A kormány 2010 szeptemberétől szabaddá tette a saját fogyasztásra szánt házi pálinkafőzést. A kistermelők a saját kertjükben megtermett gyümölcsből legálisan pálinkát főzhettek, és a magánfogyasztásra szánt, legfeljebb 50 liter pálinka főzése után nem kellett jövedéki adót fizetni, valamint olcsóbb lett a bérfőzés díja is.

Az unió 2014 tavaszán mondta ki, hogy nem összeegyeztethető az uniós joggal az adómentes főzés, 2015-től pedig már életbe is lépett emiatt az a szabály, hogy a magánfőző a pálinkafőző berendezését köteles bejelenteni a beszerzést követő 15 napon belül a helyi NAV-nál, és jövedéki adót is fizetni kell a magunknak vagy bérben főzött szeszek után.

Becslések szerint a fekete pálinkaeladások miatt a költségvetés több mint 100 milliárd forinttól eshetett el az otthoni pálinkafőzés 2010-es bevezetése óta. A pálinkás szabadságharc másik legfőbb eredménye egyébként az volt, hogy rekordmennyiségű pálinkának nevezett szesz került feketén a piacra. 

Az Európai Bíróság idén februárban döntött úgy, hogy nincsenek rendben a Széchenyi-pihenőkártya és az Erzsébet-utalvány egyes elemei, mert kiszorítják a külföldi cégeket a magyar piacról, és ezzel sértik az uniós egységes piac alapelveit.

Az ügy még 2012-ben kezdődött, amikor a kormány úgy módosította az adószabályokat, hogy az addig a piacon lévő cafeteriautalványok elvesztették a kedvezményeiket, így már nem nagyon volt értelme, hogy a cégek ilyeneket adjanak a dolgozóiknak béren kívüli juttatásként.

Bevezette viszont a kormány az Erzsébet-utalványt, amit a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány bocsáthatott csak ki, és a Szép-kártyát, amit a magyar bankoknál lehet kiváltani. A piacról kiszorított francia cégek, az Edenred, a Le Cheque Déjeuner és a Sodexo szerint ez jogellenes volt, ezért fel is nyomták Magyarországot az EU-nál. 

Hogy mit lépnek az új helyzetben a nagy francia cégek, amelyek a mostani döntést kiharcolták Brüsszelben, az egyelőre kérdés. A kormány kénytelen lesz módosítani a törvényeket a javukra, de ettől még az elmúlt években a piac nagy részét elvesztették. 

2014 nyarán fogadták el a reklámadót, aminek elég egyértelműen az volt a célja, hogy megszívassák az RTL Klubot. A csatornát ugyanis a TV2-vel együtt korábban mentesítették a fizetés alól, de aztán végül úgy alakították a szabályokat, hogy a végleges verzióval az RTL járt a legrosszabbul. Az elfogadott reklámadó ugyanis progresszív volt – tehát a nagyobb árbevételű szereplőkre nagyobb arányú adókulcs vonatkozott –, ráadásul úgy, hogy a legnagyobb adófizető az RTL lett volna.

Az Európai Bizottság 2015 tavaszán jelentette be, vizsgálják, hogy diszkriminatív-e a törvény, a konkrét alkalmazását pedig a vizsgálat idejére le is tiltották. A kormány már májusra módosította a reklámadót. Így továbbra is nulla százalék maradt az adókulcs a 100 millió forintnál kisebb adóalaprész után, viszont az adóalap 100 millió forintot meghaladó része után 5,3 százalék lett valamennyi adóalany esetén. A reklámközzététel adóköteles megrendelése utáni 20 százalékos adó 5 százalékra csökkent. Ez így összességében tehát azt jelenti, hogy visszatáncoltak az RTL megszívatásától.

A reklámadóéhoz hasonló volt a helyzet az élelmiszerlánc-felügyeleti díjjal. A kormány eredeti terve szerint a kivezetett kiskereskedelmi különadó helyett egy olyan rendszert akart bevezetni, amiben a 50 milliárd forintos forgalmú cégeknek a forgalmuk 1 ezrelékét, az ennél többet keresőknek viszont már 1 százalékot, és utána 50 milliárd forintonként egyre többet kellett volna befizetniük, 300 milliárd forint fölött már a forgalmuk 6 százalékát. Ezt azt jelenti, hogy a törvényjavaslat szerint 300 milliárd forintos árbevétel felett a korábbi kulcs a hatvanszorosára emelkedett volna. A bevétel pedig a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt gazdagította volna.

