A múlt héten derült égből ismét lecsapott a pénzpiacokra a görög adósságválság: a görög állampapírok hozama hirtelen megugrott, miután az IMF összeveszett a görögökkel és az EU-val is. Pedig már mindenki kezdett kicsit elfeledkezni a görögökről, míg ki nem tört a minipánik.

Görögország még nincs újra csődközelben, és messze nem válságos a helyzet. Ennek ellenére megint mindenki egy kicsit elbizonytalanodott azzal kapcsolatban, hogy valaha sikerül-e megoldani ezt az egészet. A piaci idegeskedés és a politikai nézeteltérések miatt pedig reális veszélye van annak, hogy újra komolyabb bajok legyenek a görögökkel.

Hogy pontosan mi van, mik a bajok és veszélyek, és mire lehet számítani a közeljövőben, alább gyűjtöttük össze.

Nem úgy volt, hogy már megmentették a görögöket? 

Nem igazán. A görögök már rengeteg hitelt kaptak, de ezt egyrészt nem képesek törleszteni sem maguktól, sem a piacról, másrészt gazdaságilag még mindig nyakig vannak a slamasztikában. 

Más szóval: Görögország nem tudja eltartani magát, technikailag még mindig csődben van. Így aztán csak úgy tudja a mocsok fölött tartani az orrát, ha folyamatosan tömik pénzzel az eurózónás hitelezők, ellenkező esetben valóban elmerülne, azaz csődbe menne.

De hát a múltkor kaptak egy zsák pénzt!

Nem, illetve nem egészen. A görögök legutóbb 2015 derekán kaptak egy nagyobb, 86 milliárd eurós mentőcsomagot (ez volt egyébként a harmadik), ám a pénzt nem egyben, hanem részletekben kapják. Ahhoz pedig, hogy a további részleteket megkapják, szigorú költségvetési célszámokat kell elérniük, például pluszban kell lennie a görög államháztartásnak.

Ez utóbbi követelmény a mostani balhé okozója: a megállapodás értelmében 2018-ra GDP-arányosan 3,5 százalékos költségvetési többletet kell produkálnia Görögországnak. Az IMF szerint ez nagyon nem fog összejönni, ezért nem hajlandók áldásukat adni a görögök hitelezésére. 

De kit érdekel az IMF? 

A németeket és a hollandokat, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a Nemzetközi Valutaalap részt vegyen a görög programban.

Az IMF maga egyébként jelenleg nem ad pénzt Görögországnak, csak a partvonalról okoskodik. Ettől függetlenül okoskodásuk elég komoly hatással van a pénzpiacokra, és a jelenlegi helyzetben úgy tűnik, csak akkor lesz nyugalom, ha ők is leokézzák a következő hitelrészlet folyósításáról szóló megállapodást.

Viszont erről elég hamar meg kellene állapodni, mivel Németországban és Hollandiában is választások lesznek, ami vélhetően ahhoz vezet majd, hogy a két vaskalapos ország politikusai kénytelenek lesznek keménynek és a szokásosnál is vaskalaposabbnak mutatkozni a választóik felé, tehát nem engedhetnek a görögöknek.

Ki és mit akar?

A balpopulista Sziriza vezette görög kormány szerint már épp eleget szorongatták őket a külföldi hitelezők, és az ország sosem fog talpra állni, ha követi a szigorú feltételeket. Ezért ők azt akarják, hogy engedjék el az adósságuknak egy jelentős részét, és lazítsanak a hitelprogram feltételein. 

Az IMF ezzel részben egyetért: szerintük sem fog kilábalni Görögország egy komolyabb adósságelengedés nélkül. Ugyanakkor az IMF szerint a görög kormánynak emellett szigorú fiskális reformokat kellene végrehajtania, például több adót kellene beszedniük (növelniük kellene az szja-alapot), és jóval kevesebbet kellene költeniük nyugdíjakra.

Az eurózónás hitelezők viszont – élükön a németekkel – nem hajlandók elengedni a görög adósságot, elsősorban azért, mert rossz üzenetet hordozna, illetve mert az IMF-fel ellentétben szerintük adósságleírás nélkül, megszorításokkal együtt is képes lesz beindulni a görög gazdaság.

Tehát az van, hogy senki nem ért egyet senkivel.

Mi lesz akkor most?

Az IMF közölte, hogy nem tágít, nem fog külön megállapodást kötni a görögökkel. Úgyhogy Aléxisz Cíprasz görög kormányfő nagyjából a következőket teheti:

1. vagy belemegy az IMF-féle megszorításokba;
2. vagy nem lesz hajlandó kompromisszumra, és megint addig (jelen esetben nyárig) tologatja az ügyet, amikor már a bedőlés szélén kénytelen lesz mindenki meghátrálni;
3. vagy előrehozott választásokat ír ki, aminek következtében a kormányról vélhetően ellenzékbe kerülne, viszont ott hitelesen tudná folytatni megszorításellenes politikáját. 

