Nagyon úgy néz ki, hogy a demográfia és ehhez szorosan kapcsolódva a nemzethalál meg a családpolitika a magyar politikai közbeszéd legmeghatározóbb témája lesz a következő években. Már most látszik, hogy a KDNP-s szakpolitikusoktól a neonáci vírusvideós Budaházy Eddáig mindenki igyekszik közölni a gondolatait, lehetőségeihez mérten.
Orbán Viktor a menekültek után most a népességfogyást akarja megállítani, 2018-at egyenesen a családok évének nevezték ki, már az ideális magyar családmodellel díszített 50 forintos pénzérme is forgalomban van. De a szimbolikus intézkedések mellett az is látszik, hogy már a progresszívabb népesedési javaslatokat sem utasítja el csípőből a kormány – legalábbis egy kiszivárgott minisztériumi tanulmány erről árulkodik.
Ha a hatalom ennyire rácsavarodik egy témára, akkor nem árt, ha valaki leülteti a témával mélyebben foglalkozó szakértőket is, hogy az emberek össze tudják hasonlítani a tudományos eredményeket és összefüggéseket a politikai szlogenekkel. Erre vállalkozott szerda esti konferenciáján a TASZ.
Szikra Dorottya szociálpolitikus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa azokról a szociálpolitikai intézkedésekről beszélt, amik a leghatékonyabban segítik a gyerekvállalási kedvet. „A 21. században az az összefüggés látszik, hogy ahol a szociálpolitika, az állam a nők munkahelyi elhelyezkedését segíti, ott a nők inkább vállalják be az első és aztán második és harmadik gyereket is."
Szikra szerint tévút, hogy a kormány a harmadik gyerek megszületéséhez köti az olyan extra juttatásokat, mint például a csok, mivel Magyarországon tipikusan nem az a probléma, hogy nem születik meg a harmadik gyerek, hanem hogy nem születnek meg az első, második gyermekek a családokban.
Az már egy szűk réteg, aki elgondolkodik a harmadik gyereken, jellemzően a társadalom tetején és alján lévők. A középosztály szempontjából kellene végiggondolni, hogy születhet több gyermek
– mondta.
Az állam kétféle módon segítheti a születésszám emelését. Az egyik, hogy pénzjuttatásokat ad a családosoknak, mint például a családi pótlék, a másik pedig a magas színvonalú állami szolgáltatások biztosítása, mint például a jó minőségű, hozzáférhető bölcsődei hálózat kiépítése. Magyarország éppenséggel mindkét területen elég rosszul áll.
A családi pótlékot 2008 óta nem növelték, vásárlóértékéből rengeteget vesztett egy évtized alatt. Pedig az pont egy olyan juttatás, aminek egy kevés pozitív hatása lehet a gyermekek születésére. „Ugyanakkor semmi nem mutat arra, hogy a családi adókedvezménynek lenne bármiféle pozitív hatása a születésszámra" – mondta a kormány kedvenc családpolitikai intézkedéséről. (Ezt alátámasztja, hogy a regionális bontású adatok szerint épp a legszegényebb országrészekben növekszik a termékenység, ahol nem sokan profitálnak az adókedvezményből.)
A bölcsődés korú gyerekeknek pedig csupán a 16 százaléka van beíratva az intézményekbe.
„Főleg akkor alacsony ez a szám, ha megnézzük, mekkora sorbaállás van a bölcsődei helyekért" – utalt arra, hogy igény lenne a több bölcsődére.
Elég kézenfekvő gondolat, hogy a gyerekek születéséhez elsősorban lehetséges szülőkre van szükség, az állam mégsem tesz semmit azért, hogy a szülő párok együtt legyenek,
tízből hat házasság végződik válással, és a házasságot nem kötő gyermekes családok esetében a szétválás aránya még ennél is nagyobb.
