Index Vakbarát Hírportál

Amerika: Csal, lop és biztonsági kockázatot jelent a Huawei

2019. január 29., kedd 21:24

Hivatalosan is vádat emeltek az amerikai hatóságok a Huawei és a cég Kanadában házi őrizetben lévő pénzügyi vezetője ellen, szankciószegés, csalás és technológialopás a vád. A büntetőügy már önmagában is súlyos csapás a cégnek, ám sokak szerint valójában az amerikai–kínai hatalmi vetélkedésről, a technológia függés biztonsági kockázatairól, és a világgazdaság jövőjéről szól az egész. E tekintetben pedig elég rossz jel, ami a Huawei körül történik.

Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma hétfőn hivatalosan is vádat emelt a Huawei kínai mobileszközgyártó, illetve a cég pénzügyi vezetője, Meng Ven-csuo ellen, akit még december elején vettek őrizetbe Kanadában, egy amerikai elfogatóparancs alapján.

Az amerikai hatóságok csalással, pénzmosással, a hatóságok félrevezetésével, technológia-lopással és az Iránnal szembeni szankciók megsértésével vádolják a céget, és azt hangoztatják: a Huawei magatartása nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ez önmagában is súlyos csapás a cégnek, de a dolog háttere ennél jóval mélyebbre visz:

egyes vélemények szerint az Egyesült Államok és Kína közti politikai-gazdasági vetélkedés, és a Huawei, illetve általában véve a kínai technológiai szektor elszigetelésére és a nyugati világból való kitiltatására irányuló amerikai stratégia része. 

Nagyjából ezzel érvel Peking is, csak ők azt állítják: a Huawei nem tett semmi rosszat, csak az amerikai gazdasági hadviselés járulékos áldozata. Amivel szemben az amerikai ellenérv, hogy a Huawei Peking (potenciális) gazdasági hadviselésének az eszköze, és pont ezért került célkeresztbe.

Ebből a szempontból a Huawei ügye elég sokat elárul arról, hogy hányadán áll jelenleg az Egyesült Államok és Kína, és ez hogyan befolyásolhatja a világpolitika és világgazdaság jövőjét  a kilátások pedig egyre rosszabbak.

Csalás, akadályozás, szanckiószegés

A Huaweit, illetve a cég őrizetbe vett pénzügyi vezetőjét két különböző ügyben is megvádolták.

A kettő közül az előbbi súlyosabb. A vádirat szerint egy Skycom nevű cég legalább 2007 óta adott el az atomprogramja miatt nemzetközi és amerikai szankciókkal sújtott Iránnak embargós amerikai technológiákat. A Skycom részben Huawei termékeket exportált, ám a Huawei eszközeiben elég sok amerikai technológia van. Márpedig amikor a Huawei (vagy bárki más) amerikai technológiát vesz vagy licencel, vállalnia kell, hogy azt nem fogja továbbadni szankció alatt álló országokba. Ennek az az egyszerű oka, hogy az Egyesült Államok szeretné megakadályozni, hogy ellenségei fejlesszék technológiai hátterüket, ezért tiltja az amerikai technológiák továbbadását.

Emellett a Skycom állítólag konkrét amerikai termékeket is árusított a közel-kelet országnak. A Reuters már 2012-ben és 2013-ban írt róla, hogy a cég Hewlett-Packard számítógépeket adott el a legnagyobb iráni telekomcégnek, valamint hogy a Skycom közel van a Huaweihez; olyannyira, hogy Meng mindkét cég igazgatótanácsában ott ült.

Robotot loptak

A szankciók megsértése mellett további vád a Huawei és Meng ellen, hogy végig hazudtak az amerikai bankoknak és a hatóságoknak iráni üzleteikről, amikor azt állították, semmi közük a Skycomhoz, illetve a Skycom nem tett semmi rosszat. Emiatt banki csalással és a hatóságok félrevezetésével is megvádolták őket. (Bár látott már a világtörténelem olyan amerikai bankot is, amely tudatosan segített szankciókat és törvényeket sérteni.)

A vád szerint a Huawei hazudott a Szövetségi Nyomozó Irodának (FBI), a kongresszus vizsgálóbizottságának, és amikor tudomásukra jutott, hogy az igazságügyi minisztérium nyomoz ellenük, a potenciális tanúkat visszarendelték az Egyesült Államokból Kínába, hogy ne lehessen kihallgatni őket.