Ha nem az egyébként legvalószínűtlenebbnek tűnő első opciót választja, akkor a görög sztori ismét kellemetlen perceket-heteket-hónapokat okozhat az eurózónában. Kvázi arról van szó patthelyzet esetén, mintha a görögök és a németek hajtanának egymással szemben, arra várva, hogy a másik rántsa el előbb a kormányt.

De ilyen mintha már lett volna, nem? 

De igen. Az előző csomag kialkudásánál, 2015 tavaszán-nyarán pont egy hasonló kötélhúzás folyt a felek között. Akkor a frissen hatalomra jutott Sziriza azt hangoztatta, hogy nem köt megállapodást, ha a németek és az IMF nem enged a megszorításokból. Még egy népszavazást is kiírtak, ahol a nép meg is szavazta, hogy kösz, elég volt a megszorítás.

Aztán a németek és az IMF közölte, hogy hát ők nem fognak engedni, és a csőd tornácán a Sziriza aztán kénytelen volt belemenni egy sokkal keményebb megállapodásba, mint amit néhány hónappal korábban ajánlottak neki.

A mostani huzavonával kapcsolatban az a legfőbb félelem, hogy megint megakasztja a gazdaság halovány éledezését, ahogy tette azt a machináció már 2015-ben is. Ez esetben pedig végül mindenki rosszabbul jönne ki a dologból.

Tehát akkor mindenről a szemét IMF tehet?

Vélhetően a görög adósprogramot nagyon hosszan fogják elemezni és tanítani, hiszen ekkora és ilyen rettentően nagy szervezést igénylő pénzügyi, társadalmi, gazdasági és gazdaságpolitikai katasztrófát keveset látott a világtörténelem. 

Mindazonáltal nemcsak a népnyúzó IMF felelős a történtekért, de még nem is csak a vaskalapos németek, bár ők külön sárosak, amiért egyrészt keménykednek a görögökkel, másrészt azonban nem hajlandók elismerni, hogy a görögök és a többi dél-európai ország végső soron azért is van bajban, mert az euró bevezetése elég erősen megtolta a német exportipart, más szóval a németek könnyedén elnyomták a helyi ipart a többi országban.

Ugyanakkor a görög politikai elit, majd a görög politikai elitet leváltó új görög politikai elit sem szerepelt valami fényesen, gyakorlatilag már két alkalommal is úgy tűnt, hogy kezd helyreállni a helyzet, amikor elkezdtek hisztizni, és ezzel csak mindenkinek rosszabb lett. Ahogy persze hiába nem igaz, hogy a „lusta görögök” az okai a válságnak, azért a társadalmi oldalon is le lehetne vonni néhány tanulságot.

Ebben a történetben tehát nincsenek pozitív szereplők, csak hülye pénzügyérek, vaskalapos németek, idióta politikusok és egy megtépázott társadalom. Bővebben itt írtunk le nagyjából mindent, amit a görög válság kialakulásáról és félrekezeléséről érdemes tudni.

Nem lenne egyszerűbb, ha a görögök mégiscsak kilépnének az euróból?

Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. A fő érv a kilépés mellett, hogy ha a görögök visszatérnének a drachmához, akkor leértékelhetnék a valutájukat, amivel felpörgethetnék az exportot, ami kicsit helyretenné a gazdasági teljesítményüket. 

Ezzel csak az a probléma, hogy a világ egy fokkal bonyolultabb, például a görög exporttermékek előállításához rengeteget kell importálni, ami meg nyilván megdrágulna – tehát nem olyan egyszerű az egyenlet. Nem is beszélve a további pénzügyi, logisztikai és egyéb problémákról, amikkel ez az egész járna.

Mikor lesz már vége ennek az egésznek?

Ha igazak a világgazdaság jövőjéről szóló elméletek, nem biztos, hogy megérjük a görög adósságválság végét. 

Mi van amúgy a görögöknél? Teljes dráma?

Igen. Bár a gazdasági mutatók lassacskán éledeznek, hosszú távon továbbra is elég rosszak a kilátások. Az IMF legfrissebb jelentése szerint még egy évtizedig tarthat a magas munkanélküliség (jelenleg kb. 23 százalék), a növekedés lassú, az infláció így is kezd beindulni, az adósság pedig még mindig növekszik, és a közeljövőben nem is fog csökkenni.

Ilyen hosszú válságot még nem látott a modern gazdaságtörténet, és nem úgy tűnik, hogy egyhamar jobbra fordulna a helyzet.