A Bokros-csomag a kilencvenes évek egyik legtöbbeket érintő és leginkább megosztó gazdaságpolitikai intézkedése volt. Ezért megkértük az olvasóinkat, írják meg, hogy mire emlékeznek abból az időszakból, amikor bejelentették a megszorításokat. Írt nekünk a családi pótlékot a gyerek születése előtti napon elvesztő anya, tüntető minisztériumi dolgozó, de olyan tanár is, aki a csomag miatt hagyta ott a pályát háromszoros fizetésért. De a Kern-kabaré, a farsang, a fagyi, és Bokros Lajos anyja és nővére is előkerül a történetekben. Így emlékeznek az Index-olvasók a Bokros-csomagra.
Én csak négy éves voltam akkor, de tisztán emlékszem. Autóval jártunk a családdal a városban, amikor bemondták a rádióban. Én persze fel sem fogtam, miről van szó, de egyből leállt a kocsi, édesapám pedig elkiáltotta magát, hogy
a kurva anyád.
A Bokros-csomagról tuti egy csomó mindenkinek van egy sztorija, gondoltuk, amikor megkértük az olvasókat, hogy írják meg a történeteiket a csomag 1995 március 12-i bejelentéséről. Abban biztosak voltunk, hogy a fentihez hasonló történetek beesnek majd, de azt még nem sejtettük, hogy általános iskolai farsangokkal fogunk találkozni.
"Általános iskolai farsang – (gondolom a csomag elfogadása után következő évben) – , a tornaterem tele volt szülőkkel meg gyerekekkel. A diákok sorban felmentek a színpadra, ahol bele lehetett mondani a mikrofonba, hogy minek is öltöztek. A legtöbben persze a klasszikus cowboy-cica-királylány vonalon mozogtak. Aztán jött Ő. A kissrácra egy nagy kartondobozt húztak a szülei, csak a feje volt kint meg a pálcika lábai, és átkötötték egy nagy – talán lila? – masnival, mint a mesékben.
Nem tudom, a gyerek mennyit érthetett a dologból, de zajos sikere volt a felnőttek között, és a nyert tortának is örült" – itt egyébként nagyjából ki is égett az összes viccrelénk, szóval további vicces történeteken, ha ezrével ömlöttek volna se bírtunk volna nevetni.
Mondjuk annyira nem is kellett végül, mert a hozzánk eljutott történetek többsége inkább kellemetlen vagy lehangoló volt.
Krisztinának például a német nyelvvizsgával kapcsolatos terveit húzta keresztül a csomag elfogadása: "17 éves voltam, negyedikes szakközépiskolás. A 16 fős osztályunk addig csoportbontásban tanult a németet heti 5 órában. Én a jobbik csoportban voltam. Nagyon jól ment a nyelv, a középfokút céloztuk meg. Aztán jött a Bokros-csomag, megszorítások, csoportösszevonás a gyengébb csoporttal, akikhez alkalmazkodni kellett, és a negyedik évben a nyelvvizsgára készülés helyett a német érettségi szóbeli tételeit magoltuk egész évben."
Krisztinának végül soha nem lett meg a nyelvvizsgája, és bár angolul megtanult az egyetem után, a német tudásából mára nem maradt semmi. "Én ezt köszönhetem Bokrosnak" – írta.
Sokan, akik akkor még kisebbek voltak, nem értettek semmit a dologból, de azért vannak emlékeik: Zoltán például arra emlékszik, hogy a csomag elfogadás utána nagyszülei azt mondták neki szilveszterkor:
A BUÉK idén nem Boldog Új Évet Kívánokot jelent, hanem azt, hogy Bokros Utolsó Éve Következik!
– "én ötéves voltam, és nem nagyon értettem, hogy miért kell annyira utálni azt a bajszos bácsit", kommentálta a történetet Zoltán.
Lajos arra emlékszik, hogy az anyjával a Bokros-csomag bejelentése után hazafele tartottak, amikor a piacon összefutottak egy régi ismerősükkel, akinek a gyerekével Lajos együtt járt óvodába. Miután kitárgyalták az ilyenkor megszokott témákat – a gyerekek hogy tanulnak, ki hova jár – szóba került a politika. "Anyut elég nehéz eltéríteni ettől a témakörtől, pedig a nő próbálta" – mesélte Lajos, aki szerint ezek után ez a párbeszéd zajlott le:
– Én úgy utálom a Bokrost, hogy ha meglátom a TV-ben, lekapcsolom, vagy átváltok egy másik csatornára. Nem tudom, te hogy vagy vele?