Csakhogy Brüsszelben látták, hogy 50 milliárd forint fölött a külföldi tulajdonú hálózatok, míg alatta a magyarok keresnek, vagyis az adó hátrányosan érintené a multikat, és felfüggesztették a többsávos rendszert. Tavaly novemberben arról lehetett olvasni, hogy a kormány még lobbizott a Bizottságnál az adóért, de az biztos, hogy beszedni végül nem sikerült.

2010-ben a kormány egyik első dolga volt, hogy mit sem törődve azzal, hogy az valójában már életben van, bejelentette: bevezetik a bérplafont – ekkor főleg Simor fizetése miatt háborogtak. Fű alatt azonban gyakorlatilag eltörölték a bérplafont. Pontosabban kivették az állami cégeket annak a hatálya alól, innentől egyedül a költségvetési szervekre vonatkozott, ahol viszont addig sem nagyon voltak jellemzőek a kétmillió feletti fizetések.

Ezt követően már nem korlátozta semmi az állami cégeket abban, hogy akármekkora béreket fizessenek a cégvezetőknek, akár piaci bérekkel is versenyezve. Kétségtelen azonban, hogy a legtöbb helyen ezek után is tartották magukat a havi bruttó kétmillió körüli értékhez, azt mindössze néhány helyen lépték túl.

Egy októberi kormányhatározat viszont már kifejezetten arra buzdított, hogy emeljék a fizetéseket, és az eddigi hatalmas prémiumokat is építsék inkább az alapbérbe. Azóta többek között a Magyar Posta, a Magyar Villamos Művek (MVM), a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV), a Szerencsejáték Zrt. és a MÁV vezetői is szokszor kétszeres-háromszoros fizetésemeléseket kaptak.

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) eredetileg azért jött létre 2013-ban, hogy a sok bizonytalansággal küzdő önkormányzati finanszírozás helyett az iskolák stabil működését, az oktató-nevelői munka nyugodt feltételeit, a diákok zavartalan oktatását garantálja. Ehhez képest a Klik maga vált a bizonytalanság forrásává mind a finanszírozás, mind az alapvető működési feltételek előteremtésében. A pedagógusok túlnyomó része politikai szervnek tartotta a Kliket, melynek élére márciusi hatállyal  nevezték ki Áder János húgát .

Az idei tanártüntetések fő követelése volt a Klik megszüntetése.  Korábban az Emmit vezető Balog Zoltán és az oktatási államtitkár, Palkovics László is csak átalakítást ígért – utóbbi egy hónapja is csak decentralizációról –, de Rétvári Bence Emmi-államtitkár beszélt két hete kész tényként a Klik megszűnéséről. Azóta más tervekről is lehetett hallani, de ahhoz képest, hogy a kormány milyen hévvel állt ki korábban a Klik mellett, még az átalakítás is visszavonulásnak számít majd.

A parlamentben március elsején verték át rohamtempóban a fideszes Bánki Erik javaslatát, ami a jegybanktörvénybe beleírta, hogy kivenné az MNB alapítványok szerződéseit az infótörvény hatálya alól, mert az alapítványoknak adott közpénz „elveszíti közvagyon jellegét”.

Nemrég viszont először a Kúria hagyott jóvá egy korábbi jogerős döntést az egyik ilyen ügyben, aztán pedig az Alkotmánybíróság (AB) döntött úgy, hogy Bánki Erik törvényjavaslata alkotmányellenes, és az MNB által kezelt közpénz semmit nem veszít el, a közvagyon jellegét meg főleg nem.  Az AB azt is alkotmányellenesnek találta, hogy a törvény visszamenőleg hatályos lett volna már folyamatban lévő perekre, vagyis a törvény minden lényeges pontja szembemegy az alaptörvénnyel. Az alapítványok azóta már elkezdték nyilvánosságra hozni az adataikat.

Tavaly novemberben került elő a kormány új ötlete a kiskereskedelem kapcsán, aminek az lett volna a lényege, hogy a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű áruházakban 70 négyzetméterenként legalább egy alkalmazottnak a vásárlók rendelkezésére kell állnia a nyitvatartási idő alatt. Decemberben aztán egyszer csak bejelentették, hogy mégsem lesz ilyen törvény.

2014 októberében a kormány hirtelen bejelentette, hogy netadót akarnak bevezetni gigabájtonként 150 forintért, ami havonta 700 forinttal terhelte volna a magánszemélyeket.

A hír hallatára tüntetések kezdődtek országszerte, Budapesten monitorokkal és billentyűzetekkel dobálták meg a Fidesz Lendvay utcai székházát, végül rohamrendőröknek kellett rendet teremteni. Azóta a netadó csökkentéséről lehet főleg olvasni a témában.