Index Vakbarát Hírportál

Több száz NER-lovag szerzett százmilliókat

I. rész

2017. november 30., csütörtök 13:56 | aznap frissítve

2010 és 2017 között nagyon sok szerencsés magyar, köztük egészen fiatal ügyvédek, üzletemberek, rokonok és barátok gazdagodtak meg Magyarországon. Ez a csapat elsősorban a politikai bizalomnak köszönheti anyagi sikereit. Hogyan szerzik, hogyan költik, illetve hogyan fektetik be ezek az emberek a pénzüket? Többrészes sorozatunk bevezető felvonásában az elmúlt öt évtized vagyonosodási útjait vizsgáltuk.

Az elmúlt hét évben akadt egy kör Magyarországon, nevezzük őket a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) után NER-lovagoknak, akik elképesztően gyors ütemben gazdagodtak meg. Bár vannak emblematikus nevek – Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Tiborcz István, Szivek Norbert, Matolcsy Ádám, Száraz István –,  írásunk nem feltétlenül csak a legismertebb szereplőkről szól, hanem arról a pár száz fős, családtagokkal együtt inkább pár ezer fős vagyonos rétegről, amelynek tagjai szinte a semmiből indultak, de mára több százmilliós vagyon felett diszponálnak. Egy részük nem annyira látható, átlagos életet él, de a legvagyonosabbak elég látványosan költekeznek.

Sokféle környezetben látni őket, vagyis a NER-világ újgazdag magyarjait, például:

Néhányat közülük kinézetre semmi sem különbözteti meg az észak-amerikai vagy nyugat-európai milliárdospalántáktól. Nyugaton tanultak, jól öltöznek, megtanulták a fine dining, a koktélozás alapismereteit, otthonosan mozognak a világban.

Mások szintén ebbe a közegbe igyekeznek, de még harsányak, hivalkodóak, ízléstelenek. És persze vannak olyanok, akik nem is szeretnék megjátszani magukat, nem érdekli őket a londoni szabó és a kémiai konyha, nem tagadják, hogy a kolbászfesztivál, a horvát tengerpart és a pálinka sokkal kedvesebb a számukra.

A budai elitben vagy a pesti éjszakában mindenki ismer mindenkit, így viszonylag könnyen találtunk e körökben otthonos forrásokat is. Természetesen tudjuk, hogy a háttérbeszélgetéseink során hallott városi sztorik nem az átlagos eseményekről szólnak, hiszen legenda mindig a szélsőséges esetekből, a túlzásokból lesz, de a sok-sok történet így is sokat elmond e világ hangulatáról. A források egyébként szívesebben beszéltek „mások” szokásairól, mint a saját életükről.

Old money – new money

Mindebben nincsen semmi meglepő. Mindenki a másik szokásait minősíti bizáncinak, és magát tartja normálisnak. Különbözőek vagyunk, és Nyugat-Európában is máshogy viselkedik az old money és máshogy a new money világa. De amíg Londonban vagy Párizsban a régi gazdagok valóban sok generáció óta tanulják meg viselni a vagyonosságukat, addig Magyarországon valójában még mindenki újgazdag. Legfeljebb egy-egy Nyugatról visszatért családnak van gazdagságtörténete.

Az itthoni „régi” gazdagok így inkább csak annyi előnyben vannak, hogy talán nem 2010 után, hanem már a rendszerváltás idején megszedték magukat, vagyis egy generáció előnyben vannak a NER-es milliárdosokkal szemben.

A new money óhatatlanul harsányabb, eleinte státuszt szeretne venni, próbál megérkezni az elitklubba. Hivalkodó, minél feleslegesebb külsőségekkel bizonyítana, hiszen ami úgy drága, hogy semmi értelme, az jobban jelzi, hogy viselője „megteheti”. Csakhogy a mai Magyarország legtöbbjüknek nem alkalmas arra, hogy igazán erősen hivalkodjon. Részben azért, mert még nem is igazán épült ki a leggazdagabbakat kiszolgáló kínálat, részben pedig azért, mert mindenki ismer mindenkit. Illik valamennyire puritánnak tűnni, aki nem az, arról újságcikkek születnek, vagyonosodási kérdések merülnek fel.

Ahogy egyik forrásunk fogalmazott:

A frissen meggazdagodott üzletembereknek, politikusoknak olykor borzalmas tipródást jelent, hogy nem tudják megmutatni a pénzüket.

Patek Philippe

Ezért aztán furcsa megoldásokat választanak. Mint az, aki egy elképesztően drága órát hord. A legtöbb magyar még a karóra márkáját sem ismeri, így fogalma sincsen arról, hogy mit kellene irigyelnie.

