Index Vakbarát Hírportál

Ekkora startup-összeomlást még nem látott a világ

2019. november 19., kedd 13:13

Egy japán techmilliárdos a szaúdi és abu-dzabi olajmonarchiákkal szövetkezve létrehozta a világ legnagyobb kockázati tőkealapját, amelynek stratégiája, hogy hatalmas tőkeinjekcióval a konkurenciát elnyomva piacvezetőt faragjon az általa kiválasztott feltörekvő technológiai a cégekből. A megalomán tervek nem jöttek be, a legutóbbi negyedévben brutális veszteséget hozott az alap, ami sokak szerint a befektetési buborékká vált startup-őrület végének kezdetét jelentheti.

Bár nem szokás a leghíresebb techmilliárdosok között emlegetni, a japán Szon Maszajosi az utóbbi két évben legalább olyan befolyásos szereplője lett a szektornak, mint Jeff Bezos vagy Mark Zuckerberg.

A 20 milliárd dolláros vagyonnal bíró Szon holdingcégén, a Softbankon keresztül egy sor sikeres technológiai vállalatban bír jelentős részesedéssel, az Alibaba kínai online piactértől kezdve a robotikai úttörő Boston Dynamicson, egy amerikai és japán mobilszolgáltatón át az ARM brit csipgyártóig. Az utóbbi években ennél is mert nagyobbat álmodni, és 2016-ban összeverbuválta a világ messze legnagyobb kockázati tőkelapját, a 100 milliárd dolláros Vision Fundot, hogy ígéretes startupokba fektessen.

Az összeg méretét jelzi, hogy a világ második legnagyobb kockázati tőkealapja 15 milliárd dollár felett diszponál; a Vision Fund egymaga annyi pénzt vonzott be, mint a többi amerikai kockázati tőkealap a létrehozását megelőző két és fél év alatt összesen. A gigantikus pénz nagy részét két arab olajmonarchia, a 45 százalékkal bevásárló Szaúd-Arábia és 15 százalékos részesedéssel bíró Abu-Dzabi dobta össze, Szon saját cége, a Softbank nevű technológiai holdingcég 25 százalékkal szállt be.

Az irdatlan összeget nagy részét azóta be is fektette az alap, leuralva ezzel a startuppiacot. A megalomán célok azonban a jelek szerint nem jöttek be: a Vision Fund brutális, 8,9 milliárdos mínuszt jelentett az elmúlt negyedévben; kitettsége miatt a Softbank 6,5 milliárdot bukott, 14 év után először zárt negatív negyedévet. 

A veszteség nagy része bár egyetlen félrement befektetéshez kapcsolódik, a vészmadarak szerint komolyabb problémák állnak a háttérben. Ezért a Vision Fund kálváriája kapcsán felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint

a technológiai startupok körüli befektetési őrület végnapjait, egyúttal egy globális startup-krach kezdetét látjuk.

Agresszív növekedés

A Vision Fund befektetési stratégiája bár agresszivitásában különleges, lényeg tekintve nem különösebben szofisztikált: a terv az volt, hogy annyi pénzt tolnak a ígéretesnek ítélt startupokba, hogy azok a rengeteg tőkével felvértezve irtózatos ütemű növekedésre legyenek képesek, ezáltal pedig vetélytársaikat lenyomva a piacuk domináns szereplőjévé váljanak. Ennek példája az a sztori, amikor

a Wag nevű kutyasétáltatós applikáció 75 millió dolláros tőkebevonás után kajtatott, de a Vision Fund végül 300 milliót tukmált rá a cégre. A befektetés nem jött be, a céget jelenleg árulják.

Nem segített a tőkeinjekció az irodai kommunikáció forradalmasítását ígérő Slacken sem, amelynek piacát azóta a Google-től a Microsofton át mindenki elkezdte lerabolni.

Hasonló történet a Vision Fund legnagyobb betlije, a WeWork néven indult, későbbi The We Company-ra keresztelt cég is, amelybe tízmilliárdot invesztáltak a cég tervezett tőzsdei bevezetését megelőzően. Ez a startup az irodapiac forradalmasítását ígérte: a közösségi irodák modelljét továbbgondolva, rendkívül trendi (IPA-sörcsapokkal és motivációs feliratokkal ellátott) irodákat adott ki rugalmas konstrukcióban. A fizikai infrastruktúra mellett a vállalkozásindítással és -működtetéssel járó pénzügyi, jogi és IT-infrastruktúra biztosítását is magára vállalta, teljes körű kiszolgálást nyújtva eleinte kezdő, majd egyre nagyobb cégeknek.

A cég a Vision Fund befektetésének is köszönhetően agresszívan növekedett, alkalmazottainak száma meghaladta a 10 ezret, a világ 124 városában 800 irodát hoztak létre, ezek alapterülete megközelítette a kétmillió négyzetmétert. A cég ugyan tavaly 2 milliárd dolláros veszteséggel zárt, de a befektetők abban hittek, hogy ha még több pénzt ölnek a WeWorkbe, az idővel megtérül majd.