„Egy válás után sokkal kisebb eséllyel vállalják be a szülők a második vagy harmadik gyereket" – mondta Szikra, aki szerint ebben a családsegítő szolgálatokba és általánosságban a szociális munkába való állami befektetés sokat segítene. Elmondta, hogy vannak sikeres országok, ahol az állam ingyenes, magas színvonalú tanácsadással, terápiával igenis sokat tesz azért, hogy a házasságok jól működjenek, a szülők együtt maradjanak.
Fontos még a nemi egyenlőség, példának az "apahónapot" említette, ami olyan fizetett szabadságot jelent, amit a gyerek születése után csak férfi szülő vehet igénybe. Kutatások szerint ez növeli az összetartozást a családokban, harmonikusabbá teszi a párkapcsolatokat. Ha az apa nem hagyja ott ideiglenesen a munkahelyét a gyereknevelés miatt, akkor ez a lehetőség elveszik. Apai szabadság jelenleg is van Magyarországon, de nagyon rövid, mindössze 5 nap. A nemi egyenlőség és a bőkezű állami juttatások kapcsán általában a skandináv államokra szokás mutogatni, de a lemaradásunk a saját régiónkhoz képest is jelentős. „Ma már Európában szinte mindenütt, például Lengyelországban és Romániában is lehetőségük van apáknak hetekre, vagy akár hónapokra szülői szabadságra menni” – mondta a szociálpolitikus.
Őt Vajda Róza szociológus követte, aki szintén az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjából érkezett, hogy a születésszámra ható munkaerőpiaci átalakításokról beszéljen. „A kutatások alapján az látszik, hogy elsősorban dolgozni szeretnének a magyar nők" – mondta, majd hozzátette, a gyermekvállalás akadálya a megélhetési gondok mellett, hogy „a nők anyai és munkavállalói szerepe ellentétbe kerül", tehát választaniuk kell: dolgoznak, vagy gyermeket nevelnek.
Hiányoznak a munkát és magánéletet összehangoló intézkedések, a nők emiatt kiszorulnak a munkaerőpiacról, és függővé válnak a férfiaktól vagy állami juttatásoktól. Emiatt az anyaság sokak számára az önállóság megszűnését jelenti.
Vajda szerint a demográfiai fordulathoz a munkaügyi változtatások nélkülözhetetlenek – a rugalmas munkaformák elterjedése, valamint az, hogy a munkáltatók ne diszkriminálhassák a leendő vagy már gyermekkel rendelkező anyákat. „Nem a szülésre kellene fókuszálni, hanem a munkavállalók jólétére” – mondta. Azt az összefüggést ő is megerősítette, hogy ahol kisebb a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség, ott magasabb a születésszám.
Erről beszélt Szél Dávid, pszichológus, az Apapara blog szerzője is. Leszögezte, hogy szakítani kell azzal a felfogással (amit egyébként a miniszterelnök is oszt), hogy a gyermekvállalás női ügy, mert egy párkapcsolatban ennek közös ügynek kell lennie.
Magyarországon a terhességben az apa általában nem tud részt venni a munkája miatt, sokaknak a fejében sincs, hogy a szülővé válás már a szülés megindulása előtt kezdődik. A párok aztán később sem tudják megismerni egymást szülőként, nincs elég idejük közösen a gyermekükkel lenni
– mondta. Ezek miatt annyira anyaközpontú lett a gyereknevelés nálunk, hogy az a gyerekükkel otthon maradó apák önbecsülését is rombolja. Szél szerint az ilyen férfiak „anyapótléknak" érzik magukat. Eközben meg az anyákat évekig otthon tartjuk, miközben
az egy magyar mítosz, hogy két-három évig otthon kell lenni a gyerekkel, mert az egészséges fejlődéséhez ez kell.
„Ezt nem támasztják alá kutatások, nincs ilyen pszichológiai mutató, ez a hazai gyespolitika miatt alakult ki" – mondta.
