Egy jobb élet reménye a betonsivatagban
További Fortepan cikkek
Az ilyen, „semmiből” kinőtt panelvárosok egyike Újpalota, az egyik legnagyobb budapesti lakótelep, amelyet idén ötven éve kezdtek el építeni. Legalábbis hivatalosan ekkor rakták le az alapkövét. Ezután nem sokkal pedig családok tízezrei töltötték be a 10-12 emeletes házakat az egykori bolgár kertek, szántóföldek és mocsarak helyén. Az egyik ilyen család az anyukámé volt a nagymamám pedig még mindig itt lakik. Ők 1975-ben költöztek be a lakótelep egyik utoljára megépült 14 emeletesébe egy komfort nélküli, VII. kerületi lakásból.
Hál’ istennek nem kell elképzelnünk, hogy milyen volt egy frissen felhúzott lakótelepen az élet, Horváth Péter fotográfus ugyanis éveken keresztül dokumentálta Újpalota mindennapjait, ezek a képek pedig most már a Fortepan gyűjteményének részét képezik.
Horváth az MTI gyakornoka volt, amikor 1970-ben Újpalotán talált magának egy albérletet. A lakótelep akkor még javában épült, amikor Horváth odaköltözött, és úgy érezte, ennek dokumentálásából remek portfóliót lehetne összerakni a diplomájához, úgyhogy elkezdte járni a környéket, fényképezett az utcán, bekéredzkedett a házakba, lakásokba, egy tucat családnak segített költözködni, csakhogy aztán az ablakukból meg tudja csinálni az áhított képet. Az Indexnek elmesélte, hogy évtizedekkel később megpróbálta rekonstruálni a képeket, bejutni ugyanazokba a lakásokba, és volt, aki felismerte, hogy ő kopogott a 70-es évek közepén is.
A képek mellé ajánlom ezt a válogatást a 60-as, 70-es évekbeli híradókból, amelyben például arról is beszámolnak, hogy a 3,5 milliárd forintos állami beruházással messze nem volt minden rendben, kezdetben sokszor elakadtak a liftek, beáztak a legfelső lakások, és a házak aljában büdösödött a szemét. De az is kiderül, hogy hogyan is építették a házakat, sőt, az is látszik, ahogy az akkor még üres területen kijelölik azt, hogy hol lesz az új városrész két új főútja.

A régi és az új Palota. Rákospalota 1923-ben kapott városi rangot, 1950-ben viszont Pestújhely nagyközséggel együtt beolvadt a fővárosba. Ezek mellett jelölték ki azt a 136 hektáros terület, ahová a lakótelepet építették. Ennek a helyén leginkább bolgár kertészetek és mezőgazdasági területek voltak, de azért laktak is itt emberek, akiknek elbontották a házát. Cserébe volt, aki közülük a lakótelepre költözhetett.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)
Az újpalotai lakótelepet 1967-ben kezdték el építeni, pontosabban előkészíteni az építkezést, az alapkövét, pontosabban az "alapkőletéteményi okmányát" 1969-ben helyezték el a Fő téren, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)


Ez a kép Horváth Péter talán kedvenc képe a sorozatból. Sokan kérdezik tőle, hogy milyen trükkel csinálta a képet. Nekünk elmesélte a bűvésztrükköt: egyszerűen a csillárnak kirakott kampóra akasztotta a fényképezőgépét, beállította időzítőre, és kiszaladt a szobából, ahol egy barátja és a lakás első és legfontosabb tárgya, egy lemezjátszó látható.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)
Egy egészen különleges autó a telepen. A fiúk a járgányt, míg a lányok a fotóst figyelik. Kezdetben amúgy nem volt sok autó a telepen, éppen ezért sok parkolót csak utólag alakítottak ki.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)


Nem lehetett egyszerű művelet beköltözni a frissen átadott házakba. Egy-egy ház átadásánál a lakók hosszú sorokban álltak a kulcsokért a gondnoknál, aztán költöztek, ahogy és amikor tudtak. A költöztetők néha pontosan érkeztek és segítettek, de a nagyszüleim bútorait például csak letették a kapuban, még mielőtt a nagyszüleim egyáltalán kiértek volna átvenni őket, így egy szomszéd segített fölcipelni a bútorokat. Ráadásul, bár a képen láthatóan használhatták a liftet a költözéshez, egyes házakban a gondnokok egyszerűen bezárták a liftet arra az időre, amíg beköltöztek az új lakók, nehogy az tönkremenjen a sok bútortól. Így mindent lehetett lépcsőn felcipelni a 12. emeletre.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)



