Egyre többféle módon jelenik meg a munkaerőhiány a magyarországi lakosok életében. Rövidül a kormányablakok nyitvatartása, korábban bezár a kisbolt, kimaradnak a tömegközlekedési járatok, de közben emelkedik az átlagbér. Az országos munkaerőhiány viszont nem ugyanúgy érinti a különböző magyar megyéket: miközben a dunántúli cégek egymással rivalizálnak a dolgozókért, Szabolcsban tovább nőtt a munkanélküliség. Ez pedig ahhoz vezet, hogy felpörög a belföldi munkaerő-vándorlás.

Mivel egyelőre nem épül elég lakhely a távolról érkező dolgozóknak, ezért egyre különösebb megoldásokat találnak ki, Tiszaújvárosban a Mol gigaberuházása mellett több ezer fős konténervárost építettek a munkásoknak, és az is egyre többször jelenik meg a sajtóban, hogy illegális munkásszállókat üzemeltetnek budapesti bérházakban. A VII. kerületben egy önkormányzati irodában lefektetett matracokon szállásoltak el munkásokat.

Az új beköltözők a házban élők szerint sok esetben hangosak, szemetelnek, és nem törekednek a jó kapcsolat kialakítására a szomszédokkal, mivel tudják, hogy csak ideiglenesen laknak az épületben. De a helyzet senkinek sem jó igazán, a vendégmunkások nem lakhatásra kialakított helyiségekben élnek, zsúfolt szobákban, matracokon alszanak. És ez csak egy példa, az illegális munkásszállásokról szóló hírek egyre gyakrabban kerülnek be a hírekbe, a Magyar Hang székesfehérvári munkásszállókról írt, amik illegálisan működnek, az önkormányzat mégsem tesz ellenük.

A probléma bonyolult, a megoldása sem egyszerű. Egyszerre kell számba venni a jelenség különböző vetületeit, választ kell keresni a lakás- és foglalkoztatáspolitikai kérdésekre is. Miért olyan alacsonyak a bérek bizonyos szakmákban, hogy a dolgozók nem tudják megfizetni a tisztességes lakhatást? Vagy nem is a bérek alacsonyak, hanem a lakhatási költségek szálltak el? Vagy mindkettő? Az államnak kellene szállókat építenie és tovább emelnie a minimálbért, vagy a cégeknek kellene emelniük a fizetéseket, esetleg szállást biztosítaniuk? Vagy igazából minden rendben van, és az alkalmi segédmunkások megérdemlik a sorsukat, hiszen ha továbbképeznék magukat, akkor lehetne jobban fizető állásuk, és nem is kellene alacsony komfortfokozatú munkásszállókat keresniük?

Na, ezek azok kérdések, amik már nem igazán foglalkoztatják a zuglói Szabács utcában álló bérház lakóit.

A házban pár éve jelentek meg először idegen férfiak. A cipőjük gyakran malteros volt, a kantáros ruháikat festék pöttyözte, mondták a lakók az Indexnek. De nyilván nem ez zavarja a lakókat, hanem a hangoskodás. Meg az, amikor szétverték a pincét.

Befoglalták a közös tárolót

Nehéz eldönteni, hogy a zuglói lépcsőház azért tűnik nyomasztónak, mert tudjuk, hogy egy illegális munkásszálló működik az egyik önkormányzati bérlakásban, vagy csak a szűkös és sötét épület árasztja ezt a hangulatot. Valószínűleg egyik sem segít.

Alig fél perce érkeztünk meg, amikor már egy olyan pincét mutat meg nekünk az egyik lakó, amit korábban egy, a házban csak ideiglenesen megszálló férfi teljesen átalakított, pontosabban szétvert. A közös tárolóként használt pincehelyiségben a férfi összetörte a falécekből kialakított tárolórekeszeket, azokat, amikkel kijelölték és zárhatóvá tették a különböző lakókhoz tartozó pincerészeket.