Ennél valamivel sekélyebbnek tűnik a második ügy: eszerint a Huawei a T-Mobile egy mobiltesztelő robotját, a képernyőn emberi érintést szimuláló “Tappyt” nyúlta le.

A robot megszerzése érdekében megsértették a T-Mobile-lal kötött titoktartási megállapodást, lefotózták és leméricskélték a robotot, illetve el is lopták egy részét. Ebben az ügyben korábban a T-Mobile már beperelte a Huaweit 2014-ben, és 2017-ben igen alacsony, 4,8 millió dolláros kártérítést kellett fizetnie a kínai cégnek. Mindazonáltal az ügyben eljáró esküdtszék nem állapított meg káros, illetve szándékos magatartást a Huawei részéről, a cég azt állította, hogy a lopás pár elszabadult dolgozójának egyéni akciója volt.

A mostani eljárás annyiban különbözik a korábbitól, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium a cég belső levelezésére hivatkozva azt állítja, a technológialopás gyakorlatilag a Huawei céges kultúrájának integráns része volt. Így például a cég pénzjutalmat helyezett kilátásba minden olyan dolgozójának, aki értékes technológiát lop bármelyik konkurenstől, és általában véve is nagy energiákat fordított a technológiák eltulajdonítására.

Az egyébként nem lenne különösebben meglepő, ha ez tényleg így lett volna: az ipari kémkedés ősi szokás, és a kínai cégeket eleve elég gyakran vádolják ilyesmivel (bár nem mintha a nyugati vetélytársaktól idegen lenne ez a dolog). Mindazonáltal

jelzésértékű, hogy egy relatíve piszlicsáré ügyet (hiszen a Tappy egy elég egyszerű robot, nem valami csúcstechnológiás rendszer) így felfújt az amerikai igazságügy.

Politika

A Huawei tagadta a vádakat, és azt állította közleményében, hogy semmi rosszat nem csinált. A kínai külügy pedig “súlyos aggodalmának” adott hangot a kínai cégek “indokolatlan elnyomása miatt”, és “politikai manipulációval” vádolta Washingtont. Ezzel szemben a vádak kihirdetésekor az FBI igazgatója, Christopher Wray arról beszélt, hogy “a Huaweihez hasonló cégek kettős, gazdasági és biztonsági fenyegetést jelentenek” az Egyesült Államok számára, de Washington “nem fogja tűrni az nemzeti és gazdasági jólétének” aláásását. 

A fenti retorikai szóvirágokból is látszik, hogy a dolog alapvetően a politikáról szól. Ahogy arról decemberben, Meng őrizetbe vételekor részletesen is írtunk, nehéz nem arra gondolni, hogy a dolog az Egyesült Államok és Kína közti globális politikai-gazdasági vetélkedésről szól.

Tiltanak, tárgyalnak

A kézzelfoghatóbb ok azonban a technológiai függés. Ahogy Kína erősödik gazdaságilag és katonailag, és ahogy Peking és Washington kapcsolata folyamatosan élesedik, az amerikaiak attól tartanak:

veszélyes a kínai technológiára bízni magukat, mert így a kínai cégek és a kínai vezetés képes lehet geopolitikai céljait gazdasági eszközökkel érvényesíteni – ugyanúgy, ahogy teszi azt jelenleg a Trump-kormány Pekinggel szemben.

Különösen igaz ez a potenciális veszély az ötödik generációs mobilhálózatokra, amelyek már nem a szokványos kommunikációról szólnak, hanem automatizált gyárakat, mindent megfigyelő kamerahálózatokat és szenzorokat, önvezető autókat és kamionokat, stb., azaz kis túlzással a teljes világgazdaságot kötnék össze. A Huawei az egyik legnagyobb játékos az 5G-piacon, ez viszont nem tetszik az amerikaiaknak. (És ez nem csak a Trumpék álláspontja, a Huawei elleni fellépés kétpárti támogatást élvez.)

A New York Times pont a napokban írt róla, hogy az Egyesült Államok hogyan próbál egyre nagyobb nyomást gyakorolni európai szövetségeseire, hogy kosarazzák ki a Huaweit. Az angolszász országok (amelyek között eleve szorosabb a hírszerzési kapcsolat) már belekezdtek ebbe, és egyes hírek szerint már Németország is vizsgálja, hogy kitiltsák-e a Huaweit az 5G-piacról. Egyes kommentárok szerint arról van szó: a Huawei elleni üggyel Washington az európai országok meggyőzésére játszik.

