Jelenleg nagyjából 10 ezer magyar egyetemista tanul külföldön, de mi lesz velük, ha végeznek? Van rá esély, hogy hazajöjjenek? A témáról az Engame Akadémia, egy fiatalokat külföldi továbbtanulásra felkészítő iskola készített kutatást még külföldi felsőoktatási intézménybe járó, vagy három éven belül végzett fiatalok részvételével.
A nem reprezentatív, de a szakmák széles spektrumát lefedő és ötszáz diák válaszaiból kiinduló felmérés eredményei szerint a kinti egyetemre járók egyedüli lényeges motivációja a hazaköltözésre a szociális hálójuk lehet. Az itthoni szakmai lehetőségeket ugyanis egyáltalán nem találják vonzónak.
A család és a barátok azonban koránt sem elég a többségnek ahhoz, hogy egyértelműen a visszatérés mellett foglaljon állást:
Ma a magyarországi felsőoktatásban mintegy 287 ezer diák tanul, ehhez képest a külföldre járó magyarok aránya nem túl nagy, kb. 10 ezer főre tehető, viszont folyamatosan növekszik. A kutatást az teszi időszerűvé, hogy mostanában már elég nagy számú diák végez külföldön ahhoz, hogy elkezdjünk komolyan foglalkozni a visszatérésük lehetőségeivel, ami a munkaerőhiány sújtotta Magyarországon égető kérdés.
Plusz aktualitást ad a témának az az előre persze nem látott körülmény, hogy a kormány a közelmúltban üzent hadat az egyetlen, nyugati mércével mérve színvonalas oktatást nyújtó hazai magánegyetemnek, a CEU-nak. A történet vége még nem látszik, az viszont biztos, hogy a CEU valós alternatíva az itthon maradni akaró, de a magyar oktatási rendszerből nem kérő diákoknak, ezért ha végül elmennének, valószínűleg a most még oda jelentkezők is inkább mennének külföldre tanulni.
A nyolc mélyinterjú alapján készített kérdőíves felmérés egyik fókusza az volt, miért választották egyáltalán a diákok a külföldi tanulást. A válaszokból kiderül, hogy a diákok úgy gondolják sokkal jobb munkalehetőségeik vannak egy külföldi diplomával, mint egy magyarral, és hogy nem elég színvonalas a hazai képzések szemlélete, ami reális helyzetértékelésnek tűnik.
Meglepőbb, hogy második helyre a politikai-társadalmi környezet futott be, vagyis már az egyébként jobb lehetőségekkel bíró, húsz év körüli fiatalok körében is rányomja a bélyegét a mindennapokra a hazai közélet, hogy úgy érzik, el kell menniük.
Azt is megkérdezték a fiataloktól, mit szeretnek és mit nem a külföldi tanulásban. A válaszok alapján elég egyértelmű túlsúlyban vannak a pozitív oldalon a hangulatra, környezetre vonatkozó szempontok, ami egyébként jól tükrözi az Y-generációs preferenciákat is.
Kifejezetten negatívba csak a családtól való távolság csúszott át, de sokan említették a megélhetési nehézségeket (például a drága lakhatást) is kellemetlen dolgok között, és kiderült, hogy többeknek fáj a magyar közélettől való távolság. A közéletben való részvétel lehetőségének hiánya úgy látszik annak ellenére elég negatív a diákok számára, hogy a politikai-társadalmi környezet jelentős szerepet játszik a távozásban.
A diákok többsége számít a család anyagi támogatására a külföldi tanuláshoz, de emellett 70 százalék dolgozik is, 29 százalék pedig részesül külföldi ösztöndíjban, ami a tandíjat részben vagy egészében fedezi. Heti két nap munkával már átlagban a megélhetési költségek felét elő tudják teremteni a válaszadók, legnagyobb hányaduk ezért 20 óránál kevesebbet tölt munkával. A munkák többsége nem kapcsolódik a tanulmányokhoz, csak a megélhetés miatt van rá szükség, 70 százalék egyáltalán nem végzett szakmai munkát az egyetem alatt.
A kutatás legégetőbb kérdése talán, hogy a külföldön végzett diákok terveznek-e hazajönni, illetve hogy egyáltalán mennyire jók a lehetőségeik erre. Ezen a téren nem annyira megnyugtató a kép, a jelenleg külföldön élő (még tanuló vagy már végzett) diákok közel 30 százaléka egyáltalán nem tervez visszaköltözni Magyarországra, további 30 százalék bizonytalan a hosszútávú terveivel kapcsolatban. Az egyértelműen hazavágyók mintegy mint 40 százaléknyian vannak, közülük 9 százalék két éven belül vagy az egyetemi képzés befejeztével térne vissza, a legnagyobb részük pedig még nem tudja, mikor szeretne hazajönni.
