Sorra jönnek az infók arról, hogy ki maradhat majd a mostani miniszerek közül a negyedik Orbán-kormányban, így derült ki például, hogy 8 év után Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter át kell, hogy adja a magyar vidék vezetését valaki másnak. A tárcavezető, aki látszólag főzőversenyeket és megtekintéseket élvezte igazán a miniszteri feladatai közül, ízes szavajárásával és mulatságosan meredek kijelentéseivel üde zsírfolt volt a NER atlétatrikóján, de azért nem mondhatnának azt, hogy nem történtek nagyon súlyos változások a vezetése alatt a magyar vidéken.
Sőt, minisztersége alatt eléggé átalakult a magyar vidék, még ha ebben neki kezdeményező szerepe elég kevés is volt.
Bár szívügyei a kisebb léptékű dolgok, például a bogárevés megakadályozása és az élelmiszergyártó multikkal folytatott szájkarate voltak, vezetése alatt a kormány lezavarta az elmúlt 10 év legnagyobb privatizációját, több százezer hektár földtől szabadítva meg a magyar államot és gazdagítva a magyar gazdákat, például Mészáros Lőrincet és Tiborcz Istvánt. A teljesség igénye nélkül összeszedtük az Orbán-kormány legfontosabb agrárpolitikai lépéseit, amelyeket mind Fazekas Sándornak és minisztériumának kellett levezényelnie.
Ha a magyar vidék elmúltnyolcévéről, vagy inkább elmúlt négy évéről írunk, nem kezdhetjük mással, mint az Orbán-kormány talán legnagyobb projektjével: azzal, hogy privatizált közel 380 ezer hektár állami földet. Ez talán a legnagyobb privatizációs program volt, amelyet a magyar állam lebonyolított azóta, hogy még a kettővel ezelőtti Orbán-kormány eladta a 12 legnagyobb állami agrárgazdasági vállalatot 2002-ben (amivel például Simicska Lajos és Csányi Sándor is óriási agrárérdekeltségekhez jutott).
A kormány 2015-ben állt elő az ötlettel, hogy ahelyett, hogy pályázatokon bérbe adnák az állami tulajdonban lévő, mezőgazdasági használatra alkalmas földeket, inkább elárvereznék azokat. Mindezt pedig pár hónapos tervezés és előkészület után meg is tették.
A program során több mint százezer gazdának adtak el földet, a vásárlásra pedig kedvezményes hitelt is nyújtott a Magyar Fejlesztési Bank. A kormányzati kommunikáció szerint a cél az volt, hogy a helyi kisbirtokosokhoz, családi gazdaságokhoz kerüljön a föld, amit már úgyis ők művelnek meg. És bár tényleg sok tulajdonos jutott földhöz, elemzésekből az látszik, hogy azért nem a helyi gazdák voltak a legnagyobb nyertesek. Ángyán József korábbi földművelésügyi államtitkár például kielemezte a Fejér megyei árverések adatait, és arra jutott, hogy
a földeknek csak 20 százaléka jutott olyanokhoz, akik azon a településen laknak, amelyikhez az adott földterület tartozik.
A földek több mint negyedét a megyében pedig olyanok nyerték, akik elvileg el sem indulhattak volna az árverésen, mert például túl messze laktak az adott földterülettől, vagyis nagyon nem voltak helyi gazdák. Az is elmondható, hogy míg sokan nyertek kicsi területeket, a nagyobb szelet földeket viszont kevesebben vitték. Tipikusan olyanok, akik valamilyen agrárgazdasági körhöz tartoznak (például valamilyen agrárvállalat vezetői) vagy egy, már így is sok földdel bíró agrárvállalkozó családjának tagjai. Mészáros Lőrinc és családja például 1550 hektár földhöz jutott, Orbán Viktor vejének családja is sok földet nyert Felcsút környékén. Vagyis, ahogy a földprivatizáció ellenzői attól a kezdetektől fogva tartottak,
Az állami földek eladása tovább segítette azt, hogy Magyarország pár argáróriás és sok nagyon kisgazda országa legyen.
Az ötlet, már amennyire ezt tudni lehet, nem Fazekas Sándortól származott, az ötletgazda az agrárlobbit a Fidesszel összekötő Jakab István (a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke és fideszes parlamenti képviselő) és Győrffy Balázs (a Magyar Nemzeti agrárgazdasági Kamara elnöke és fideszes parlamenti képviselő) volt. (Apropó agrárlobbi, szintén Fazekas minisztersége alatt történt, hogy a Fidesz teljesen maga alá szervezte a gazdatársadalmat a kötelező agrárkamarai tagság bevezetésével).