Aki pedig esetleg ismeri a genfi Patek Philippe óramárkát, az biztosan azt gondolja, hogy ez a NER-lovag nem volt szerény, hiszen 4-5 millió forintot áldozott az exkluzív kiegészítőre. Azt azonban még ők sem tudhatják, hogy az egyedileg rendelt karóra több alkatrészébe külön be van gravírozva az illető monogramja, így az óra valójában a listaár többszörösébe került.

Dubaj – sportautó

Mások Dubajba járnak látványfogyasztani. A télből ki ne szeretne átmenni a nyárba, ebben a műfajban Dubaj még közel is van. A NER fiataljai részben üzletelnek is, illetve az adatcsere-egyezmények hiányát kihasználva, helyi privátbankárokkal találkoznak, de azért szórakoznak is.

Miközben itthon a legtöbben visszafogottságot mutatnak az itthoni autóhasználatban, hiszen túl sokan ismerik őket,

Dubajban nagyon menő versenyautókat vezetnek.

Ferrarik, Lamborghinik, Maseratik jönnek elő ilyenkor a ponyvák alól.

Igaz, hallottuk egy Dubajban gyakrabban megforduló magyartól, azt már nehezebb megkülönböztetni, hogy valaki valóban tulajdonosa is ezeknek az autóknak, vagy csak bérli, esetleg éves tagdíj fejében használ pár napig ilyen csodajárgányoknak. (Ennek költsége már ezer euró alatt is megállhat egy hétre).

Marbella – motorcsónak

Sorozatunkban látni fogjuk, hogy az új elit tagjai közül sokan a mai napig a Balatonra járnak nyaralni – igaz, már nem az olcsó szabadstrandokra, hanem többszintes, szuperpanorámás villákba. Mások Horvátországban szereztek házat, de olyan is akad, aki Floridára esküszik, vagy éppen Spanyolországra.

A hazai szupergazdagok között külön kasztot alkot a népes marbellai magyar kolónia. Ennek a körnek az az érdekessége, hogy vannak köztük ugyan a mai viszonyok között meggazdagodó fiatalok (NER-esek) is szép számmal, de nagyon sokan korábbi időszakok vegyes megítélésű, olykor féllegális ügyekbe keveredett üzletemberei.

Természetesen fontos hangsúlyozni, hogy ez a címke nem illik mindenkire, aki a kikötőjéről, csodás jachtjairól, illetve népes angol, arab és orosz lakosságáról is híres andalúz városkában él. Ma már Marbella nem gengsztertelep, mint régen, amikor kevés volt a kétoldalú kiadatási egyezmény, de ha valamelyik hazai hatóság fokozott érdeklődést mutat egy marbellai magyar üzletember iránt, azért nem jön rosszul, hogy Marokkó kikötői, Tanger, Al Hoceima és Nador még motorcsónakkal is könnyen elérhetők – mesélték az Indexnek.

A NER-lovagok

De ez a cikksorozat nem azokról szól, akiknek tartaniuk kellene valamitől, hanem azokról, akik nagyon is szerencsés csillagzat alatt éltek az elmúlt időszakban. Sorozatunkban vissza fogunk még térni a fogyasztási szokásaikra, de előbb fussuk át, hogy mi is jellemzi ezt az egészen elképesztően gyors ütemben meggazdagodó kört. A hihetetlen üzleti sikerekből több fontos következmény is ered:

De hogyan lettek ennyien ilyen gazdagok?

Minden korban megvan a nagy anyagi kiugrás, a vagyonosodás egyedi receptje. Ha megnézzük az elmúlt hatvan évben, vagyis az 1956-os forradalom óta Magyarország „gazdagodási” történetét, elsősorban mindig a politikai díszletek határozták meg azt, hogy milyen, amúgy teljesen eltérő vagyonosodási karakterisztikákkal és milyen jövedelmi egyenlőtlenségekkel találkozhattunk.

Öt különböző korszakot határozunk meg, ahová így lehet besorolni az egyes érákat:

  1. Az ötvenes-hatvanas években a sport, a külföldi kiküldetés, ezekkel szoros összefüggésben az áru-, az arany- és a műkincscsempészet volt a gazdagodás útja. Ezzel párhuzamosan még a pártelithez tartozás jelentett átlagon felüli anyagi lehetőségeket. Kiugró vagyonok és így óriási különbségek azonban nem alakultak ki. Az elit gazdagodásának inkább csak olyan jelképei lehettek, hogy ki lakhat a budai nagypolgári lakásokban, ki ehet déligyümölcsöt és ki kóstolhat francia konyakot.
  2. A hetvenes-nyolcvanas évek létező, de erősen hanyatló szocializmusában a sport és a kiküldetés mellett/helyett már vállalkozói, ezen belül is főleg kisvállalkozói gazdagodási utak is megnyíltak. Olyan körök vagyonosodtak, amelyeket a politikai, de az értelmiségi elit is kicsit lesajnált, a butikos, a zöldséges, a sikeresebb GMK-k alapítói, vagy éppen a balatoni lángosos.
  3. A kilencvenes években a rendszerváltás teljesen új színeket hozott. A vagyonosodás már határozottan a gazdasághoz, esetleg az éjszakához, a „maffiavilághoz” kötődött. Eleinte a pártalapon örökölt vállalatvezetői pozícióit kihasználó, mindenféle spontán privatizációt lebonyolító kör zsírosodott. Hozzájuk kapcsolódtak hamarosan a pénzügyi szektor hősei, a kétszintű bankrendszer, majd a tőzsde megjelenésével gombamódra szaporodó vezetői kör, a kárpótlási jegyek, a tőzsde és a bankrendszer vadhajtásaiban jól mozgó emberek. Innentől már elindult egy kifejezetten pozitív, piacgazdasági, nyugati értelemben is sikeres magángazdasági réteg, a családi vállalkozások legjobbjainak gyarapodása.
  4. A kétezres években, legalábbis a 2008-ban beköszöntő súlyos pénzügyi és ingatlanpiaci válságig, a privatizációs esélyek már szűkültek, az ingatlanpiaci lehetőségek viszont bővültek. A már kialakult szupergazdag körhöz leginkább olyanok csatlakoztak, akik az eladósodásuk révén gazdagodtak meg. A nagy ingatlanfejlesztések gazdái jelentős projekthitelek mentén illegális és félig legális elemekkel vagyonosodtak.
  5. 2010 után, vagyis az elmúlt hét évben a politikai bizalom és a magángazdasági aktivitás keveréke volt a gyors gazdagodás útja. A politikai szempontok erősen rátelepedtek a gazdaságra, az üzleti pozíciókat, a megbízásokat az állam újraosztotta. Az építőipar, a médiapiac, az állami hirdetések közvetítésének haszonélvezői a NER ernyője alatt csomósodtak. Némileg leegyszerűsítve a politikai megbízhatóság lett a vagyonosodás kulcsa.

Utóbbi csapatról fogjuk megvizsgálni sorozatunkban részletesebben is, hogy miként is foglalkoznak a pénzügyeikkel, illetve hogyan fogyasztanak, miként élvezik a pénzüket. De vajon miért hozott szokatlanul gyors és erős vagyonosodást az elmúlt hét év? A NER-lovagok elmúlt hét évét ezek a számukra különösen kedvező környezeti feltételek tették még könnyebbé:

Itthon is feltűnt

Gazdagodni tehát lehetett. És ahogy egyik forrásunk fogalmazott, ennek a gazdagodásnak van egy hatalmas előnye a pár évtizeddel ezelőtti utakhoz képest.

Morálisan ugyan bárki megkérdőjelezheti azokat a megbízásokat és szerződéseket, amelyek ezeket a vagyonosodásokat megalapozták, de jogilag, adójogilag tiszta jövedelmekről van szó. Hiszen amíg a milliárdosok 10-15 évig Ciprusra, egzotikus szigetekre vagy éppen Svájcba hordták a pénzüket, 2017-ben a magyar adókörnyezetnél szinte már nem is volt kedvezőbb. „Most Budapest a legjobb offshore, ezt kell a legális vagyonosodásra kihasználni” – mondta egy forrásunk.

Ez is a legjobbkor jött, jövőre ugyanis változnak a svájci és osztrák privátbanki adatközlési szabályok, emiatt sokan voltak kénytelenek az elmúlt évben rendszeresen kiutazni és rendezni, felszámolni korábbi számláikat, szerződéseiket.

Végül egy vallomás

A sorozatunkhoz készített interjúk során nem sokat lelkiztünk a beszélgetőpartnereinkkel, de váratlanul egyik forrásunk magától értékelt. Zárjuk ezekkel a sorokkal cikksorozatunk első részét:

Nincsen lelkiismeret-furdalásom vagy morális bajom a gazdagodásommal. Hiszek abban, hogy a gazdaság attól megy előre, ha az egyéni szereplők racionálisan keresik a saját hasznukat.

Igen, nekem a kapcsolatépítés, a személyes viszonyaim is segítették az érvényesülésemet, de ha ebben a világban, ez segít profithoz, akkor okosan jártam el. Egyetlen bajom van az elmúlt éveimmel. Bennem óriási becsvágy van, és hiszek abban, hogy amit a fideszes kapcsolataimmal felépítettem, azt talán két-három év késéssel, de saját erőből is meg tudtam volna valósítani. Ha így történt volna, akkor lehetnék példakép, követendő minta, a selfmade üzletember. Ez azonban már elúszott, soha senki nem fog rám így tekinteni, irigyelt vagy gyűlölt szereplő leszek, akivel soha nem fog senki interjút készíteni, nem kerülök ki az üzleti magazinok címoldalára. Nyertem három évet, de erről a megbecsültségről örökre lemondtam.”

Rovatok