Itt is többeknél szerepet játszhat a hazai politikai helyzet, az egyik kitöltő például azt írta erről: "a kiköltözéskor a hazai közélet alacsony színvonala nem motivált, a hazaköltözés megfontolásánál azonban szerepet játszik.
A jelenlegi közéleti viszonyok közé én vissza nem költözöm.
A hazaköltözési hajlandóságot tudományterületekre bontva is vizsgálták. Itt az jött ki, hogy leginkább a művészeti, gazdaságtudományi és társadalomtudományi területen tanuló diákok terveznek hazatérni, a legkevésbé pedig a bölcsészek és az IT-sok. A műszaki, természettudományi szakokon tanulók többnyire bizonytalanok a kérdést illetően.
A motivációk között természetesen a család, a barátok, és a szülőföldhöz ragaszkodás első helyet élveznek, a Magyarország nyújtotta lehetőségek viszont elképesztően alacsony hányadban vonzóak a külföldön tanuló egyetemisták számára. A válaszadóknak arra a részére szűrve, akik már hazatértek, már jobb színben tűnnek fel (bár így sem érik utol a kapcsolati hálót) a szakmai lehetőségek, ez azonban nem annyira meglepő, mivel akik már itthon vannak, azok részben valószínűleg azért jöttek vissza, mert volt jó alternatívájuk itt, vagy miután találtak munkát, már jobb színben látják a viszonyokat.
Ezzel párhuzamosan a külföldön maradás mellett a legfajsúlyosabb érv az életszínvonal (70 százalék említette), és a szakmai lehetőségek (61 százalék említette), míg a személyes, érzelmi motivációk itt alig játszanak szerepet.
A kutatást végző Engame arra is kíváncsi volt, milyen munkahelyet képzelnek el maguknak a külföldön tanulók. A válaszok a tipikus Y-generációs preferenciákat tükrözik, a fiatalok nagyobbra értékelik a rugalmasságot, a kreativitást, a fejlődési lehetőségeket a cég hírnevénél és a stabilitásnál. Mindez azért lényeges, hogy tudjuk, milyen munkahelyekre van szükség ahhoz, hogy az egyre több külföldön értékes tudást szerző diákot haza lehessen csábítani.
Szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódik az egyes szakmák hazai megbecsültségének kérdése. A felmérésből az jött ki, a kint tanuló diákok az itthon legkevésbé értékelt diplomák közt tartják számon a társadalomtudományos, bölcsészeti, művészdiplomákat, míg a legnépszerűbbek a műszaki és IT-szakmák.
Ez jól tükrözi a hazai gazdasági realitást a hatalmas mérnökhiánnyal, ugyanakkor az Engame szerint a magyarországi HR-esek kevésbé rugalmasak, mint amennyire lehetnének, és ez is benne van a humánszakosok rosszabb munkaerőpiaci helyzetében.
"A magyar HR-esek gyakran nem is hívják be interjúra azt, akinek valakinek a diplomája első látásra nem passzol a meghirdetett pozícióhoz", mondta az eredményeket ismertetésére szervezett sajtótájékoztatón Lévai Balázs, a cég vezetője, hozzátéve, hogy külföldön nagyobb rugalmasság jellemző: a kulturális antropológia például nyugati országokban egyáltalán nem számít rossz diplomának, mivel a cégeknél tudják, milyen hasznos új nézőpontokat tudnak behozni az ilyen végzettségű fiatalok.
Emellett az is hasznos lenne a külföldi diplomával rendelkező fiatalokat hazacsábítani vágyó cégeknek, ha minél több szakmai gyakorlatot hirdetnének meg kifejezetten a számukra. A hazatérés ugyanis gyakran még azoknál is nehézségekbe ütközik, akik szívesen jönnének, mert 3-5 év külföldi tanulás alatt a szakmai kapcsolati háló helyben épül ki, ezt pedig csak célzott erőfeszítésekkel lehet ellenpontozni.
(Borítókép: Az Exeteri Egyetem egyik tanulószobája Angliában. Fotó: View Pictures/UIG via Getty Images)