– Hát.. nekem ő az öcsém.
"A hölgy a férje nevét használja, ezért nem tűnt fel előre a dolog. Facebook sem volt még, ahol az ilyen rokoni kapcsolatok kiderültek volna előre" – írta Lajos.
Évi arról írt, hogy gyerekként csak annyit vettek észre, hogy a fagyi hirtelen 4,50 helyett 10 forintba került, és jót nevettek Kern András kabaréján, amiben egy idős falusi asszony azt nyilatkozza, hogy Bokros mérgezi a kutakat. Évi szerint Bokros volt a mumus, pedig mikor vége volt a rendszerváltás előtti kánaánnak, muszáj volt valamit kitalálni. "Köszönjük meg neki" – írta.
Másoknak egészen közeli élményeik is vannak a csomag elfogadásáról. Ildikónak a Bokros-csomag azért emlékezetes, mert éppen a Parlamentben voltak osztálykiránduláson, amikor elfogadták: "Elintézték nekünk, hogy bemehessünk az ülésterembe, ahol éppen Bokros olvasta fel nevezetes intézkedéseit.
Arra nagyon emlékszem, hogy kevesen ültek bent a teremben, sokan olvasgattak – akkor a mobilozás még gyerekcipőben járt –, és a legjobb volt, hogy a kedves miniszter úr elbóbiskolt a csomagját értékelő felszólalások közben. Egy élmény volt. Én 17 éves voltam."
László azt írta, a csomag előkészítése alatt a minisztériumban dolgozott, ezért napokkal előbb tudta, hogy ez a bejelentés meg fog születni, de az utolsó percig remélte, hogy a gyerekneveléshez kapcsolódó kiadásokat nem fogja érinteni. De tévedett, és háromgyerekes apaként óriási igazságtalanságnak élte meg a gyerekekhez kapcsolódó kiadások megnyirbálását.
"A bejelentés előtti éjszakát is végigdolgoztam, akkor még tollal és papírral az asztali lámpa fényénél. Nem volt hét, hogy 1-2 éjszakát ne dolgoztam volna végig, a munkám mellett otthon cikkeket, tanulmányokat, elemzéseket készítettem, hogy a számlákat ki tudjuk fizetni. Így volt ez azon az éjszakán is."
László aztán a gyerekeivel együtt, kisebbik fiával a nyakában is ott volt a Nagycsaládosok Egyesületének a tüntetésén: "A Magyar Rádió riportere is talán ezért szólított meg. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy minisztériumi köztisztviselő a kormánya egyik intézkedése ellen – magánemberként – tüntet és a gondolatait a közrádióban lehozzák" – mesélte.
Miki arra emlékszik, hogy ez volt élete első tüntetése: "10 éves voltam, és apám vitt, aki szerintem azóta sem volt tüntetésen. Arra emlékszem, hogy azt skandálta a tömeg, hogy
Bunkó bankár mondjon le
"Azt, hogy Bokros Lajos és Surányi György a bejelentés előtt hogyan aludt, nem tudom, de Horn Gyula titkárságvezetőjének elmondásából ma már ismerjük, hogy a miniszterelnöknek sok álmatlan éjszakát jelentett, hogy szabad-e ezt a csomagot így tálalni és megbízhat-e ezekben a fiatal közgazdászokban? Az óvatosság jogos volt, hiszen politikusi karrierje itt bicsaklott meg" – írta László.
Attila arra emlékszik, mikor az apja azt mondta, hogy elveszik a nagyapja nyugdíját. "Én erre azt mondtam: apám, hagyni kellene csinálni, később ez csak rosszabb lesz. Ha most engedjük akkor húsz év múlva senki sem fog emlékezni erre az egészre, ha nem engedjük, akkor emlékezni fogunk rá, és nekem nem lesz nyugdíjam. Eddig úgy néz ki, igazam volt."
Mások viszont sokkal nagyobb veszteségekre is emlékeznek: Ádám arról mesélt, hogy a szülei nagyon féltek a csomag elfogadása után. "A csomag elfogadása után két évig nem láttam az édesapámat, akinek három munkahelye volt heti hét nap, hogy ne vigyék el a fejünk felől a házat a jelzáloghitel miatt. Hétköznap két munkahelyen összesen 16 órát dolgozott szakmunkásként, hétvégéken 12 órás műszakokban végzett kétkezi munkát. Édesanyám is dolgozott, ő nyolc órát minden hétköznap takarítónőként. Sokat voltunk a nagyszülőknél, ami nekem jó buli volt, de a szüleim tropára dolgozták magukat. A kertlábas szomszédunk felakasztotta magát, ezt a nővérem mesélte ő emlékezett rá, én nem. Nagyjából ennyi, a szüleim még ma is dühösek, ha szóba kerül Bokros."
