Április végén jelentette be a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szakképzésért felelős államtitkára, hogy pénzügyi tudatosságra nevelő tárgyat vezetnek be ősztől a szakgimnáziumokban. Az oktatás alapvetően az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) hatásköre, ezt a változást azért köszönhetjük mégis az NGM-nek, mert 2015 szeptembere óta a szakiskolák (összesen mintegy 350 intézmény) átkerültek az ő fenntartásukba, így az ottani kerettantervért is a gazdasági minisztérium felel.
A pénzügyi ismeretek középiskolai oktatásának fájó hiányát számos felmérés (pl. itt és itt) és gyakorlati példák is bőven alátámasztják. Az elmúlt években gyakorlatilag bármilyen kutatás készült a magyarok pénzügyekkel kapcsolatos ismereteiről, kijött belőle, hogy a népesség nagyobb része fogalmatlan, a maradéka pedig túlságosan konzervatív, óvatoskodó befektető.
Így lehetséges, hogy a lakosság többsége szinte semmit nem kamatozó bankbetétben (vagy párnacihában) tartja a pénzét, a körülményektől függetlenül legjobban az ingatlanban és a nemesfémben bízik, más részét pedig játszi könnyedséggel ejtik át különféle csaló álbrókercégek. Vagy gondolhatunk akár a devizahiteles katasztrófára, amelynek mértékét csökkenthette volna egy kicsivel több pénzügyi tudatosság kockázatvállalás terén.
Ilyen körülmények között mindenképp előremutató, hogy a diákokat kikupálják gazdasági témákból. A választható kerettantervnek már évek óta része a pénzügyi ismeretek a mind általános iskolai mind középiskolai szinten, vagyis elméleti lehetőség éppen lenne tanítani.
Csakhogy az amúgy is tanárhiánnyal és a szűkös idő alatt hatalmas mennyiségű leadandó tananyaggal birkózó oktatási intézmények túlnyomó többségében nem fér bele, hogy külön tárgyat kapjon a pénzügyi tudatosság, így a pedagógusok más tantárgyak oldalvizén próbálják átadni a fontosabb ismereteket (a szerencsésebb helyeken, ahol egyáltalán van ilyen törekvés).
A nemzeti alaptantervben (NAT) a matematika, a történelem, a földrajz és az életvitel tárgyak keretében is van lehetőség mindennapi gazdaságról tanítani, de kétséges, mennyi idő marad erre a törzsanyag mellett, és hogy a tanárok mennyire felkészültek a témában.
A felkészülésben segít a pedagógusoknak a Pénziránytű Alapítvány, amit a Diákhitel Központ, a Magyar Bankszövetség és a Magyar Nemzeti Bank hozott létre még 2008-ban, és azóta is a pénzügyi ismeretek terjesztése a feladata. A Pénziránytű 30 órás ingyenes továbbképzést tart az erre vállalkozó tanároknak, akik bármilyen szakosok lehetnek eredetileg, a részvétel után elvileg képesek oktatni a szintén az alapítvány által szerkesztett tankönyvekből.
A szervezettől megtudtuk, az elmúlt két év során mintegy ezer pedagógust képeztek, könyvet pedig 300 középiskola kért tőlük tavaly, vagyis legalább ennyi helyen tanítanak ilyen-olyan formában alapvető gazdasági ismereteket. Ezek egy része minden bizonnyal NGM-es fenntartású szakgimnázium, ugyanis ezekben az intézményekben kísérleti jelleggel már zajlik a tárgy oktatása.
Ha ezt az értéket vesszük irányadónak, akkor azt mondhatjuk, a magyar általános és középiskolák kb. tizedében találkoznak a diákok célzott pénzügyi oktatással. Ez az arány szeptembertől javulhat némileg az összes szakgimnázium összes 9-10.-es tanulójának bekerülésével, de még így is csak a magyar fiatalok töredéke fogja megkapni az alapvető felkészítést a pénzügyeinek menedzselésére.
Ráadásul nem véletlenszerű, hogy hol van és hol nincs ilyen képzés: ahol a gazdasági minisztérium az intézményfenntartó, ott beletették a kötelező kerettantervbe mint külön tárgyat, ahol pedig a Klik, ott az iskolák saját hatáskörben, saját lehetőségeikhez mérten döntenek az oktatásáról.
Ez borítékolhatóan azt jelenti, hogy ezen a téren is nyílik az olló a jobb és a rosszabb, vállalkozóbb szellemű és konzervatívabb, több és kevesebb erőforrással rendelkező állami iskolák között. Valószínűleg pont azok az elitgimnáziumokba járó, eleve is privilegizált gyerekek fognak inkább gazdasági alapképzéssel találkozni, akik a családjuktól is nagyobb eséllyel tanulhatják meg a jó gyakorlatokat.
A Pénziránytű munkatársai is egy budapesti elitiskolát, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlógimnáziumot ajánlották, mikor aziránt érdeklődtünk, hol tudnánk olyan tanárokkal beszélni, akik már oktatnak pénzügyi ismereteket. Megkérdeztük a Trefort igazgatóját, Csapodi Zoltánt és a történelem–földrajz szakos Szemethy Tamás a tapasztalatokról, hogyan tudják beépíteni az anyagot a tanrendbe, mennyire találják hasznosnak a pénzügyi oktatást, és milyenek a visszajelzések a diákoktól.
