymás mellett; a bécsi utca valójában a VIP és a rászervezett, antikommunista ellen-VIP vizuális és ökölharcáról szólt. A hirdetőoszlopokat ellepték a Világifjúsági Találkozó szovjet jellegét kiemelő plakátok, mint ez a sarló-kalapácsos vörös polip is. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

“A fesztivál időpontjának közeledésével Bécsben egyre több plakát látható. Az osztrák Népi Ifjúság által régebben kiadott „Barátságot igen, Kommunizmust nem!” plakát mellett megjelent az Osztrák Diákok Szövetsége által kiadott VIT-ellenes plakát is. A plakáton egy rabságot szimbolizáló bilincs látható, melynek végén egy sarló kalapáccsal ellátott vasgolyó van. A vasgolyóra bohóc-sapka van húzva, pávatollal” - állt a magyar állambiztonsági tájékoztatóban. A bécsi magyar emigráns feliratok a megnyitó előtti éjjelen is teleragasztották a várost, de a plakátjaikat napkeltéig szinte mind letépték. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

“Az utcán alig van jele, hogy itt van a találkozó, a sok reklám között csak elvétve akadnak a margarétás VIP-plakátokra. Az osztrák újságok “megpróbálják elhallgatni a fesztivált” - mondta erről a másik oldalról a “Bécsben találkozunk” magyar narrátora. A kisfilm meglepően sokat foglalkozott az antikommunista propagandával, úgy állítva be az eseményeket, hogy a népek őszinte barátságát az imperialista erők próbálják befeketíteni. Persze hiába: a bécsi utca velünk ünnepel, a teherautósofőrök ökölbe szorított kézzel jelzik, hogy velünk vannak, hiszen csak a nyugati rezsim van ellenünk. A nyugati média és a hatalom elhallgatja a valóságot, de a nép pontosan tudja, hogy a történelem a mi oldalunkon áll, az egyszerű osztrák munkások velünk szolidárisak - sulykolták. Időnként a magyar állami propaganda sok évtizedes távlatban is meglepő hasonlóságokat mutat önmagával. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

Az emigrációs, antikommunista sajtó ezzel párhuzamosan a VIT-tel kapcsolatban érdektelenségről, a két nagy rendezvény szervezői között utcai összecsapásokról számoltak be. „A Ringen, a Béke és barátság felvonulása alatt, verekedés verekedést követ. A piszkos munkát az osztrák kommunisták „rohambrigádjai” végzik. Egy kis angol csoport […] „Tibetet se feledjük” – emeli magasba a táblát. A következő pillanatban már a földön hevernek (köztük lányok is), összeverik, megtapossák őket.” Hogy ennek mennyi valóságalapja volt, és mennyi túlzás rakódott rá, nem tudjuk. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

“Festival ohne uns”, fesztivál nélkülünk - húzta a levegőben a VIT egy hete alatt három osztrák repülő maga után az antikommunista feliratot. “De hát kinek hiányoznának ők, akik ezeket a feliratokat készítik?” - kommentálta az akciót a magyar film. A bécsi magyarok segítségével ekkor ellenpropaganda gyanánt az 1956 leveréséről szóló nyugati “Magyarország lángokban” című filmet vetítették folyamatosan, a látogatókat pedig Andauhoz, a magyar határhoz buszoztatták, hogy a Vasfüggöny előtt beszéljenek nekik a magyar kérdésről. Izzott az irodalmi front is: a CIA washingtoni házinyomdájában 9 ezer zsebméretű példányt nyomtattak oroszul a Doktor Zsivágóból, a köteteket orosz emigránsok dobálták be a szovjet buszkonvoj ablakain. Orwelltől az 1984-et és Az állatfarmot, Koestlertől A bukott istent szintén több ezer példányban szórták szét Bécsben a Világifjúsági Találkozó napjaiban. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

“Talán legsikerültebb akciónk a jelvénycsere volt. A VIT „tradícióihoz” tartozott a hivatalos megnyitás előestéjén a nagy, testvéri összeborulás (...) vidám, különböző nyelvű és bõrszínű fiatalok kavarogtak az utcákon, cserélgették egymással jelvényeiket, jó alkalmat nyújtván nekünk a mi jelvényeink terjesztésére. Ezek a jelvények az 1949 es budapesti VIT magyar jelvényeinek csaknem pontos másolatai voltak. Az esti világításban senki nem vehette észre a kéz csuklójáról lelógó láncot, a jelvény hátsó lapjára pedig amúgy sem ügyelt senki, így csak később fedezték fel az ott meghúzódó feliratot: „Remember Hungary 1956!” - írta visszaemlékezésében a Bécsi Menekült Magyar Diákok Szövetsége akciójáról Tunyogi Csapó Gábor.

(Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

A film bemutatta, hogy magyarok a Práterben kulturáltan szórakoznak, de a legnagyobb fieszta a békefelvonulás volt a Ringen. A Heldenplatzon Paul Robeson, a fekete polgárjogi mozgalom korai képviselője tartott nagy beszédet. A híres basszbariton már évek óta a szovjet rendszer nagy barátjaként turnézott a világban. Amikor azt mondta, az amerikai négerek a Szovjetunió mellé állnának egy háborúban, bevonták az útlevelét, de egy évvel a VIT előtt az amerikai Legfelsőbb Bíróság visszaadta neki, így jöhetett Bécsbe, és ellátogatott a magyarok hajójára is. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

“A különféle barátkozásoknak se szeri, se száma. A magyar delegációk tagjai jól érzik magukat a követség fogadásán” - halljuk a film narrátorát, és közben pertuivásból csókváltásba átmenő internacionális párost látunk. “Nyílt szívvel jöttek Bécsbe, hogy beszéljenek népükről az egész világnak, énekeljenek, táncoljanak, barátkozzanak, és erősítsék a népek ifjúságának összetartozását.” “Ilyen szépet még soha nem láttunk” - értékelték a magyar film szerint a kezdetben még tartózkodó bécsi polgárok a VIT egészét, és a páratlan szépséget egy NDK-s szalagtánccal szemléltették. (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

“Az Arriflexnek hihetetlenül hangos, zörgő hangja volt, hangfelvételre nem alkalmasak, ezért kellett minden filmet utószinkronizálni. Apám operatőr volt, nem ő felelt a propagandarészért. Ekkoriban ez volt a híradók nyelve, igazából nekem is csak utólag tűnt fel ezeknek a munkáknak a propagandajellege, gyerekként ez teljesen természetes volt” - mondta nekünk Szabó Gábor, amikor édesapja híradós munkáiról kérdeztük. Szabó Árpád a HDF régi stúdiójából ment nyugdíjba, de még azután is rendszeresen visszajárt. “Minden nap bement a filmgyárba akkor is, ha nem forgatott. Ez volt az élete.” (Fotó: Szabó Árpád / FORTEPAN)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!