Szél volt az első, aki előadásába beemelte a bevándorlás kérdését is: „Szakítani kellene azzal, hogy az országok nemzetállamok.
Amelyik országok növelni tudják a népességüket, azok mindegyike a bevándorlással éri ezt el.
Ezért nemcsak a kormányzati propaganda problematikus, hanem ez az esemény is problematikus, mert csak a születésszámról van szó."
Hasonlót mondott Gregor Anikó is, amikor előadásában a konferencia címét kritizálta (Ösztön és ösztönzés: mitől születik több gyerek?). A szociológus szerint ez a kérdés tovább erősíti azt a beszédmódot, amit a hatalom használ, nem kérdőjelezi meg, hogy valóban fontos-e, hogy több gyerek szülessen, nem kérdez rá arra, hogy aki ezt fontosnak tartja, az miért tartja fontosnak. „Ez a kérdés semmiben nem mond mást, mint a miniszterelnök, amikor demográfiai súlypontú kormányzásról beszél."
Gregor szerint aki ezeket nem kérdőjelezi meg, az a nacionalizmus (ami a kevés gyermekből a nemzethalált vezeti le) és az ökonomizmus csapdájába esik (ami miatt nem is a népesség, hanem a fogyasztók és a munkaerő fogyásától félünk, meg a nyugdíjrendszer összeomlásától). „Látnunk kellene, hogy magát a kérdésfeltevést is gazdasági érdekek diktálják" – mondta.
„De te nem tudnál amellett érvelni, hogy több gyerek szülessen?” – kapta meg ezután a kérdést a konferenciát moderáló Veiszer Alindától. Gregor szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy vizsgáljuk meg, milyen szereplők miért akarják, hogy több gyerek szülessen. Ha valaki például a nyugdíjrendszer összeomlásától tart, arra a születésszám növelése helyett ugyanúgy megoldás lehet a bérek növelése és egy olyan foglalkoztatáspolitika, ami a jelenleg inaktívakat is bevonja a munkaerőpiacra, ezzel ellensúlyozva a népesség csökkenését.
Gregor szerint rá kell kérdezni arra, hogy miért nem ezt akarja elérni a kormány, mert értelmetlen az ilyen tágabb gazdasági összefüggések nélkül beszélni a népesedési politikáról. Főleg, hogy egy ország sikerességét amúgy sem a lakosság száma határozza meg. „Ott van a mindössze 5,5 milliós Finnország, tök jó gazdasággal" – mondta.
Gregor szerint azt is fontos észrevenni, hogy a konferencián elhangzott javaslatok a munka és az anyaság összehangolásáról vagy a nemi egyenlőségről, „apahónapokról" mind olyan intézkedések, amiket csak azok tudnak igénybe venni, akiknek bejelentett foglalkoztatási jogviszonyuk van. És ők történetesen nem azok, akik leginkább rászorulnak az állami segítségre.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódott L. Ritók Nóra, a mélyszegényeket segítő Igazgyöngy Alapítvány vezetője is, aki munkája miatt nem tudott személyesen megjelenni a budapesti konferencián, ezért Berettyóújfaluról, videóüzenetben kapcsolódott be. Három dolgot sorolt fel, amit a kormánynak a szegénységben élők gyermekvállalásával kapcsolatban meg kellene tennie.
Az egyik, elég kézenfekvő: a szegénység csökkentése. „Szegények mindig lesznek, de nem mindegy, hogy az arányuk mekkora" – mondta, hozzátéve, hogy jelenleg nincs kormányzati stratégia a szegénység csökkentésére.
Különösen rossz azt hallani, hogy 2018 a családok éve, mert ahol van gyermekvállalási kedv, viszont szegénységgel párosul, ott a gyermekes családok magukra vannak hagyva.
A csokkal sem tudnak élni azok, akiknek a legrosszabbak a lakhatási helyzetük. Pedig L. Ritók szerint rengetegen vannak, akik családot alapítanának, vagy szültek már, de nem tudják megoldani, hogy elköltözzenek a szüleiktől.
