Donald Trump végrehajtotta egyik legfontosabb választási ígéretét, és átnyomta pártján adócsökkentési programját. Aminek fogadtatása egyelőre meglepően negatív: ha hinni lehet a közvélemény-kutatási adatoknak, adócsökkentés még nem volt ilyen népszerűtlen. Aminek a fő oka az lehet, hogy elsősorban a gazdagokat gazdagítja tovább, ami a jelenlegi amerikai társadalmi klímában nem fekszik valami jól. Közben pedig még egy EU-USA adóháború is összejöhet a dolog farvizén.
A Republikánus Párt régen dédelgetett álma vált valóra, miután az amerikai törvényhozás a héten megszavazta a Donald Trump elnök nevével fémjelzett, bár valójában hosszú idő óta terítéken lévő adóreformot.
Ráadásul egy régi ígéretét sikerült végre nagy nehezen tető alá hozniuk, ami potenciálisan tényleg nagyot szólhat: ez 30 éve a legjelentősebb adóügyi intézkedéscsomag az Egyesült Államokban. A kérdés csak az, hogy melyik irányba sül majd el.
A baloldal pedig azzal érvel, és a jelek szerint nem sikertelenül, hogy kit érdekel az állítólagos magasabb GDP-növekedés, ha pont az amerikai társadalom legnagyobb rákfenéjét, az egyenlőtlenségeket mélyíti majd a lépés. Teszi ráadásul mindezt az amerikai államadósság kárára, kvázi állami pénzből meghitelezve a gazdagok gazdagodását. Minden bizonnyal ez lesz majd a fő témája a jövő évi félidős kongresszusi választás előtti kampánynak is, a kérdés csak az, végül kinek hisz majd a nép.
Az adóreform nem csak az Egyesült Államokban szólhat nagyot, hanem az egész világon. A csomag egy fő célja ugyanis az, hogy hazahozassa az amerikai cégekkel a nyereségüket. Ha ez sikerül, akkor Európa és Magyarország is jelentős adóbevételektől eshet el.
Donald Trump első jelentős ígéretbeváltása nem ment egyszerűen. Bár maga a téma – adócsökkentés – a republikánusok mindenkori szent tehene és a pártegység fő forrása, a részletek kidolgozása nem volt egyszerű. Ez utóbbi pedig elsősorban Paul Ryan, az alsóház republikánus elnökének a munkája. Aki a Politico cikke szerint nagyjából teljes negyedszázados washingtoni karrierjét két, szerinte az országot gyengítő probléma megoldásának szentelte: hogy lebontsa a rettentő bonyolult amerikai adórendszert, illetve hogy ezzel párhuzamosan gátat szabjon az állam növekvő szociális kiadásainak.
Ebből az első, ha nem is teljesen, de december közepére valamelyest mégis sikerült: a republikánus adóterv az utóbbi hónapokban számtalan kongresszusi bizottságban megfordult, kiélezett politikai és gazdasági lobbizás tárgya volt, és rengeteg kéz próbált belenyúlni itt-ott-amott, mígnem végül a kongresszusban második próbálkozásra sikerült elfogadtatni. Az ellenzéki demokraták közül senki sem szavazott a csomagra, míg a republikánusoknál az alsóházban 12 dezertőr volt, de ezt elbírta a párt többsége.
Donald Trump szokásához híven nem szerénykedett a jelzőkkel a csomag megszavazása után, olyanokat mondott, hogy
Újra naggyá tesszük Amerikát. Ez a legnagyobb adócsökkentés az ország történetében. Egy nagy, gyönyörű adócsökkentést ígértem az amerikaiaknak karácsonyra, és pont ezt is kapták.
Az adótervről korábban részletesen is irtunk, és bár azóta Washington pár tucatszor átrágta, kiköpte és újra átrágta a részleteit, a legfőbb pontjai nem változtak: a reform elsősorban a cégek adóztatását érinti, nem kicsit pozitívan, már a cégek és tulajdonosaik szempontjából.
