Nem lenne több avokádós pirítós, banános smoothie és a frissen reszelt parmezánt is elfelejthetik a britek a paradicsomos tésztájukon, ha a legrosszabb forgatókönyv lép életbe, és az Egyesült Királyság megállapodás nélkül hagyja el az Európai Uniót. De ehetnének sok kenyeret tejjel, báránybordát és borsót. Nagyok sok borsót.
Ha az Egyesült Királyság úgy hagyja el az Európai Uniót, hogy nem születik megállapodás a többi országhoz fűződő általános kereskedelmi kapcsolatokról, a britek visszatérhetnének az ipari forradalom korának étrendjéhez – írja a Bloomberg. Az Egyesült Királyság erősen függ az importtól, különösen a mezőgazdaságban, így már kevesen tudják, mire mennének nélküle.
Persze nehéz megjósolni, mi fog történni, akár a brexittel, akár a kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban, de mindenesetre a Bloomberg eljátszott egy pillanatra a gondolattal, hogy mi történne, ha a britek csak azt ehetnék, ami megterem náluk!
Az biztos, hogy bőven lenne az országban hús és burgonya, de a mindennapi gyümölcsről és zöldségről már lehet, hogy le kellene mondaniuk az ott élőknek. A britek az élelmiszer nagyjából 60 százalékát állítják elő otthon. (Nyilván más országnál is lehet hasonló az arány, de őket jelenleg nem fenyegeti a brexit.)
A britek úsznának a tejben. Az Egyesült Királyságban előállított tejből hetente átlag 1 gallon (3,8 liter) jutna minden állampolgárnak, így bőven jutna a reggeli müzlihez vagy a pudinghoz. A tojásellátmány szintén főként belföldi eredetű.
Eltűnhet viszont az ír vaj vagy a cheddar sajt, mert az északír gazdák nem tudnák átküldeni a határon a tejet feldolgozásra, és a sajtrajongóknak le kellene mondaniuk a francia brie-ről és az olasz parmezánról is.
A britek a gyümölcs nagy részét és a zöldségek nagyjából felét importálják. Egy brit évente 10 deka eperre és 20 deka málnára számíthatna a helyi farmoktól. Banán és avokádó egyáltalán nem lenne.
Viszont az ország rengeteg borsót termel (ez a legkeresettebb zöldsége), valamint a répa és a cékla is elérhető a legtöbb hónapban. A brokkoli csak az év felében lenne a polcokon, és a paradicsomokat is csak különleges alkalmakra tartogathatnák: a brit gazdák paradicsomszükséglet csupán ötödét termelik meg az év során, és a felét nyáron.
Bőven van viszont bárányhús Nagy Britanniában, az ország az egyik legnagyobb exportőre is ennek a húsfajtának. Ezenkívül évente és fejenként 22,5 kiló csirke és 13,5 kiló marha jutna (bár ebben benne vannak a gyengébb minőségű húsok is, amiket külföldre adnak el).
Ha a tengerentúli kereskedelem megállna, hiány lehetne a népszerű bélszínből és lábrészekből is, de bőven lenne eladni való máj. A haszonállatok étrendje is megváltozna, mivel az importált kukorica és szójabab eltűnne a tápjukból.
Kenyérből nem lenne hiány, mert elegendő búza terem az Egyesült Királyságban előállított liszt nagy részéhez. A magasabb fehérjetartalmú búzafajtáknak (ami mondjuk a pizzatésztához passzol) azonban más klíma kell, mint az angliai, abból elkél számukra a pótlás.
A hal nagy része Norvégiából és Izlandról jön – 2015-ben 90 százalékát importálták, míg a brit halászok a frissen fogott kagylók nagy részét a kontinensnek adják el. Rák tehát lenne bőven!
A tartalékok a belépő kikötőknél szintén megnehezíthetik az EU-n kívüli országokból érkező ellátmányok szállítását, így lehet, hogy egy új alternatívát kell találni a délutáni teára. Nagy-Britannia teázási szokásait mindig is az import biztosította egykori gyarmatairól. De ez a helyzet a kávéval és a borral is. Helyette viszont ihatnának skót whiskyt és sört, sok sört, mert árpamezőből van bőven.