A "víztoronyház" Újpalota talán legjellegzetesebb épülete, amely még a 14 emeletes panelházakhoz képest is monumentális épület, és már messziről látszik, ha az ember Újpalota felé hajt. A több mint 70 méter magas, 17 emeletes épület Budapest legmagasabb lakóépülete és az egyetlen lakóház Újpalotán, amely nem panelekből épült.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)
Az újpalotai panelekbe tipikusan faluról vagy a belvárosból költöztek családok, akiknek a többszobás, külön fürdőszobás, napos lakások hatalmas lépést jelentettek a komfort nélküli szobakonyhák után. Ennek a leglátványosabban a gyerekek örültek. Horváth Péter elmesélte, hogy egyszer segített beköltözni egy családnak, ahol a kislány, miután fölfedezte magának a lakást, ámultan jelentette, hogy itt több szoba is van. A nagymamám pedig azt mesélte, hogy a beköltözésük után alig lehetett az akkor a képen látható kislánnyal egykorú anyukámat és nagynénémet kirobbantani a fürdőszobából. El voltak tőle ájulva, mert a VII. kerületben csak lavórban lehetett fürödni a szobában.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)

Ahogy ezen a képen látható, a kezdeti időszakban nem igazán volt rend a lakótelepen, a félig már lakott, félig még épülő városrészben elég rendezetlenek voltak a viszonyok az utcán. A járda mellett néhol halomban állt a sitt, a panelek helyén elbontott épületek törmeléke, a szemét. Éppen ezért kezdetben nem volt a leghívogatóbb hely, így sok családnak az első látogatáskor nagyon győzködnie kellett magát, hogy jó lesz nekik Újpalotán.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)

Újpalotán nem mértek ki előre mindent vonalzóval a tervezők, bizonyos dolgok, mondjuk úgy, organikusan alakultak a lakótelepen. Horváth például az mondta, hogy a Fő téren a mérnökök először csak megfigyelték, hogy merre sétálnak az emberek a buszokhoz, és ennek alapján tervezték meg a járdákat és parkosították a többi részt. Ez viszont azt jelentette, hogy egy ideig a porban kellett sétálni a házaktól a buszokig és vissza.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)
A belvárosból nem csak a jobb minőségű lakások miatt volt jó kijönni. A nagymamám kiemelte például, hogy Újpalotán sokkal tisztább volt a levegő, mint a belvárosban.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)
A 70-es években egyszerre építették a Budapestet körülölelő panelgyűrűt, így szinte egy időben nőtt ki a földből Békásmegyer, Újpalota, Csepel és Újpest panelnegyede. Viszont a százezredik házgyári technológiával épült lakást Újpalotán adták át 1974-ben. Az akkori híradó beszámolója szerint ide Jászai Pál kőműves és családja költözhetett, a képen láthatóhoz nagyon hasonló körülmények közé.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)
Bár a panelek felépítése után ültettek fákat a telepre, és ma már a negyedik emeletig felérő fákkal van tele Újpalota, a 70-es években egy kies betonsivatagra emlékeztetett a hely.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)
A lakótelepre sokan vidékről költöztek be, akik, főleg az idősebbek megpróbálták a falun kialakított életüket folytatni a betontengerben: nevelték a muskátlikat az erkélyeken és diskuráltak a kapuban. A fiatalabbaknak erre nem nagyon volt idejük, néha még az egy szinten lakók sem ismerték nagyon egymást. Horváth Péter szerint pedig idővel a képen látható találkák is megszűntek.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)
A tervek szerint Újpalotán 60 ezer embernek akartak otthont nyújtani. A területre 14 105 lakást, 700 bölcsődei helyet, 1400 óvodai helyet, 140 tanteremet, 2520 méter alapterületű orvosi rendelőt, 18 340 méter alapterületű kereskedelmi egységet és 4900 méter alapterületű „kulturális egységet” akartak felépíteni. A lakókat kiszolgáló, gyógyszertárnak, postának, hivataloknak helyt adó , egyszintes „lepényépületeket” viszont csak azután kezdték el felépíteni, hogy az utolsó panelek is felépültek. Addig ideiglenesen felhúzott bódékban vagy a csarnokban lehetett vásárolni, dolgokat intézni.
(Fotó: Horváth Péter / FORTEPAN)