Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Fortepan cikkek
Ha archív fotókat nézegettünk a régi Budapestről, talán fel sem tűnik, hogy az igazi változás nem a házakban történt az évtizedek alatt. Az akkor már álló épületek jó része áll még ma is. Ami gyökeresen megváltozott, az a parkok, fasorok, közkertek, ligetek, játszóterek képe. Egy virágágyás akár minden évben más lehet, de egy utcabútort vagy játszótéri eszközt sem évtizedekre terveztek. Új parkok születtek , régieket építettek be, de a megszokottak is észrevétlenül alakultak át. Ami ma gyönyörű, árnyas liget, az lehet, hogy néhány évtizede egy frissen rendezett placc volt tele facsemetékkel.
A Fortepan most a Főkerttől kapott egy igen változatos gyűjteményt, mely leginkább a huszadik század második felében készült parkfotókat tartalmaz. Összeállítása elsősorban Hlatky Katalin érdeme, aki vállalat parktervezési csoportvezetője és építésvezetője volt. Az Ormos Imre-emlékérmes tájépítész még a 2001-ben megjelent Budapesti zöldkalauz című könyvhöz gyűjtötte össze a legtöbbjüket. Ahogy mesélte, a kiadvány ötlete azért vetődött fel benne, mert 90-es évek átszervezései idején úgy selejteztek, hogy félő volt, veszélybe kerülnek a fotódokumentumok. Nem nagyon tudta hol tárolni a képeket (ez azóta megoldódott a Fővárosi Levéltárban), ezért elkezdték a tervtárat és a fotótárat digitalizálni a Főkert Tervezési Stúdióban. Persze végül nem fért el minden a könyvben, így született meg a gyűjteményből a zöldkalauz.hu honlap a Lépték-Terv tervezőiroda égisze alatt, de ez már egy másik történet.
Az összeállításban Hlatky Katalin, valamint a Dékány Szilveszter szerkesztette, 150 éves a fővárosi kertészet című könyv volt a segítségünkre.
Számomra a legérdekesebbek a 60-as évekből, és a 70-es évek elejéről való képek. A világháború utáni fotókon inkább a helyreállítás, az elpusztult, vagy tűzifának elhasznált növényzet pótlása látható. A forradalom után azonban szempont lett a modernizálás, ami különösen a játszótereknél volt tetten érhető – mondja Hlatky Katalin. A képen a Városmajor látható. (Fotó:
FORTEPAN)
A hatvanas évek lakótelep-építési hulláma után alig maradt zöldfelület Óbudán, így új parkhely után néztek, ahová a környék telepeiről ki lehet járni. A Hajógyári-sziget nyugati partján évszázadok óta galériaerdők voltak, de a belsejében hatvan hektáron cukorrépát termelt az Óbudai Termelőszövetkezet. Ennek a helyén alakították ki az új parkot, melynek az első ütemét 1975-ben adták át. A képen Kiácz György, a Főkert későbbi vezérigazgatója mutatja a terveket Szépvölgyi Zoltán fővárosi tanácselnöknek. Azt nem tudom, ki az érdeklődő, táskatartó ember, de az biztos hogy nélküle csak fele ilyen érdekes lenne ez a pompás kép. (Fotó:
FORTEPAN)
Ez is a Városmajor. A háttérben Kisfaludi Stróbl Zsigmond műve, az 1941-ben még felállított Tábori vadászok emlékműve. Ekkorra már újrafaragtatták az egyik alak sapkáját, mert túl csendőrös volt, de az alkotás szerencsére megmaradhatott. Állítólag nem nagyon tudták, mit ábrázol. Sőt, kissé bizarr módon felállítottak előtte egy alkalmi céllövöldét. (Fotó:
FORTEPAN)
A lakótelep-építés nem csak hajdanvolt zöldfelületeket falt fel, de olykor vadonatúj parkokat is. Olyan tempót diktáltak a lakásépítéssel a panelkorszak csúcsán, hogy a főváros nem győzte az iramot a közművesítéssel. Ekkor találták ki az „intenzifikálásnak” nevezett módszert, aminek az volt a lényege, hogy megépült zöldfelületekre építik az új házakat, hiszen ott már úgy is van közmű. Az már csak menet közben derült ki, hogy ezek kapacitása természetesen nem elég egy új lakótelepi ház igényeinek kiszolgálására, de visszabontani persze már nem bontották vissza a megépült épületeket. (Fotó:
FORTEPAN)
A játszótérépítés 1968-ban kapott nagy lendületet, ez volt ugyanis az egyik Nemzetközi Gyermekév. A Köztársaság téren például vizes játszót alakítottak ki. A Diószegin, a Városligetben és a Vérmezőn nem csak játszóeszközök voltak, de játékkölcsönző is működött. Képünkön a Jászai Mari téri park gömbmászókákkal. (Fotó:
FORTEPAN)
Jobb sarokban a Feneketlen-tó, középen a Parkszínpad. Az egykori agyaggödörből kialakult tavacska körül Mőcsényi Mihály, az egyik legnagyobb hatású huszadik századi magyar tájépítész tervei szerint született park, részben társadalmi munkában. Annyira új, és a még frissen ültette növényzet miatt annyira szabályos az egész, hogy úgy néz ki a magasból, mint egy makett. (Fotó:
FORTEPAN)
