A világgazdaság csapnivaló állapotban van, és számos komoly problémával a válság óta nem bírnak megbirkózni a döntéshozók az OECD átfogó elemzése szerint. A tüneti kezelés már nem elég, minél hamarabb, átfogó reformokkal a probléma gyökerét kell megtalálni, ha el akarjuk kerülni az összeomlást – idézi a fejlett országokat tömörítő gazdasági szervezet értékelését a Portfolio.hu.

Egész pontosan a következő bajokról van szó:

1. hanyatló világkereskedelem és globalizáció,
2. egyre nagyobb kockázatokat rejtő kötvény-, részvény- és ingatlanpiaci anomáliák,
3. tehetetlenné váló monetáris politika,
4. vagyoni egyenlőtlenségek.

Baj van

Ezek közül az elsőnek, azaz a világkereskedelem döglődésének már elég sok jele van. Az adatok szerint 2011 óta már nem erősödik, hanem gyengül a globalizáció, az egyes földrészek gazdasági integrációja egyre kevésbé szoros. Az OECD szerint alapvetően három dologra vezethető vissza:

• lelassult a kereskedelmi liberalizáció;
• a cégek egyre kevésbé szervezik ki a munkát külföldre;
• az alacsony nyersanyagárak és beruházások lassulása.

További baj, hogy az alacsony kamatkörnyezet durván eltorzítja a pénzügyi piacokat. A jegybankok a fejlett világban televásárolták magukat államkötvénnyel, amivel lenyomták a kötvényhozamokat, úgyhogy a haszonleső tőke a részvényekbe menekült, amelyeknek irreálisan felment az ára emiatt. 

A kötvénypiacról kiszorított befektetési tőke egy másik jelentős szelete pedig ingatlanban talált hazát, ami a legtöbb fejlett országban eszeveszett ütemű áremelkedés hozott, felborítva ezzel a piacot. Ha pedig jönne egy árkorrekció, azaz kifulladna a fenntarthatatlan befektetés láz és csökkennének az árak, az rendesen odaverne az egész világgazdaságnak.

Heroinista jegybankárok

Emellett két további baj is van ezzel. Az egyik, hogy a monetáris politika hiába kapkod egyre unortodoxabb módszerek után, láthatóan sikertelen, hiszen nem tudja beindítani a növekedést. A fejlett világ jegybankjai manapság leginkább egy rossz heroinistára hasonlítanak, aki nem tudja letenni a cuccot, cserébe egyre mélyebbre csúszik vele.

A másik gond, hogy miután a nyugdíjalapok vagyonának jelentős része hosszú lejáratú befektetésben, jellemzően pont államkötvényben van, a hozamok esése miatt jóval kevesebb pénzük lesz majd, amikor a kifizetésre kerülne sor, mint előzetesen várták. Ez már most látszik: a 100 legnagyobb amerikai nyugdíjalap egyre nagyobb forráshiánnyal küzd. 

Az OECD jelentésében azt mantrázza, hogy nem elég a pénzügyi kezelés, strukturális és fiskális reformok kellenek, mégpedig

• Infrastrukturális beruházásokkal,
• célzott munkaerő-piaci ösztönzőprogramokkal, mint például a továbbképzések és az elhelyezkedés aktív támogatása,
• valamint a kutatási és fejlesztési források növelésével már rövid távon is lehetőség nyílna a gazdaság élénkítésére,
• hosszabb távon pedig egy magasabb potenciális növekedési pályához, továbbá a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklődéséhez vezetne.

A legfontosabb feladat, ami egyben a legnagyobb kihívást is jelenti, hogy az utóbbi években egyre lassuló termelékenység-növekedési tendencia megforduljon, amiben kulcsszerepe van a szabad kereskedelmet támogató, felesleges adminisztratív terheket csökkentő intézkedéseknek.