Orbán Viktor szerint a visegrádi négyek Németországgal folytatott kereskedelme annak a jele, hogy a francia-német tengely helyett a német-közép-európai tengely az európai gazdaság motorja. Megnéztük, mit mondanak erről a statisztikák és a gazdasági realitások. Azt, hogy hiába kereskednek többet a németekkel, mint a franciák, a jelek szerint Emmanuel Macronnak még nem kell attól tartania, hogy a V4-ek elsöprik Franciaországot.
Orbán Viktor a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) legutóbbi, novemberi ülésén meglehetősen optimista jóslatot fogalmazott meg hazánk és a régió jelenlegi és közeljövőbeli gazdasági pályájával kapcsolatban, konkrétan azt mondta: a következő évek során Közép-Európa és benne az egész Kárpát-medence lesz az európai gazdasági növekedés motorja.
Ez a gondolat egyébként nem új, a miniszterelnök már két és fél évvel ezelőtt is arról beszélt, hogy a visegrádi négyek (V4) adják az európai gazdaság növekedési motorját, és azóta is nagyjából az összes V4-es találkozón felemlegeti, ahogy tette azt 2016 nyarán és 2017 márciusában, vagy tette Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly júliusban, majd ismét Orbán idén júniusban. Eddig jellemzően azzal érvelt a miniszterelnök, hogy a visegrádi négyek gyorsabban növekednek az uniós átlagnál, tehát szerepük felértékelődik. A novemberi Máért ülésen azonban ennél messzebbre ment: arról beszélt, hogy
a Németország és a V4 közti kereskedelmi forgalom nagyobb, mint a Németország és Franciaország közötti, "ami egy példátlan dolog", hiszen a legutóbbi időkig a francia-német gazdasági tengelyre épült az EU. Ma ugyanakkor már a kereskedelem tekintetében “a Közép-Európa-Németország tengely meghatározóbb, mint a német-francia gazdasági tengely”.
Politikai propaganda szintjén természetesen jól hangzik a két, Orbán által kiemelt adat, a növekedési ütem és a kereskedelmi forgalom, azonban már első ránézésre is feltűnő lehet, hogy Magyarország mintha sem fejlettségben, sem befolyásban nem érte volna utol Franciaországot. Az Orbán által felvetett adatokat jobban megvizsgálva pedig az a helyzet, hogy látszólag fordítva ül a lovon:
Az tény, és ezt a magyar kormány joggal hangoztatja büszkén, hogy Magyarország és a többi visegrádi ország növekedési üteme az utóbbi években messze meghaladja az uniós átlagot, e tekintetben a németek és franciák tényleg mögöttünk kullognak. Ám a növekedést nem illik összekeverni a gazdasági súllyal és befolyással. Ez utóbbit két mutatóval lehet a legegyszerűbben leírni, az egyik a gazdaság mérete, a másik a fejlettsége. Ha egy gazdaság nagy, akkor akár alacsonyabb fejlettségétől függetlenül is képes komoly hatást gyakorolni környezetére, mint például Kína. Ha pedig fejlett, akkor méretétől függetlenül is a nemzetközi gazdaság befolyásos szereplője lehet, ilyen az apró, de fontos Szingapúr.
A méretet tekintve a visegrádi négyek természetesen sehol sincsenek Franciaországhoz képest, és ebből fakadóan hiába nagyobb a növekedési ütemük, Franciaország GDP-je 2010 óta abszolút értéken mégis nagyobb növekményt tudott felmutatni, mint a V4, de még annál is, mint az egész kelet-közép-európai régió. Egy nagyobb gazdaság kisebb növekedési ütem mellett is nagyobb abszolút növekményt produkál, ezt nem nehéz belátni. A francia gazdaság nagyjából háromszor akkora, mint a V4-eké, ha fele akkora ütemben nő, az még mindig több lesz.
Hogy az elmúlt pár év erőteljes növekedése mire volt elég, azt illetően elég sokat elárul, ha a visegrádi négyek, illetve a teljes régió gazdaságának méretét az unióéhoz hasonlítjuk. Ez alapján a V4 jelenleg az uniós termelés mindössze 5,6 százalékát adja, és 2010 óta ez az arány alig 0,3 százalékkal javult. De az egész KKE-régió súlya (a visegrádi négyek mellett Szlovéniát, Horvátországot, Romániát és Bulgáriát soroltuk ide) csupán 7,4 százalék
A visegrádi, és általában véve a keleti országok uniós gazdasági súlya teljesen elenyésző.