Még a minisztériumon belül sem Fazekas volt a fő menedzsere a földprivatizációnak, ez a feladat inkább a fiatal és ambiciózus Bitay Márton államtitkárra jutott. Bitayra esett a program kommunikációjának nagy része is, nekünk is ő adott interjút az árverésekkel kapcsolatban és Mészáros Lőrinccel is ő kávézgatott, igaz, ott állítólag földekről nem volt szó. de Fazekas minden egyes alkalommal, amikor meg kellett védeni a programot, tisztességesen elmondta a standard szöveget arról, hogy mennyire jó lesz ez a magyar gazdáknak, meg hogy azé legyen a föld, aki megműveli.
Bár Fazekas Sándor akkor volt igazán elemében miniszterként, amikor megtekinthetett valamilyen érdekességet a magyar vidéken, azért nem lehet azt mondani, hogy nem vette fel a kesztyűt, ha meg kellett védeni Magyarországot. Ő volt például a magyar kormány egyik, nemzetközi jelentőséggel is bíró harcának tábornoka: a multik "silány minőségű élelmiszereivel" szemben folytatott harcé.
Tavaly év elején robbant ki a botrány, amikor előkerült a szlovák élelmiszerhatóság egyik tanulmánya, amely szerint a nagy élelmiszergyártó multik más összetételben adják ugyanazt a terméket Szlovákiában, mint Nyugat-Európában. Ebben nagy lehetőséget látott a magyar kormány egy kis választások előtti harcra, és elő is került elég hamar egy korábbi Nébih összehasonlítás, amely szerint ugyan túl sok eltérés nincs a magyar és mondjuk az osztrák boltokban kapható termékek között, de Ausztriában "krémesebb" a Nutella, "roppanósabb" a Manner nápolyi és több levespor van a levesporos zacskóban.
Több se kellett, Fazekas Sándor ráállította a minisztériuma alá tartozó Nébihet, hogy végezzen újabb vizsgálatokat, ezeket rendezze színes-szagos, multimédiás prezentációba, hogy aztán a miniszter személyesen mondhassa azt egy sajtótájékoztatón, hogy
nagy arányban hoznak silányabb minőségű termékeket Magyarországra a multik,
és hogy a becsapják, megtévesztik a magyar vásárlókat. Hogy mi lett az eredmény, az ebből a szempontból majdnem mindegy volt Fazekasnak, mert a Nébih vizsgálata valójában módszertanilag is minimum megkérdőjelezhető volt, sok esetben nem is pontosan ugyanazokat a termékeket hasonlították össze, és a legtöbb feltárt különbség olyan volt, ami alapján nem mondhatja azt nyugodt szívvel az ember, hogy konkrétan rosszabb minőségű termék a magyarországi.
Ennek ellenére erre a nem túl meggyőző vizsgálatra és nyári folytatására alapozva a kormány előállt egy törvénytervezettel, amely kötelezően ráíratná a termékek gyártóival, ha az adott termék nem teljesen azonos összetevőkből kapható a magyar piacon, mint bárhol máshol. Ez elég sok álmatlan éjszakát okozna az élelmiszergyártóknak, a törvény előírásait teljesíteni ugyanis rengeteg pénz lenne, másrészt az egész folyamat egy nem teljesen igaz állításra épül, ráadásul az EU alapszerződését is sérti. Ez a tervezet mindenesetre létezik, már az Európai Unió tagországai is véleményezték. Hogy a parlament elé kerül-e, azt egyelőre nem tudni.
Az, hogy Fazekas eddig miniszter maradhatott, igazából kicsit meglepő is, mert többször rezgett már alatta a léc, sőt, egyszer egy kormánypárti lap írta meg róla, hogy valószínűleg távoznia kell. Végül nem kellett, sőt, több olyan botrányt is túlélt, amibe bele illik bukni minisztereknek. Ilyen volt például a brókerbotrány 2015-ben.
A földművelési tárca egyik cége, a Tartalékgazdálkodási Kft. ugyanis 410 millió forintot bukott, amikor bedőlt a Hungária Értékpapír Zrt., de volt, hogy közel 3 milliárd forintja volt a Hungária számláján az állami vállalatnak. A brókerbotrány ráadásul úgy égett rá az FM cégére, hogy a kormány a Buda-Cash bedőlése után Orbán kiadta a kormány minden tagjának, hogy mentsék ki a közpénzt a brókercégektől. Fazekasék ezt nem tették meg.