Az adócsökkentés a független, de alapvetően adócsökkentés-párti Tax Foundation agytröszt szerint éves átlagban 0,3 százalékponttal növelheti az amerikai GDP-növekedés ütemét a következő tiz évben: a kevesebbet adózó cégeknek több marad befektetésre, ami felpörgeti a gazdaságot, miközben jó sok amerikai tőke is hazatelepülhet, erősítve az élénkítő hatást – szól az optimista értékelés.
Ennek egy fontos nemzetközi vetülete, hogy egyes félelmek szerint kisebb
Az amerikai elképzelés, hogy az alacsonyabb adók növelik az amerikai cégek árversenyképességét, kívánatosabbá teszik a nyereség hazacsatornázását, illetve jobb befektetési célponttá varázsolják az Egyesült Államokat. Ami, ha bejön, azt is jelenti, hogy az adó, a céges vagyon és a működőtőke elkezdene Amerikába áramolni, elsősorban Európából.
Erre Európának valamit lépnie kell majd, bár azt még a háborúval riogató adószakértők is elismerik, hogy egyelőre nehéz megjósolni a pontos hatásokat, és egy évbe telhet, mire teljesen láthatóvá válnak majd az adóreform nemzetközi vetületei. Mindenesetre az EU már beszólt a rendelkezések egy részére, európai kormányok szerint az exportőrök támogatása nemzetközi szabályokat sért, ezért akár jogi ügy is lehet belőle.
A csomag természetesen az egyéneknek is ad, bár nem olyan jelentős mértékben, mint a vállalatoknak.
A független, bár alapvetően balra húzó Tax Policy Center nevű washingtoni adóügyi agytröszt számításai szerint
az ő adóterheik hét éves távlatban nagyjából 3 százalékkal csökkennek. Eközben a hagyományos középosztály átlagban 1,5-2 százalékos adócsökkentést kap, a társadalom alsóbb rétegeinek pedig mindössze 0,4-1 százalékkal marad több a zsebében.
Az szja-csökkentés 2025-ben lejár, viszont egy fontos rendelkezés ezután is életben marad, mégpedig az adókulcsok inflációs indexálása, ami végső soron adóemelésként hat majd. A társasági adó csökkentése viszont nem jár le, amivel a gazdagok járnak majd jól, hiszen jellemzően ők azok, akik a cégek nyereségéből részesülnek, tehát az adócsökkentés elsősorban az ő vagyonukban fog megjelenni.
Olyannyira, hogy a számítások alapján 2027-re a csomag egyedüli nyertese a felső egy százalék lesz: az ő bankszámlájukat gyarapíthatja majd a be nem szedett adó 83 százaléka. Miközben az adózók felének tízéves távlatban, az átmeneti lépések kifutásával nemhogy csökkennek, nőnek majd az adóterhei.
Mindez pedig nem lesz olcsó az államnak: az adócsökkentés a számítások szerint a következő tíz év alatt ezer-másfél ezer milliárd dollárral növelheti az Egyesült Államok jelenleg nagyjából 20 ezer milliárd dolláros államadósságát, már ha nem ellentételezik kiadáscsökkentéssel.
Persze eleve nehéz pontosan megjósolni egy ennyire kiterjedt adócsökkentés ilyen hosszú távú hatásait, plusz a republikánusok szerint az ilyen, statikus számítások hamis képet festenek a csomag valódi hatásairól. Ők azt a régi érvet hangoztatják, hogy az adócsökkentés felpörgeti a gazdaságot, növeli a foglalkoztatást és a béreket, így mindenki jól jár vele. Ráadásul hosszú távon az állami bevételkiesés is megtérül a nagyobb adóbevétel formájában.
Ez az elképzelés azon alapul, hogy
Ezt az amúgy első ránézésre elég logikus érvet világszerte (de elsősorban Amerikában) rengeteget hangoztatják politikusok és közgazdászok. A probléma, hogy azért ez nem mindig van így, és az összefüggések nem ennyire egyszerűek. Míg mondjuk Ronald Reagan 1980-as évekbeli amerikai adócsökkentési hullámának pozitív hatásai kimutathatók, ugyanez nem áll meg George W. Bush két nagy adócsökkentése esetében (2001 és 2003).