Súlyos mínuszok

Az optimizmus egészen addig tartott, amíg a cég idén nyáron nagy csinnadrattával tőzsdére nem akart menni. Amikor augusztusban a WeWork közzétette a tőzsdei bevezetést kísérő kibocsátási tájékoztatóját, a külvilágnak hirtelen feltűnt, hogy a cégnek alig van pénze, nem nagyon van üzleti terve, terméke nem forradalmi, a vezetője, Adam Neumann pedig egy kapitális seggfej, aki elsősorban saját zsebeinek megtömésére használta vállalkozását. (A sztoriról bővebben írt a Pénz beszél blog.) 

A tőzsdére lépés elmaradt, a WeWork kis híján összeomlott, végül a Softbank és a Vision Fund további 9,5 milliárdos tőkeinjekciójával maradt életben (amiből egyébként 1,7 milliárdot Neumann kapott mintegy lelépti pénzként, a többi befektető nagy felháborodására). A Vision Fund és Softbank eddig 8,2 milliárd dollárt bukott a dolgon. 

De számottevő mínuszt hozott a Vision Fund számára az annak idején autómegosztóként indult, mára inkább alternatív taxiszolgáltatásként működő cégekbe való beszállás is. Az alap a szektor három nagy szereplőjében, a nyugaton piacvezető Uberben, a kínai rivális Didiben és a Délkelet-Ázsiában népszerű Grabben is benne van, ám mindegyiken bukott az utóbbi időben. Egyelőre e cégek egyike sem tud értékelhető pénzügyi eredményt felmutatni, sőt az Uber évek óta elképesztő ütemben égeti a pénzt, bár a befektetők egy jelentős része továbbra is hisz benne, hogy a közlekedés jövőjéről van szó (sőt főleg a Grab a pénzügyi technológiai szektorba is próbál betörni), és idővel pluszba fordul majd ez a piac is. 

Elemzők szerint a betlikért számos dolog okolható: az alap mérete túl nagy; a menedzsment nem elég tapasztalt; a cégben mérgező vállalati kultúra uralkodik; a befektetési stratégia nem elég átgondolt. A Softbank egyszerűen túl sok pénzt tesz tőkeigényes, alacsony profitrátájú, nem kifejezetten új vagy forradalmi piacokba, és a vállalati kormányzást hajlamos optimizmussal helyettesíteni.

Monopoly

Szon Maszajosi a hatalmas negyedéves veszteség fényében elismerte, hogy nagyon hibázott, rosszul ítélte meg a helyzetet, és “nagyon mélyen magába szállt”. A Vision Fund bírálói szerint mindazonáltal a fő probléma nem az, hogy az alap rosszul választotta meg befektetéseit; ennél sokkal nagyobb, elvi probléma van befektetési modelljével.

A klasszikus kapitalista ethosz szerint azok a startupok válhatnak sikeressé, amelyek innovatív ötleteikből piacképes terméket és/vagy szolgáltatást faragnak, és ezen termékükkel a piacon szabad versenyben legyőzik versenytársaikat, vagy legalábbis a rentábilis működést lehetővé tevő piaci részesedést szereznek. 

Ezzel szemben a Vision Fund a verseny helyett pusztán pénzügyi erőfölénnyel próbálta legyőzni a piaci vetélytársakat, és a versenyt elnyomó monopóliumokat próbált létrehozni.

A stratégia lényege, hogy akár nagyon jelentős veszteségek árán is, de piaci részesedést szerezzenek, jellemzően úgy, hogy a reálisnál jóval alacsonyabb árakon kínálják termékeiket és szolgáltatásaikat. Az elképzelés szerint amint az alacsony árakkal kiszorítják vetélytársaikat, konkurencia híján megemelhetik az áraikat, és így pluszba kerülnek.

Nem új, de nem nagyon működik

Ezt a stratégiát nem a Softbank találta ki, az irreálisan alacsony árazással való piacszerzés vádját gyakran megkapja például az Amazon is (bár ennek jogossága vitatott), de a nyugati bírálatok szerint ezen stratégiával emelkedett fel a Huawei kínai telekomcég is (ahogy egy sor további kínai vállalatot is gyakran vádolnak dömpingárazással, a textilipartól a napelem-gyártásig).

A Vision Fund annyiban hozott újat a módszerben, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb léptékben, jóval agresszívabban játsszák ezt. A WeWork például kivásárolta ügyfelei korábbi szerződéseit és egy évre ingyen irodabérletet kínált új klienseinek. De korábban az Uber is a nyomott árral robbant be, és bár bevételei jelentősen nőttek az utóbbi időben, az a mai napig tény, hogy bevételei nem fedezik működési költségeit, miközben a működésen túl kutatás-fejlesztésre és marketingre is rengeteget költ. 