Egy másik, Fazekasnak elég kínos sztori Kiss Szilárd agrárattasé ügye volt, akiről az Index egész cikksorozatot közölt. Az orosz titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező, Tarsoly Csabával és Mészáros Lőrinccel is üzletelő, azóta hűtlen kezelés miatt letartóztatott lobbista úgy lehetett agrárattassé a moszkvai magyar nagykövetségen, hogy kétszer is megbukott nemzetbiztonsági átvilágításon. Fazekas Sándor tudott minderről, de annyira elégedett volt az attasé munkájával, hogy nemhogy nem hívta vissza Moszkvából, de ki is tüntette. Emiatt aztán még Szijjártó Péterrel is összeveszett, Orbán Viktor pedig csak azért nem rúgta ki az ügy miatt az agrárminisztert, mert akkor ezen csámcsogott volna az ellenzék meg a sajtó, akik a brókerbotrány miatt amúgy sem hagyták békén Fazekast.
Egy másik harcba is beleállt a miniszter, ami teljesen leképezte azt, hogy milyen lelkiállapotban lehetett mindenki a választási kampány alatt, Fazekas Sándor ugyanis egy kampányfórumon azzal riogatta a háborús pszichózisban lévő választókat, hogy
ha nem nyer a Fidesz, akkor csúszómászókat, rovarokat, grillezett skorpiót kell majd enniük a magyaroknak.
Hogy mi alapján jutott erre a következtetésre, az rejtély, ez a sorosista/migráns-összeesküvésnek olyan mély rétege lehet, amelyet csak a kormány magasabb köreiben ismernek. Mindenesetre Fazekas több fórumon is megismételte, hogy ha Fidesz veszít, az egyenlő a bogárevéssel. Hála istennek ebben a harcban is győzedelmeskedni látszunk, mert lett kétharmad, és sehol nem láttam még grill skorpiót az étlapon.
Az Orbán-kormánynak már 2012 óta komoly célja volt, hogy több sertéshúst etessen a magyarokkal, mint amennyit ők amúgy esznek vagy ennének, ennek a feladatnak pedig nem is találhattak volna megfelelőbb arcot, mint Fazekas Sándort. Ugyan azt tudni lehet, hogy rendes karcagiként a birkapörkölttől dobban meg igazán a szíve, de teljes mellszélességgel beleállt a sertéshúsfogyasztás támogatásába, amit az életszínvonal emelkedésének egyik jeleként aposztrofált.
A nagy sertésstratégiának talán az volt a legfontosabb pontja, hogy a kormány 2016-ban 27 százalékról 5 százalékra vitte le a disznóhús áfáját. Ezzel sikerült is elérni, hogy a magyarok, akik 2016-ban átlagosan 23 kiló sertéshúst ettek 2016-ban, egy év múlva már 10 százalékkal többet, 25 kiló disznót rántsanak, süssenek vagy főzzenek, bár ez még mindig messze van az etalonként emlegetett, rendszerváltáskori 40 kilótól. Persze lehetne vitatkozni arról, hogy miért is lenne jó, ha ennyivel több disznóhúst ennénk, de nagyjából mindegy, mert a kormány kitalálta, és, egyelőre úgy tűnik, megy is neki.
Ez pedig miniszterségének egy olyan eredménye, amire biztosan jó szájízzel gondol majd vissza Fazekas.
A miniszter másik kedvenc témája a hungarikumok gyűjteményének folyamatos bővítése és ezek megismertetése volt. A kis magyar nünükék, mint identitásképző intézményecskék beleerőltetése a magyar fejekbe annyira fontos volt Fazekas minisztériumának, hogy 2016-ban és 17-ben összesen egymilliárd forintot költött a "hungarikumok és a nemzeti értéktár megőrzésének, népszerűsítésének támogatására".
Ebből kijött két hungarikum-társasjáték fejlesztése, amiket persze nem játszhat senki (ez nem is volt olyan drága, mindössze 700 ezer forint), feladatkönyvekre, vetélkedőkre rendezvényekre és egy "értéktár koordinációs megbízotti pozíció" létrehozása havi 650 ezer bruttóért. Kialakult a hungarikumok feltárásának és hungarikumosításának rendszere, helyi és megyei értéktárbizottságokkal, csúcsán a a Hungarikum Bizottsággal, amelynek természetesen Fazekas Sándor az elnöke. És ne feledjük el, hogy Fazekas vezetése alatt lett hungarikum a tárogató, a gulyásleves, a tanya és a magyar huszár is.
A minisztertől búcsúzzunk legemlékezetesebb indexes szereplésével. Sok szerencsét a továbbiakhoz!
Borítókép: Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter a sertés tőkehús áfájának csökkentése utáni árváltozásokról tartott, termékbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatón egy vecsési Coop-áruházban 2016. január 12-én. Fotó: Mohai Balázs / MTI