A másik, hogy a leszakadó térségekben is hozzájussanak a gyermekek ahhoz, amit a rendszer elvileg biztosít mindenki számára. Sok helyen ez nem valósult meg, mert például az óvodákba nem találnak pedagógusokat, főleg azokba az intézményekbe nem, ahová cigányok járnak. A szegregáció általában az általános iskolák kapcsán merül fel, de L. Ritók szerint már óvodás korban megtörténik a fehér és cigány magyarok elkülönülése.
A harmadik pedig, hogy a fogamzásgátlás anyagi helyzettől függetlenül, mindenkinek elérhető legyen. „A 600 forintos óvszert és 3 ezer forintos fogamzásgátlót, ami miatt még utazni is kell az orvoshoz, nem tudják megfizetni a szegény nők. Ingyenessé kéne tenni ezeket, a hozzáférésüket pedig összekötni a szexuális felvilágosítással."
A Patent Egyesülettől érkező Kardos Bogáta szerint a fogamzásgátlás nemcsak a szegényeknek, hanem minden magyar nőnek problémát jelenthet.
A szexről való beszélgetés tabu. A 72 órás tabletta, aminek az a lényege, hogy minél előbb hozzájuthassanak a nők, csak receptre kapható. Az abortusz előtti tanácsadás egyik kötelező funkciója, hogy lebeszéljék a nőket az abortuszról, a bűntudat-propaganda akadályozza a valódi szabad döntés lehetőségét
– sorolta. Miközben az abortuszhoz való jog nem valamiféle óriási engedmény a nőknek, „csak annyit jelent, hogy nem kényszeríthetők arra, hogy kihordjanak egy gyereket".
Márpedig vannak helyzetek, amikor semmiképpen sem jó, ha gyerek születik. A bántalmazó kapcsolatokban a gyerek például nagyon gyakran azért születik meg és később is arra szolgál, hogy a férfi irányítani, zsarolni tudja azon keresztül a nőket, mondta. A legyen több gyerek mantra helyett az államnak differenciáltabban kellene arról kommunikálnia, mikor jó, ha megszületnek a gyerekek. És ezekről a témákról felvilágosító képzéseket is kellene tartani a gyerekeknek, ugyanis a megfelelő szexuális felvilágosítás a nemek közötti egyenlőséget is elősegítheti, mondta a Patent munkatársa.
A felnőttek, amikor a szexről kell beszélniük, a saját kényelmetlenségüket úgy oldják fel, hogy elviccelik a felvilágosítást, mindenféle külső elemet, virágokat meg méhecskéket emelnek be a történetbe.
Ez már a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány elnökének, Gyurkó Szilviának az előadásában hangzott el, aki a szerint amellett, hogy nagyon megengedő a gyerekek szexuális cselekedeteivel szemben a magyar jogrendszer, a legtöbb gyereket nem készíti fel sem a család, sem az állam a szexre.
„Magyarországon egy gyerek 14 évesen már bátran bárkivel ágyba bújhat, miközben egy kaparós sorsjegyet nem vásárolhat meg 18 éves koráig, mert azt tiltja a törvény. Ha úgy gondolja, 16 évesen már házasságot is köthet, de az esküvőjén már nem ihat meg egy pohár alkoholt, mert azt közben tiltják a szabályok" – mondta. Eközben a szexuális felvilágosítás Gyurkó szerint leggyakrabban annyiból áll, hogy „ne szexelj, ha viszont megteszed, akkor minél később tedd meg". Pedig látszik, hogy ez nem működik,
a tinédzserterhességek számával messze az európai átlag felett vagyunk.