Ugyanez a helyzet az egy főre eső GDP-adatok terén is, amelyeket a gazdasági fejlettség mérésére szoktak használni. Relatíve ugyan nagyobban nőtt a keletiek fejlettségi szintje, ám abszolút értéken mégis kisebbet, mint a franciáké: ott 3500 euróval lett nagyobb az egy főre eső termelés 2010 óta, a V4-eknél 2800-zal. A magasabb növekedési ütem miatt az olló ugyan zárul, de a jelen tempóban csak sok évtizedes távlatban. (Valamivel egyébként gyorsabban zárulna, ha vasárlóerő-paritáson néznénk a számokat, ám ez a módszer inkább az életszínvonal összehasonlításakor használatos, nyers gazdasági erő tekintetében az alacsonyabb árszínvonal pont a gyengébb nemzetközi versenyképesség jele.)
A fenti adatok persze nem különösen váratlanok. Ennél érdekesebb Orbán azon felvetése, hogy a V4 nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolít Németországgal, mint Franciaország, ezért nagyobb a súlya, mint a német-francia tengelynek.
Az alapadat tekintetében igaza van Orbánnak: a V4-ek valóban többet kereskednek a németekkel, mint a franciák, ami első hallásra talán meglepő is lehet. Ám ha megnézzük, hogy ez a magas kereskedelmi volumen miből tevődik össze, akkor már árnyaltabb a kép: a V4-es export fele ugyanis gép és szállítóeszköz, több mint 20 százaléka konkrétan autó, és a maradék jelentős része is autóipari termék, alkatrész. Ezzel szemben az autóipar aránya a francia-német kereskedelemben 10-15 százalék között mozog, ráadásul míg a németek kereskedelmi többlete van a franciákkal az autóiparban, addig a visegrádi négyekkel szemben deficitje.
Erre két lehetséges magyarázat van. Az egyik, álnaiv verzió, hogy a V4-ek erősebb autóiparral rendelkeznek, mint Franciaország. A másik, valós magyarázat, hogy a kereskedelmi forgalom azért ilyen nagy, mert a német cégek a visegrádi országokban (nagyobb részt importált német, kisebb részt helyben, helyi, német vagy harmadik országbeli részalkatrészekből legyártott alkatrészekből) összeszerelt kocsijaikat visszaviszik Németországba.
A V4-NÉMET KERESKEDELEMNEK TEHÁT EGY NAGYON JELENTŐS RÉSZE VALÓJÁBAN NÉMET VÁLLALATOK CÉGCSOPORTON BELÜLI KERESKEDELME.
Tovább inflálja a számokat, hogy az autó- és gépiparban manapság egyre gyakoribb, hogy az alkatrészek és félkész termékek többször is átlépik a határt: például egy német autó váltójának részalkatrészeit legyártják Szlovákiában, elviszik Németországba, ott összerakják a váltót, elviszik Magyarországra, ott beleszerelik a kocsiba, majd a kocsit visszaviszik Németországba, és eladják. Ezen folyamat során ugyanaz a részalkatrész többször kerül bele a statisztikákba, feltornászva ezzel a kereskedelmi statisztikákat. A kereskedelmi forgalom önmagában pedig már csak azért sem türközi az adott országok gazdasági erejét, mert miközben egy Magyarországon gyártott, Németországba exportált Audit sokmillió forintért számolnak el a kereskedelemben, addig ebből a magyar gazdaság hozzáadott értéke legfeljebb néhány százezer.
Ez minden, csak nem a gazdasági erő jele: a német gyárak azért jönnek ide, mert a visegrádi gazdaságok alacsonyabb fejlettségi szintje miatt itt jobb a munkaerő ár-érték aránya, illetve jelentős adókedvezményeket és uniós támogatásokat kapnak a beruházásokra. Ezért a hazai piacra, sőt a Franciaországba szánt kocsikat is a térségben gyártják le. Amúgy is igaz a KKE-térségre, hogy kiemelkedően magas a kereskedelem gazdasági súlya, pont azért, mert nemzetközi gyártelepként funkcionál: bejönnek az alkatrészek, kimennek a késztermékek.