Amikor számonkérték a pincét elfoglaló férfit, hogy mégis mit csinál, a házban lévő egyik önkormányzati szociális bérlakásban élő férfire, Bélára hivatkozott. Béla ötlete volt, hogy szorítsanak össze egy sarokba mindent a tárolóból, hogy legyen benne több szabad hely. A lakók értékei nem tűntek el, de a rongálás miatt feljelentés tettek. Béla 250 óra közmunkát kapott.

Egyik lakó látta is, hogy sepreget az Örs vezér téren

– mondja Endre, hozzátéve, hogy kevésnek tartja ezt a büntetést.

„Szétverték mindet, hogy helyet csináljanak, és aztán vízcsövekkel pakolják tele a pincét, de nem ilyen konyhai vízcsövet, hanem azt a nagy, vastag, ipari változatot, amiket a falakban szoktak beépíteni az építkezéseken” – magyarázza nekünk Endre, aki szerint ez a legegyértelműbb bizonyítéka annak, hogy építkezésekre jártak dolgozni azok a férfiak, akik a házban lévő önkormányzati bérlakásban laktak.

Ami nem szabályos, hiszen szociális bérlakásban csak az lakhat, aki a lakás tulajdonosával, vagyis ebben a konkrét esetben a zuglói önkormányzattal szerződött bérlőként, valamint az ő családtagjai. A bérlővel együtt költöző hozzátartozókról igazolást is le kell adni, például élettársak esetében a közhiteles Élettársi Nyilatkozatok Elektronikus Nyilvántartásába kell regisztrálni.

„De honnan tudják, hogy munkásszálló működik a házban? Nem lehet, hogy az önkormányzati lakásban élő férfi ismerősei voltak itt, akiket szívességből elszállásolt?” – kérdezem, amire a férfi rávágja, hogy ez is lehet, csak nem tűnik valószínűnek.

Bármi lehet, nem tudom kizárni, hogy Béla nagyon kiterjedt baráti körrel rendelkezik, ezek az ismerősök mind építkezésen dolgozó segédmunkások, mindig más és más baráti kört szállásol el. Kicsit életszerűtlen ez így, nem?

– mondja hozzátéve, hogy a sajtóban is látja, hogy a városban egyre több helyen jelennek meg illegális munkásszállók. Endre biztos abban, hogy az ő házukban is az üzemel. Eltökélt, azt mondja, legalább három éve tart ez a helyzet. Próbálkozott sok mindennel, a közös képviselő nem segített neki, az önkormányzat többször is kiment ellenőrizni a lakást, állításuk szerint mindent rendben találtak.

„A többiek beletörődtek már. Lehet, nekem is azt kéne. Csak hát én vagyok a közvetlen szomszéd, és én hallom, amikor buliznak, veszekednek. De igazából annyian vannak, hogy ha nyugi van, és csak több csoportban beszélgetnek, akkor is nagyon hangosak, mert túl kell kiabálniuk egymást egy kicsi lakásban” – meséli Endre.

Megmutatja a hálószobájában a falat, amit hangszigetelt. Aztán azt is, hogy mennyibe került. Hétszázezer forint áll a számlán. De hiába, amikor a fal túloldalán tucatnyian beszélgetnek, vagy munka után kikapcsolódásként énekelnek a zenére, akkor a hangszigetelés nem segít.

Bekopogtunk abba a lakásba is, ahol Béla lakik. Láttuk, hogy valaki bent van, de az elhúzott függöny miatt nem tudni pontosan, kicsoda. Többször csengetünk is, de senki nem nyit ajtót.

Így a szomszédoknál kérdezősködtünk tovább, a Berta József névtábla alatti ajtót egy nyugdíjas nő nyitja ki. Határozott nemmel felel a kérdésre, hogy tudnánk-e most beszélni a férjével. Csak azért nem győz meg azzal, hogy „most épp nincs itthon”, mert a válla felett résnyire rálátni a nappalira, ahol valaki tévét néz, valamelyik ismeretterjesztő csatorna megy, a hangja a körfolyosóra is kihallatszik.