Zsolt azt mesélte, hogy a felesége akkor már túl volt a 40. héten, és már bármikor megszülethetett a gyerekük. A Híradóból értesültek a csomagról. Az első sokk után, kínjukban röhögtek, hogy ilyen időzítéssel születik a gyerekük, pláne, hogy az akkori intézkedések egy csomó szociális, kifejezetten gyerektámogatásra vonatkozó szűkítést tartalmaztak.
Ezeket aztán részben visszavonták, vagy az Alkotmánybíróság megsemmisítette, de ezt persze akkor még nem lehetett tudni. "Jó poén lenne azt írni, hogy a szülési fájdalmak a Bokros-csomag bejelentésével indultak, de azért ez nem így volt, mert azok másnap estefelé kezdődtek és fiam március 13-án, éjfél előtt született meg".
Máriáék épp akkor tervezték az első gyereküket.
"Napokig sírtam és ideges voltam. Nem értettem, hogy az én majdan születendő gyermekem miért nem ér annyit az államnak, mint az 1996. április 15-e előtt születettek.
Viszonylag jól kerestem, és örültem a fél évig járó száz százalékos fizetésnek, majd a 75 százalékos gyednek. Egy tollvonással áthúzták ezt." Később aztán Mária férje elvesztette az állását, és annyi adósságot halmoztak fel, hogy amikor a fia 11 hónapos volt, vissza kellett mennie dolgozni.
"Amíg otthon voltam, az egyik fogam is elromlott és nem volt pénzem kezeltetni, ezért ki kellett húzatnom. Szerettem volna másik gyereket is, örültem, hogy a Fidesz nyerte a választásokat 1998-ban és reméltem, hogy visszaállítják a családtámogatási rendszert, de sajnos, arra is várni kellett majd két évet, de persze nem az eredeti feltételekkel lett újra gyed."
Mária azt írta, máig is úgy gondolja, hogy valahonnan máshonnan kellett volna faragni, nem a kismamák támogatásából. "Az a pár milliárd elenyésző ahhoz képest, amilyen kárt okoztak vele. Ellenben láttam, hogy az ügyeskedő vállalkozók hogyan csalták el az adót. Láttam, hogy a közszférában mennyi színlelt szerződést kötöttek, hogyan lapátolták a pénzt baráti zsebekbe. Talán ott kellett volna rendet tenni."
Persze olyanok is voltak, akiknek bejött a csomag. Zsolt például az egyik legpatinásabb angol kéttannyelvű gimnáziumban tanított matekot és fizikát angolul. "Bokros Lajostól megtudtam, hogy a leggazdagabbakkal azonos mértékű adót fogok fizetni. Ez azért bosszantott fel ennyire, mert minden nyáron kénytelen voltam alkalmi munkákat vállalni, hogy legalább a Magas Tátrába el tudjunk menni a feleségemmel túrázni" – írta Zsolt, akinek ekkor már megvolt az első gyereke is. A csomag bejelentése után annyira elkeseredett, hogy öt versenyszférás állásra is beadta az önéletrajzát.
"A vicc az, hogy már 1995. május 1-én a legnagyobb telekommunikációs vállalatnál dolgoztam tripla annyi bérét, mint az iskolában. Még egy évig visszajártam óraadóként a gimnáziumba nemzetközi érettségi előkészítőt tartani. Később már nem volt lehetőségem összeegyeztetni a tanítást a munkámmal. Azóta is a versenyszférában dolgozom."
Ádám pedig annak ellenére örült az intézkedéseknek, hogy őt hátrányosan érintette a csomag, mivel a fizetése egy részét szerzői jogdíjként kapta, amiért többet kellett adóznia a cégének. "Ez főleg egy emlékezetes párbeszéd miatt maradt meg, amit a főnökömmel folytattam akkor. Megjegyeztem, hogy szerintem jó kis csomag ez, miközben ő épp szidta. Erre azzal próbált meggyőzni, hogy "pedig neked is rossz".
Se köpni, se nyelni nem tudtam, annyira meglepett, hogy szerinte erre kellene véleményt alapozni.