Ez viszont tényleg makett. A terv a Mártírok útján (Margit körúton) álló minisztérium környezetének rendezésére született. Hogy pontosan mi valósult meg belőle, azt nem tudom, de sok minden már nem fog: a házat lebontották, most az egész helyén park lesz Széllkapu néven. (Fotó:
FORTEPAN)
A metró mindig is modern dolog volt, mindig is friss megoldások kísérték. A Baross tér süllyesztett része a Keleti pályaudvar előtt, a hatszögletű hatalmas műkő virágládákkal még mai szemmel is nagyon menőn néz ki. Nem mintha az új közlekedési csomópont ne lenne jól kitalálva a helyén. (Fotó:
FORTEPAN)
Átadás előtt a Kőcsikók a Gellért-hegyen. Legalábbis a legtöbben ilyen néven emelgetik a három szobrot, de vannak tájépítészek, akik Kőkutyáknak hívják. Barta Lajos 1965-ös alkotásának eredeti neve amúgy Lovacskák, de tulajdonképpen mindegy is, hogyan nevezzük őket. A lényeg, hogy igazi szeretni és megmászni való bucibaba állatok. (Fotó:
FORTEPAN)
Beton virágtartók és padok, vízjáték és pergola. Ha képzeletben mintákat kirajzoló térkőre cserélnénk burkolatot a Károlyi kertben, akár mai terv is lehetne. (Fotó:
FORTEPAN)
Ez a Klauzál tér. Ma már ilyen székek legfeljebb egy büfé mellett képzelhetők el, de akkoriban parkokban is előfordultak. Mai szemmel nézve szinte őrizetlenül. Sőt! Sok helyen ugyanígy lehetett találkozni kihelyezett napágyakkal, amelyek a kor emblematikus köztéri tárgyai voltak sok helyen. (Fotó:
FORTEPAN)
Városszerte számos helyen bukkantak fel szökőkutak, vízjátékok, csobogók. Gyakran egy-egy nem is igazán létező teret próbáltak élhetővé, vagy legalábbis elviselhetővé tenni. A legismertebbek talán a Blaha gombái, de került vízjáték a Nagykörúton az Üllői út sarkára is, Lottóház elé. (Fotó:
FORTEPAN)
Március 15. tér, a római romok feltárása. A napvilágra került falmaradványokat nem temették vissza, hanem parkosították és megpróbálták beleilleszteni a térbe. Izgalmasnak izgalmas volt, hogy a tér közepén több méter mély „gödör” van, de talán jobb, hogy néhány éve ismét szintbe hozták a terepet. Azóta csak bekukucskálni lehet a romokhoz – de azért megvannak. (Fotó:
FORTEPAN)
Az olcsón előállítható, könnyen fenntartható parkokat részesítették előnyben a szocializmus idején, a játszóterek pedig az egész országban ugyanazokból a szabványos játékelemekből álltak össze. Így születtek meg az olyan sivár területek, mint a Néhru part. Lehetne egy tetszőleges játszó, az ország bármelyik lakótelepén. (Fotó:
FORTEPAN)
Itt sem engedhették el a fantáziájukat a tervezők: az Orczy kertbe is csak piros deszkájú, betonlábas padok és tölcsér alakú lámpák jutottak. (Fotó:
FORTEPAN)
A Gellért-hegy viszont mindig is tele volt jó megoldásokkal. A már említett Lovacskák mellett ott volt a Jubileumi parkban a hatszögkert, a víztározó felszíni kialakítása, a sziklakert, a kancsós park vagy épp a képen látható óriás sakktábla. Fontos és szerethető alkotások kerültek ide a későbbi évtizedekben is, elég csak a Filozófusok kertjére gondolni. Nem véletlen, hogy a Főkert is épp azzal ünnepelte tavaly a 150. születésnapját, hogy teljesen újjávarázsolták a csúszdás játszóteret. (Fotó:
FORTEPAN)
Ez az elképesztően klassz játszótér a Thälmann (ma Tahi) utcai lakótelepre épült. A neve indián vár, körülötte pedig a várra irányuló ágyuk és szekerek. 1980-as éveke elején még nem lehetett import játszóeszközökhöz jutni, így a tervezők saját megoldások után néztek. Ha szerencséjük volt, meg is valósíthatták azokat. Sajnos mára csak nyomai maradtak meg. (Fotó:
FORTEPAN)
A városligeti Vajdahunyad vára. Itt is messziről ki lehet szúrni a kor „térkövét” a sárga kavicsburkolatot. Ám ennél is sokkal érdekesebb, hogy a tó közepén egy vendéglő működött. Épp olyan modern stílusú, mint a BNV többi épülete volt, és amit ma már csak a Pántlika őriz. (Fotó:
FORTEPAN)
A kor nagy találmány volt a KRESZ-park, melyekkel egy időben szerte az országban lehetett találkozni. Kár, hogy kimentek a divatból, mert a gyerekek ma is szeretnek vezetni, a KRESZ pedig még ma is érvényben van. Persze a játékhoz nem kell minden áron kiépített pálya, megteszi néhány szék is. (Fotó:
FORTEPAN)
Volt már jobban is beépítve a Liget, mint most. 1972-ig itt működött a BNV, melynek utolsó romjait csak az elmúlt években takarították el. A középen látható nagy Iparcsarnok elemeiből alakították ki a Petőfi Csarnokot. A Felvonulási teret (56-osok terét) már parkolónak használták, de még ott van a ledöntött Sztálin-szobor talapzatának egy része. Itt áll most az 56-os emlékmű, melyet hamarosan a Néprajzi-múzeum két tömbje fog majd közre. (Fotó:
FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
