Egy friss kutatás szerint az USA-ban most 1960-hoz képest 23 százalékkal drágábban, átlagosan nagyjából 54 millió forintból lehet felnevelni egy gyereket. Itthon ez kb. 30 millióból jön ki. Az amerikai kutatás alapján úgy néz ki viszont, hogy az alapvető költségeket – étkezést, lakhatást, utazást – könnyebb kigazdálkodni, és oktatásra és egészségügyi szolgáltatásokra megy el több pénz. A tanulmány szerint viszont okosabban is lehetne költeni.
23 százalékkal drágább az USA-ban most gyereket vállalni, mint 1960-ban – derül ki Mark Lino, az USA mezőgazdasági minisztériuma, a Department of Agriculture közgazdászának friss tanulmányából. A kutatás számításai alapján egy 2012-ben született gyerek felnevelése átlagosan nagyjából 241 ezer dollárba (54,5 millió forintba) kerül. Amennyiben a gyerek még egyetemre is jár, ennek a dupláját kell elköltenie a szülőknek.
Az Atlantic szerint a drágulás – azzal együtt, hogy számos családnak tényleg nehézséget okoz – azt is mutatja, hogy az amerikaiaknak több pénzük van gyereknevelésre. A pénz egyébként főleg oktatásra és egészségügyi szolgáltatásokra megy el.
Abraham Maslow hetven éve, 1943. július 1-jén publikálta „A Theory of Human Motivation” című tanulmányát. Ebben a cikkben írta le azóta piramis alakban ábrázolt, híressé vált tézisét, miszerint az emberi motivációs tényezők egymásra épülnek, alul vannak a legalapvetőbbek, erre alapulnak az összetettebb dolgok. A szakirodalomban még mindig tartja magát a jól ábrázolható piramis, de az alapjai már régóta inognak. Az elméletről szóló írásunkat elolvashatja itt.
A cikk a Maslow-piramis szintjei szerint csoportosított költések alapján elemzi a gyereknevelésre fordított pénzt. A piramis szintjei az alapvető szükségletek, biztonság, közösség, megbecsülés, önmegvalósítás. A szükségletek a legalapvetőbbek, majd a piramison feljebb lépkedve egyre összetettebb igényekkel találkozunk.
Az első, legszükségesebb igényeket tartalmazó szint fiziológai szükségleteket jelent, például ételt. Míg 1960-ban az összes költség 24 százalékát jelentette az ennivaló beszerzése, addig manapság már csak 16 százalékot költenek erre. Ez még inflációval korrigálva is azt jelenti, hogy legalább ötödével csökkent az az összeg, ami a gyerekek etetésére megy.
A második szinthez, a biztonság megteremtéséhez tartozó kiadások közül olcsóbb a ruházkodás, viszont a lakhatással és az egészséggel kapcsolatos költségek sokkal drágábbak. Az egészségügyi szolgáltatások ára majdnem megduplázódott az USA-ban, cserébe viszont a jelentősen, 70 százalék körül csökkent a gyerekhalandóság az egy és négy év közti korosztályban.
A költségek leginkább a felső szinteken, tehát a megbecsülés és az önmegvalósítás szintjén nőttek. Bár kicsit olcsóbban jutnak el az amerikai gyerekek iskolába és óvodába, az utazás költsége a teljes költségvetés két százalékáról 18 százalékra nőtt. Összességében a felső három szintre tehát 64 százalékkal többet költenek, viszont az oktatásra elköltött pénz több mint 1000 százalékkal nőtt.
Bár az, hogy a számok alapján a szülők többet tehetnek a gyerekeik magasabb szintű igényeinek kielégítéséért, önmagában jó dolog, a cikk is megjegyzi, hogy vannak ijesztő tendenciák is: mivel a magasabb egészségügyi költések más biztonsággal és fiziológiával kapcsolatos igények elhanyagolásából következnek, így valójában kevesebb pénzt költenek a magasabb szintű igények kielégítésére, mint amennyit költhetnének.
Ez azt jelenti például, hogy az egészségtelen életmódból következő betegségekre költenek, mint az elhízottság vagy az asztma, ahelyett hogy például egészségesebben táplálkoznának.
A TÁRKI 2007-es felmérése szerint a születéstől az egyetemi tanulmányok végéig átlagosan 30 milliót költenek el egy gyerekre a családok, így évente nagyjából 1,26 millió forintba kerül egy gyerek nevelése.
A tanulmány nem részletezi azt, hogy pontosan mire megy el ez a pénz, viszont a másik kutatáshoz képest költségnek számolja a házimunkát is. A TÁRKI szerint egy gyerek évente 288–417 ezer forintnyi árut (élelmiszert és tartós fogyasztási cikket) fogyaszt el.
A fogyasztás költsége azért különbözhet ennyire, mivel teljesen máshogy gazdálkodik egy egygyerekes család, mint például egy háromgyerekes: nagyon sok tételen spórolhatnak ugyanis a többgyerekesek, mivel a testvérek például megoszthatják ugyanazt a szobát, ruhákat és játékokat örökölhetnek egymástól, vagy az idősebbek vigyázhatnak a fiatalabbakra.