Egy másik, kapcsolódó ok Donald Trump kereskedelmi háborúja (amely a fent említett gazdasági jellegű nézeteltérések kapcsán próbálja térdre kényszeríteni Kínát): bár Washington szerint a két ügy között nincs összefüggés, érdekes időzítés, hogy a Meng és a cég elleni vádakat pont a két ország közti, szerdára és csütörtökre tervezett tárgyalások előtt hozták nyilvánosságra.

Kínát sem kell félteni

Peking a maga nemében egyébként elég érdekes stratégiát folytat. Egyfelől váltig állítja, hogy a kínai államnak semmi köze a Huaweihez, az egy magáncég, amelyet az amerikaiak pusztán geopolitikai okokból szívatnak (a Huawei szerint tulajdonosai a cég dolgozói, de a pontos tulajdonosi struktúra nem nyilvános).

Másfelől azért mégis látványos, hogy milyen vehemenciával áll be a kínai állam a Huawei mögé: például a Menget őrizetbe vevő Kanadát azzal próbálták jobb belátásra bírni, hogy elkezdtek kanadai állampolgárokat őrizetbe venni és halálra ítélni, és Európát is figyelmeztették a következményekre. Ez annak a fényében nem meglepő, hogy Kína számára a Huaweinek mind szimbolikus, mind gazdasági, mind stratégiai jelentősége nagyon nagy. 

Ettől függetlenül Peking számára elég rosszkor jön ez az ügy: a növekedés üteme 28 éve nem volt olyan alacsony, mint tavaly, strukturális szempontból is vannak bajok, erre egy lapáttal rátett még a kereskedelmi háború is, amely hatását már érzi a kínai gazdaság. Ahogy Trump sem indul erős pozícióból: a kormányzati leállás körüli huzavona nagy politikai blamázs volt számára, és az amerikai cégeknek is sokasodó üzleti problémákat okoznak a kínai feszültségek.

Hiába szeretné mindkét fél keményebben érvényesíteni az érdekeit, egy bizonyos ponton túl azért nem merészkednek.

Nem lesz egyszerű

A Huawei kivéreztetése pedig nem csak politikai okokból nem tűnik egyszerűnek és fájdalommentesnek. Egyrészt a Huawei a világ legnagyobb hálózatieszköz-gyártója, a világon számos mobilhálózat, köztük a magyar Vodafone-é is a cég eszközein fut; bármennyire is szeretnék az amerikaiak, nem tűnik reálisnak, hogy holnaptól mindenki átnyergel a Huaweiről, még ha ez is a távlati cél.

Másrészt ahogy Trump kereskedelmi háborúja kapcsán is írtuk, manapság szinte bármilyen összetettebb áru úgynevezett nemzetközi értékláncok terméke, azaz a mosógéptől kezdve a mobilig szinte minden tartalmaz kínai, amerikai, japán és német alkatrészeket, plusz ezen országok kapcsolt beszállítói is kiveszik a részüket a bizniszből, Magyarországtól kezdve Thaiföldön át Mexikóig.

A Huawei kiszorítására tett kísérletek kapcsán a Bloomberg emlékeztet rá: a kínai gyártó alkatrészei elég sok helyen ott vannak, és nehéz lesz megszabadulni tőlük. Jó példa a Huawei csipgyártó biznisze, a HiSilicon: a biztonsági kamerák 60 százalékában HiSilicon csipek vannak, ami egyszerre jelzi a cég fontosságát a nemzetközi értékláncokban, és azt, hogy ha valóban kémkednének a kínaiak a Huawei eszközeivel, akkor elég nagy bajban lenne Amerika és a nyugati világ.

És ez nem csak a Huaweire igaz: több másik kínai cég is az amerikai techszektor fontos beszállítója, tehát a gazdasági összefonódottság jóval bonyolultabb helyzetet teremt annál, mint amit az amerikai kormány stratégiája sugall, azaz hogy simán kitiltják a Huaweit, és minden jó lesz.

A napokban pont a Deutsche Telekom hozta fel, hogy a Huawei kitiltása gazdasági károkat okozna Európában – miközben az amerikaiak pont az ő technológiájuk ellopása miatt fogták perbe a Huaweit.

Az amerikai hozzáállásból mintha az következne, hogy a világ ketté váljon kínai és amerikai technológiai szférára, ám ezt a 21. században nem lehet már úgy megcsinálni, mint a hidegháború alatt. 

Rovatok