2016-ban 10 ezer lánygyerek esett teherbe, és negyven százalékuk az abortusz mellett döntött. A szexuális felvilágosításnak a koncepciójával is baj van, mert nem csupán a szexuális együttléttől kellene kezdeni az oktatást, sokkal inkább „nemi nevelésre" lenne szükség, ami a gyerek születésétől kellene, hogy kezdődjön: „Ide tartozik az, ahogy én a gyerek testéhez viszonyulok. Hogy megütöm-e vagy sem. Hogy tiszteletben tartom-e a testének a korlátait. Ha ő húz egy határt, én azt mondom-e, hogy oké. Ha egy gyerek mer nekem, egy felnőttnek nemet mondani, akkor az a gyerek majd 14 évesen mer nemet mondani annak, aki bele akar nyúlni a bugyijába. Nem gondolja majd azt, hogy a szüzessége az egy ajándék, amit bárkinek oda kéne adni. Ő lesz az, aki a saját testével kapcsolatban tudatos döntéseket fog majd hozni."
A jelenleg bevett felvilágosító gyakorlatok során még az sem merül fel, hogy a szex az egy örömforrás. Csak arról van szó, hogy milyen veszélyekkel jár a közösülés, miközben Gyurkó szerint a gyerekek amúgy is tele vannak mindenféle félelemmel, hogy elég nagy-e a farkuk, vagy elég szűkek-e.
Lőrincz Katalin, a Más Állapotot a Szülészetben szervezet előadója arról beszélt, hogy a kórházak és a nőgyógyászok gyakorlatának átalakításával is sokat lehetne tenni azért, hogy kevesebb negatív élménnyel járjon a terhesség a szülőknek – ami azt is eredményezhetné, hogy az első gyerek megszületése után nagyobb eséllyel vállalnak be egy újabbat.
Erről ráadásul azért is érdemes lenne többet beszélni, mert vannak problémák, amiket egyik napról a másikra meg lehetne oldani: ilyen például, hogy az orvosok megengedjék a szülő nőknek, hogy szabadon megválaszthassák a testhelyzetüket, valamint ehessenek és ihassanak. És azt a gyakorlatot is be kellene szüntetni, hogy az újszülötteket és szülőket elkülönítik, amennyiben erre nincs orvosi indok.
De a hosszabb távon alakítható dolgokon sem lenne nehéz változtatni, ha lenne rá politikai akarat. Az anyák szoptatásának megfelelő támogatására például rengeteg önkéntes lenne, ha engednék nekik, hogy segítsenek. Az orvosokat fel lehetne készíteni arra, hogy támogatóként legyenek jelen a szülők mellett ahelyett, hogy kioktatják és megalázzák a leendő anyákat. Hogy illusztrálja, miről van szó, Lőrincz a csoportjuk által összegyűjtött történetekből olvasott fel néhány idézetet:
Lőrincz szerint az ilyen mondatok egy életre beleégnek az anyákba, ezért nagyon fontos lenne érzékenyítő képzéseket tartani az egészségügyben dolgozóknak, amihez nemcsak szemléletváltásra, hanem költségvetési forrásra is szükség van. De a több pénz enélkül is elengedhetetlen, ugyanis van olyan szülészet, ahol azért nem tud részt venni az apa a szülésben, mert neki már nem jut steril ruha.
Dr. Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója szerint az is fontos eredmény lenne, ha szabadabban választhatnák meg a szülés módját az érintettek. Döntsék el ők, hogy otthonukban vagy kórházban szülnek, vagy azt, hogy a természetes szüléstől vagy a több orvosi beavatkozástól érzik magukat nagyobb biztonságban. A Novák Katalin, családügyi államtitkár által tavaly bejelentett családbarát szülészetek egyelőre ugyanis nem tudnak mindenkit befogadni, mondta.
A TASZ egyébként felkérte előadónak az államtitkárt is, de egyéb elfoglaltságra hivatkozva nem tudott részt venni a konferencián.
A konferencián összesen 18 előadás hangzott el, Facebookon mindegyiket meg lehet nézni.
Borítókép: Francois Xavier Marit / AFP.