Csapodi – aki a történelemérettségi-előkészítő bizottság elnöke is egyben – elmondta, hogy bár nagyon fontosnak tartja az alapvető pénzügyi ismeretek oktatását, a jelenlegi tantárgystruktúrában és tananyagmennyiség mellett nem lenne célszerű önálló tárgyként oktatni, mert már most is túl sok órájuk van a diákoknak. Jelen helyzetben inkább azt javasolja, hogy a tanárok szorítsanak helyet az anyag legfontosabb részeinek például a történelem vagy földrajz keretei közt, és jónak tartaná, ha minden tárgyban megjelenne a gazdasági szemléletmód.
Ha azonban a NAT folyamatban lévő újragondolása során visszavágnák a kötelező tananyagot, akkor el tudná képzelni és hasznosnak is tartaná, hogy hangsúlyosabban megjelenjen a pénzügy. Csapodi Zoltán azért szorgalmazta igazgatóként a pénziránytűs továbbképzésen való részvételt a tanároknak, mert a Trefortnak egyetemi gyakorlóiskolaként különösen fontos lépést tartani a fejleményekkel, ráadásul már a történelemérettségi feladatsoraiban is vannak ilyen jellegű feladatok.
Szemethy szerint hatalmas segítség volt a Pénziránytű tankönyve a gazdasági ismeretek tanításában, mivel a megjelenése előtt a tanároknak maguknak kellett tananyagot fejleszteniük, ő például rengeteg időt töltött el a gazdasági alapismeretek átadásához szükséges adatok begyűjtésével és formába öntésével. A Trefortban a végzős évfolyamon dolgoznak a tankönyv középiskolás változatából társadalomismeret órán, ami kevés középiskolában létezik külön, de az itteni diákok közt nagyon népszerű. A tankönyv közel 200 oldalas, ezért még úgy sincs esély egészében leadni, hogy társadalomismeretből jóval kisebb a lexikális anyag, mint mondjuk történelemből az érettségi évében, de azért a leglényegesebb részeken ebben a rendszerben át tudnak menni.
A Pénziránytű tankönyveit át is lapoztuk, az általános iskolás 7-8. évfolyam számára készült kötet a Küldetések a pénz világában néven fut, az (elméletileg) 9-10.-es középiskolásoknak szólónak pedig az Iránytű a pénzügyekhez címet adták. A tankönyvi minősítést a fiatalabbaknak szóló könyvhöz idén áprilisban kapták meg, azóta 60 ezer példányt küldtek szét belőle a témára vevő általános iskoláknak.
A könyvek és a hozzájuk járó munkafüzetek nagyon részletesen végigveszik az alapvető témákat, amelyekkel nem árt képbe kerülni érettségiig, és néhány éve még lehetőség szintjén sem merültek fel a nem közgáz szakos iskolába járó diákok számára. Olyannyira részletesen, hogy az első benyomás alapján a gimnazistáknak szóló tankönyv inkább hasonlít egy főiskolai bevezetéshez a közgazdaságtanba, monetáris politikától kezdve a tőzsdézésen át a központi költségvetés összetételééig mindent felölel. Ennélfogva tele van olyan elméleti fogalmakkal, amelyekkel a diákok máshol nem is nagyon találkozhatnak, és nem tűnik egyszerű pedagógiai feladatnak az átadásuk olyan tanárok számára, akik alapvetően más szakosak.
A Pénziránytű Alapítvány egyik alapítója a jegybank, de a tankönyvek alapállásán nyoma sincs annak, hogy bárki befolyásolta volna a szerkesztést az aktuális politikai irányvonalnak megfelelően. Nincs a megközelítésben gazdasági unortodoxia vagy bármi, ami a főáramú közgazdaságtantól eltérne – épp ellenkezőleg: a tananyag gerincét a klasszikus mikroökonómia adja a gyakorlati életből vett példákkal és feladatokkal illusztrálva. (Vicces adalék, hogy még olyan feladatot is találtunk, amelyben a gyerek zsebpénz-kiegészítésként szelektíves cégnek ad el műanyaghulladékot. Ezt a kormány legújabb törvénymódosításában épp betiltani készült.)
A példákban egészen életszerű családi helyzeteket találunk, az egyetlen dolog, amibe bele lehet kötni, hogy a szerzők nem igazán ügyeltek a nemi sztereotípiák megkérdőjelezésére. Az anyuka karrierdöntéseit a családi kupaktanács hozza meg többek közt olyan szempontok alapján, hogy jó dolog azért, ha este inkább vacsorát főz, a szűkös anyagi helyzetben lévő családban arra tesznek félre, hogy apuka és a kisfiú el tudjanak menni Forma–1-re, és még sorolhatnánk.
Ezzel persze egyáltalán nem lóg ki a magyar közoktatásban használt könyvek közül, sőt, bőven láttunk már rosszabbakat is, szóval ha egy pénzügyi tudatosságot segítő könyvtől nem várunk gender-érzékenyítést, akkor könnyen túl lehet lendülni ezen a szemponton.
A jó irány tehát végre megvan a középiskolások pénzügyi neveléséhez, kérdés, lesz-e olyan bátor az alaptanterv újragondolása, hogy a megfelelő súllyal biztosítsanak benne helyet a gazdasági ismereteknek. Az ugyanis semmiképp nem jó, hogy külön tárgyat csak az NGM által fenntartott szakgimnáziumokban kap a téma, a normál gimnáziumok közül pedig csak a szerencsésebb helyzetben levők tudják csak beszorítani valamelyik óra tananyagába.
A képzés elterjesztéséhez a gazdasági vonalnak hangsúlyosabban meg kellene jelennie a pedagógusképzésben is, mert jelenleg az is kétséges, hány tanár elég kompetens a témában ahhoz, hogy egy háromnapos gyorstalpaló után értően tudja átadni az információkat. Kérdeztük az Emmit és az NGM-et, várható-e a külön tárgy kiterjesztése más típusú iskolákra, de a cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.