Ez a fajta kereskedelem a fejlett és fejlődő országok kapcsolatára jellemző: a rivális francia és német autóipar nem tologatja egymás között az alkatrészeket és a félkész kocsikat, hanem a saját hátországukban (Franciaország esetében pl. Romániában) legyártott kész autókat adnak el a másik országban. (Ettől függetlenül a francia-német áruforgalom egyik legnagyobb tétele pont alkatrészkereskedelemhez, konkrétan a két országban közösen gyártott Airbushoz köthető: ez ugyan szintén cégcsoporton belüli forgalom, ám ott nem alá- és fölérendelt viszonyról van szó, nem az olcsó bérmunkáért termel Franciaországban a francia-német repülőgép-ipari cég.)
Ez egyébként a visegrádi országok jelenlegi fejlettségi szintje mellett nem feltétlenül gond, ám
AZ EURÓPAI NÖVEKEDÉS MOTORJÁNAK BEÁLLÍTANI AZT, HOGY A NÉMET IPAR BESZÁLLÍTÓI VAGYUNK, KICSIT OLYAN, MINTHA A NYÚL AKARNÁ VINNI A VADÁSZPUSKÁT.
Szintén fontos szempont, hogy Németországnak és a V4-eknek is kereskedelmi többletük van az EU többi részével szemben, ami azt jelenti, hogy több árut adnak el Európának, mint amennyit Európától vesznek. Ahogy erről a németek kapcsán korábban részletesen is írtunk, nem lehet egy olyan gazdaság vagy régió az EU motorja, amely többletet termel a többiekkel szemben: a gazdasági motor szerepe pont az lenne, hogy a fogyasztásával felszívja a többiek termelését, és ezzel serkentse a növekedést. Takarékos exportnagyhatalomként Németország pont hogy nem az uniós növekedés motorja, hanem inkább gátja.
Emellett pedig hiába mondja Orbán, a francia-német tengely eleve sosem a kereskedelemről szólt: a franciák részesedése a teljes német kereskedelemből az európai integráció hajnalán 7-8 százalék körül volt, csúcspontján, az 1970-es év 1990-es évek között 11-13 százalékon mozgott, azóta lassan csökken a 7-8 százalék közötti szintre. Ha a német GDP arányában nézzük a kétoldalú forgalmat, akkor pedig az 1980-as évek óta stabilan az 5 százalékos érték körül mozog. Németország nem kereskedik markánsabban kevesebbet Franciaországgal, csak általában véve még többet kereskedik, mint korábban bármikor (a kereskedelem GDP-arányos mértéke Németországban 30-ról 70 százalékra nőtt az integráció kezdete óta).
Persze a francia gazdaság nem áll valami jól, és egyelőre a növekedés felrázását hirdető Emmanuel Macron elnök reformjai is legfeljebb felemás eredményeket hoztak. De a németekre is igaz, hogy gyenge a növekedésük: az Európai Bizottság szerint Franciaország és Németország növekedési üteme tavaly (2,2 százalék), idén is (1,7 százalék) és jövőre (1,8, illetve 1,6 százalék) hasonlóan alacsony lesz. Nem nagyon áll meg tehát az az érv sem, hogy majd a sikeres németekre felkapaszkodva Európa közepén találjuk magunkat, miközben a franciák lecsúsznak.
A gyenge növekedés ellenére a hagyományos centrumországok uniós gazdasági befolyása nem csökken jelentősen, sőt a britek kilépése után (esetén?) pont hogy nagyot fog nőni fog a relatív súlyuk. Az európai integrációt a kezdetek óta terelgető német-francia tengelyben pedig mindig is fontosabb volt a politikai vonal, ami nem látszik megtörni:
Macron és Angela Merkel két nappal Orbán tengelytemető beszéde után tett hitet arról, hogy országaik közösen vállalnak felelősséget Európa jövőjéért, és az euróövezet mélyítésétől kezdve a védelmi együttműködés előremozdításáig egy sor ígérettel álltak elő.
Amire persze lehet mondani, hogy Merkel lassan távozik, és Macron szénája sem áll jól, ki tudja, hogy fog kinézni Európa vezetése két-három év múlva. Az azonban egyértelmű, hogy a jelenlegi német és francia politikai és gazdasági elit kit tart mérvadónak, ha Európa jövőjének megtárgyalásáról van szó, és ez a valaki a kereskedelmi forgalomtól függetlenül nem Orbán Viktor és nem is a visegrádi négyek többi tagja.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)