Tony Blair volt brit miniszterelnök szerint meg kell állítani a brexit-folyamatot, mivel katasztrófával fenyeget az a lehetőség, hogy Nagy-Britannia a kilépés időpontjáig nem tud megállapodásra jutni az EU-val a jövőbeni kapcsolatok feltételrendszeréről.
Tonx Blair munkáspárti politikus 1997 és 2007 között töltötte be a brit kormányfői tisztséget. Pártja jelenleg ellenzékben van, de a Királyi Külügyi Intézet külpolitikai rendezvényén elhangzott felszólalása így is nagy port vert fel. Blair megismételte azt a többször hangoztatott véleményét, hogy
a választóknak kell dönteniük arról, milyen brexit-változatot támogatnak"
– ismertette a beszédet az MTI
Blair már korábban is kifejtette, hogy meggyőződése szerint újabb népszavazást kell tartani a kilépési tárgyalássorozat végén, mivel a brit EU-tagságról két éve rendezett referendumon - amelyen a kilépést pártolók kerültek szűk, 51,9 százalékos többségbe - a választók számos olyan tényt és kockázatot nem ismertek, amelyek azóta egyértelművé váltak.
A brexit hatásait a szavazás előtt inkább csak a gazdaságban dolgozó, például a londoni Cityben munkát vállaló, az átlagnál sokkal szofisztikáltabb szavazók értették meg.
Ők tudták, hogy London Európa és így természetesen az Európai Unió legfontosabb pénzügyi központja, de a kiválással könnyen elveszítheti ezt a pozícióját, amely a brit GDP legfontosabb összetevőjét, a pénzügyi szektort tépázhatja meg. Pedig a brexit előtt ebben a pénzügyi metropoliszban működtek az európai hedge fundok, itt zajlottak a forex (devizakereskedelmi) műveletek, és bár ez a domináns szerep megmaradt, de máris jelentősen visszaesett.
Például valóban megkezdődött a londoni banktisztviselők és uniós intézmények elköltözése.
Természetesen a folyamatnak nyertesei is vannak, Frankfurt, Dublin, Párizs, Madrid és Amszterdam dörzsölheti a markát.
Nagy-Britanniában a brexit azért nyerhetett, mert elsősorban a balti államok és Lengyelország unióba kerülése után a britek úgy érezték, hogy az idegenek miatt kevesebb a munka és alacsonyabbak a bérek. Megerősödött egy kifejezetten nem a színes bőrű, brit nemzetközösségen belüli, hanem
a kelet-európai munkavállalók ellen irányuló gyűlölet.
Nagy-Britanniában, különösen Londonban természetesen valóban rengeteg „külföldi” él, az aktuális brit lakosság egynyolcada már nem a szigetországban született.
De a brit brexit-szavazók – és ezt jól látja Blair - elsősorban abban tévedtek óriásit, hogy elfelejtették, a bizonytalanság nem átmeneti lesz. Ez persze nem új keletű mentalitás Nagy-Britanniában, 1992-ben Soros György is azért tudta kivégezni a fontot, mert a britek elhitték, hogy független devizapolitikával Európa és a pénzügyi racionalitás ellen mehetnek.
A kiválás rendkívül bonyolult tárgyalási folyamatában az Európai Uniónak azóta egyáltalán nem érdeke, hogy segítse vagy hogy könnyűvé tegye a leválást, hogy ezzel mintát mutasson másoknak is.
A brexit támogatói azzal nem számoltak, hogy az Egyesült Királyságba irányuló európai export az európai GDP mindössze 3 százaléka, miközben az Unióba irányuló brit export az Egyesült Királyság GDP-jének 13 százaléka,
a megállapodás a briteknek fontos, az európai cégeknek és így az államaiknak nem annyira.
Ráadásul valójában a brexittel a kelet-európai munkavállalók nem tűntek el, és a fizetések amúgy is csak elenyésző részben a lengyelek miatt alacsonyabbak, indiai, pakisztáni, vagy nigériai munkavállaló ugyanannyi van, mint lengyel, és miközben mi Londont tartjuk a második legnagyobb magyar városnak, valójában a magyaroknál még a sri lankai, a jamaicai, vagy a bangladesi kolónia is jóval méretesebb.
Blair nyilván sok csalódott bremain, vagyis maradáspárti szavazó reményeit fogalmazza meg, de véleményével a politikában eléggé egyedül van.
A Konzervatív Párt vezette brit kormány határozottan elveti bármiféle újabb népszavazás lehetőségét a brit EU-tagságról vagy a kilépés feltételrendszeréről.
Tony Blair szerint Theresa May miniszterelnök a folyamatok túsza, de egykori pártja jelenlegi vezetőjét, Jeremy Corbynt is éles szavakkal bírálta, mondván: Corbyn nem hajlandó harcba szállni egy olyan ügyért, amely Nagy-Britannia jövőjét határozza meg. Corbyn hivatalos politikai alapállása szintén az, hogy tiszteletben kell tartani a 2016-os népszavazás eredményét, és nincs mód újabb népszavazásra.
Blair beszédében kijelentette: amikor a kormányon és a Konzervatív Párton belüli keményvonalas brexit-tábor tagjai azzal fenyegetik az Európai Uniót, hogy készek akár megállapodás nélkül is felállni a tárgyalóasztaltól, az olyan, mintha valaki egy felhőkarcoló legfelső emeletén tárgyalva kijelentené, hogy kiugrik az ablakon, ha követeléseit a tárgyalópartnerek nem teljesítik.
Lehet, hogy én vagyok az egyetlen Nagy-Britanniában, akinek ez a véleménye, de igenis hiszem, hogy a brexitet meg lehet, és meg is kell állítani”
- fejezte be felszólalását Tony Blair.