Alapjáraton a piactorzítónak tekintett árképzést a piacgazdaságokban tiltani és büntetni szokás. A Vision Fund befektetéseit részben saját sikertelenségük, részben az mentette meg a jogi problémáktól, hogy az üzleti szabályozás nehezen birkózik meg a 21. századi techvilág pénzügyi bugyraival, még ha Európában a piaci verseny elnyomására hivatkozva el is indult az olyan óriások, mint a Facebook vagy a Google szivatása.

A jéghegy csúcsa

Egyes vélemények szerint a Vision Fund a jéghegy csúcsa. A 2008-as válság után a nyugati jegybankok levitték a kamatokat, majd jelentős kötvény- és részvényvásárlási programokkal próbálták élénkíteni a növekedést. Emiatt jelentősen csökkentek a hagyományosan biztonságos befektetések hozamai, így a megtakarítások elkezdtek nagyobb hozamot ígérő, de egyre kockázatosabb befektetési formákat keresni.

A hozaméhség miatt a befektetők hajlandóvá váltak egyre nagyobb árat fizetni olyan cégek papírjaiért, amelyek távolról sem nyereségesek, cserébe azt hirdetik magukról, hogy a jövő forradalmi technológiai újításait képviselik, és megfelelő tőkebefektetések mellett csak idő kérdése, mire hatalmas profitot hoznak majd. 

A vészmadarak szerint ezen cégek többsége mögött nincs reális gazdasági teljesítmény, és az egész egy klasszikus befektetési buborék, ahol a végtelen növekedésbe vetett vakhit hajtja fel az árakat.

Tavaly nagyságrendileg 200 milliárd dollárt fektettek be hasonló feltörekvő technológiai cégekbe, amely összeg irreálisan magas - nagyjából így szól a startup-lufi kidurranását jövendölő narratíva.

Mindazonáltal ugyanezeket az érveket gyakran felhozzák általában véve a nyugati tőzsdék szárnyalása kapcsán is. Ehhez képest az amerikai részvényindexek az utóbbi években többször szakadtak be, majd keltek újra életre, és jelenleg is rekordszinten járnak. Az optimistább vélemények szerint most sincs ok pánikra, bár azt a nézetet sokan osztják, hogy a Vision Fund betlije valamiféle kijózanodást és konszolidációt hozhat a startup-befektetések terén.

Nem adja fel

Utóbbi táborba tartozik Szon Maszajosi is, akik jelenleg épp egy második Vision Fund létrehozásán ügyködik, és azt hangoztatja, hogy a legutóbbi veszteségek ellenére könyv szerinti értéken még mindig pluszban van az első Vision Fund is (70 milliárdos befektetés mellett 77 milliárd van a könyvekben, bár a WeWork példája alapján sokan kételkednek benne, hogy az utóbbi szám reális).

A 62 éves, koreai származású Szon egyébként régi motoros, 1981-ben indította a Softbankot, de egyszer már majdnem csődbe vitte: a dotkomlufi, azaz az internetes cégek részvényárfolyamainak ezredfordulón való elszaladása, majd 2001-es összeomlása idején a japán Bill Gatesnek is nevezett mogul 70 milliárdot bukott. Ez azonban nem rengette meg, az Alibaba felfutásával és pár japán befektetésével néhány évvel később újra visszatért. 

Ezzel példálózva azt hangoztatja, hogy nem érdeklik a rövid távú betlik, ő hosszú távban gondolkozik, a Softbank stratégiáját 300 évre dolgozta ki. Éppen a napokban jelentette be, hogy a japán Yahoo (amely az amerikai cégtől külön működve a szigetországban még mindig rendkívül sikeres online platform) és a Line (Japánban piacvezető csetapplikációtól és mobilfizetési platform) egyesítésével indul háborúba a Google és a Facebook ellen. Hiába ismerte el, hogy hibázott a WeWork kapcsán, azt is közölte:

Az én nézőpontomból nem változik az utunk. Nem változik a víziónk; nem változik a stratégia. Megyünk tovább, megyünk előre.

Ezt mindazonáltal nehezíti, hogy a Softbanknak jelenleg 51 milliárd dollárnyi kötvényadóssága és 36 milliárd dollárnyi bankhitele van; ráadásul 3,7 százalékos törlesztési költségei az irányadó japán tőzsdeindexben, a Nikkei225-ben szereplő 225 cég közül a hetedik legmagasabbak. Két hitelminősítő, a Moody’s és a Standard&Poor’s is a bóvlikategóriába sorolja a céget, azaz nem tartják befektetésre érdemesnek papírjait. Bár a második Vision Fundhoz 108 milliárd dollárt akart összekalapozni, eddig ebből 2 milliárd jött össze.

(Borítókép: A Softbank elnöke, Szon Maszajosi bejelenti Tokióban második negyedévének eredményét 2019. november 6-án, ami 704 milliárd jen (6,46 milliárd dollár) veszteséget jelentett július-szeptemberi időszakra. Fotó: Tomohiro Ohsumi/ Getty Images Hungary)

Rovatok