De általában véve is az derül ki a közgazdaságtan irodalmából, hogy a növekedés üteme és az életszínvonal nem az adókulcsokkal van elsődleges összefüggésben, hanem kismillió más is hat rá. Ezek egyike pedig például az állami költés, illetve az állami intézmények minősége, amely pont hogy általában megszenvedi az adócsökkentést.
Trump, Paul Ryan és egy sor adócsökkentés-hívő republikánus számára generációs győzelem a csomag, legutóbb ilyen jelentős köztehercsökkentés az 1980-as években, a neoliberalizmus cézáraként számon tartott Ronald Reagan alatt volt.
Ugyanakkor ez a győzelem nem biztos, hogy tartós lesz. Míg két hónappal ezelőtti felmérések szerint az emberek többsége támogatta az adócsomagot, a hosszas washingtoni huzavona, illetve a részletek kibontása a lépés népszerűségét is megtépázta. Ha hinni lehet a méréseknek, akkor
A Reuters és az Ipsos legfrissebb közvélemény-kutatása alapján az amerikai felnőttek 52 százalékának nem tetszik az adócsomag, és mindössze 27 százalékuk tartja helyesnek az abban foglaltakat. Egy korábbi, az NBC és a Wall Street Journal által rendelt felmérés 24 százalékos támogatottságot és 41 százalékos elutasítást mért.
Ezek szerint tehát az amerikaiakat nem lehet megvenni egy gyors adócsökkentéssel, ha közben lépten-nyomon azt harsogja az ellenzék, hogy ezzel csak a gazdagok járnak jól. Ami jelentős hatással lehet a jövő évi kongresszusi félidős választásokra is: már most látható, hogy a demokraták fő témája az adócsomag, azon belül is az lesz, hogy Trump a magafajta szupergazdagokat gazdagítja, miközben az őt megválasztó kisemberekre magasról tesz.
Ezt az érzetet tovább erősíti, hogy Paul Ryan az adóreform után mihamarabb szeretne rátérni másik vesszőparipájára, a szociális kiadások megnyirbálására, kezdve az egészségbiztosítással.
Az ortodox republikánus terminológia szerint ezek a kiadások ártanak az országnak, hiszen egyrészt sokba kerülnek, másrészt a rátermettség és a munka támogatása helyett alanyi jogon járnak, és ezáltal lustaságra tanítanak: ha valaki el tud éldegélni az állam csecsén, akkor nem lesz a társadalom hasznos tagja. Ezért eltartásuk helyett mihamarabb vissza kell őket terelni a munkaerőpiacra, hisz az igazi amerikaiak dolgoznak és a rendes munkából megélnek. Ezt segítik a céges adócsökkentések is, hogy az emberek ne az állam vérét szívják, hanem minél többen dolgozhassanak közülük – nagyjából ez az elképzelés.
Ugyanakkor a jelenlegi amerikai társadalmi-gazdasági klímában nem tűnnek valami aktuálisnak ezek az 1970-es-1980-as éveket idéző (de konzervatív körökben már ennél jóval hosszabb ideje uralkodó) elképzelések. Miután az Egyesült Államokban a vagyoni egyenlőtlenségek évtizedek óta nőnek, miközben a középosztály reálbére nagyjából az 1980-as évek óta nem nőtt, az emberek elég nagy részének nem a vállalati adókulcs vagy a szociális rendszer túlburjánzása a fő problémája, pont ellenkezőleg. A sors fintora, hogy részben pont azok az emberek választották meg Trumpot, akik az elmúlt 10-20 év nagy vesztesei voltak, és Trump pont az ő helyzetüket rontja tovább adócsomagjával.
Ettől persze még nem biztos, hogy Trump és Ryan a kardjába dől: ahogy a The Economist emlékeztet rá, rövid távon mindenki kevesebbet adózik majd, tehát jövőre mindenkinek több marad majd a zsebében, hiába a hosszú távú számítások vészmadárkodása. Emiatt pedig könnyen lehet, hogy a most nagyon népszerűtlen csomagot a jövő évi választásokig megszeretik majd az emberek.
(Borítókép: Az adóreform ellen tiltakozók Washingtonban, a Capitolium épülete előtt 2017. december 13-án. Fotó: Zach Gibson/Getty Images/AFP)