Megígérjük, hogy nem zavarunk sokat, csak pár kérdésünk lenne Józsefhez, mert úgy hallottuk, ő viseli a szíven a legjobban a ház problémáit. Ezután kitárul az ajtó, és pillanatokon belül bent is vagyunk az egyik belső szobában.

József épp a tévé lehalkításán dolgozik, az első néhány alkalommal sikertelenül. A tévére többféleképpen próbál nyomást gyakorolni, először csak a távirányító gombjaival, később már káromkodással és a készülék sértegetésével is. Talán ezek mind együtt vezettek eredményre, mindenesetre a tévé már pár perce nem szól, amikor József kijelenti, hogy

az a lakás munkásszálló, kész. Teljesen nyilvánvaló. Hagyjuk a mellébeszélést.

Ő az egyetlen, aki saját nevével szerepel a cikkben, és azt is vállalta, hogy lefotózzuk.

Ugyanazt mondja Béláról, mint Endre, de egészen máshogy. A 81 éves férfi szókimondóbb, határozottabb, mégis beletörődve beszél a helyzetről, úgy tűnik, ő már elfogadta, hogy ha évek óta nincs változás, akkor nem is lesz. Endre rögtön vitába száll vele.

– De miért mondja ezt? Az azért látszik, hogy amikor több levelet is kaptak, kijöttek ellenőrizni.

– És akkor? Olyankor jöttek, amikor épp nem volt itt senki. Egy ilyen önkormányzati ellenőrzés annyit ér, mint turistacsajban a sátorcövek.

József azt állítja, ő már Karácsony Gergely jelenlegi főpolgármesterrel is beszélt, mikor még zuglói polgármester volt. „Mindig biciklivel járkált, egyszer leszedtem róla. Vagyis szóltam neki, hogy álljon már meg. Megállt. Meg is hallgatott, fel is írta egy noteszbe, amikor mondtam neki, hogy a házban az önkormányzati bérlakást nem saját céljaira használja egy férfi. Aztán lett valami? Semmit nem ért.”

Endre mondja neki, hogy előbb-utóbb el fog tűnni a rossz szomszéd, csak nem szabad feladni. Ráadásul a többi bérlakásban lakónak is az az érdeke, hogy kiessenek az önkormányzati rendszerből azok, akik visszaélnek ezzel a szociális támogatással, összesen hat ilyen lakás van a házban. Ha kitartóak maradunk, majd meglátja, hogy nekem volt igazam, mondja Józsefnek. „Aztán ha sikerrel járok, hívjon meg egy finom kávéra” – veti oda. „Kávéra? Ha nyugalom lesz a házban végre, én pezsgőt bontok!”

Az önkormányzat felmondta a szerződést, még sincs változás

Az ügyben megkerestük a közös képviselőt, aki elmondta, „természetesen tud a problémáról”, régóta húzódik, és a pince megrongálását is megerősítette. De azt mondja, az ellenőrzés idején nem találtak semmit, ami arra utalt volna, hogy az önkormányzati lakás bérlője visszaél a lakással.

A zuglói önkormányzat ugyanis többször kapott bejelentést ebben az ügyben, mindig ugyanattól a lakótól. Kérdésünkre azt felelték, hogy minden egyes jelzésnél történt bérlemény-ellenőrzés, ráadásul különböző napszakokban, esti órákban is, és bár a bérlő egyetlen alkalommal sem volt otthon, más sem tartózkodott a lakásban, semmilyen illegális munkásszállóra utaló jel nem volt egyetlen alkalommal sem.

Az ellenőrzésekről és azok eredményéről az önkormányzat minden alkalommal tájékoztatta a bejelentőt. „Vannak tervezett ellenőrzések, amikor előre értesítik a bérlőt, de ez esetben többször úgy mentek ki az ellenőrök, hogy nem szóltak a bérlőnek előre, azaz rendkívüli ellenőrzéseket tartottak” – írták.

A jelenlegi bérlő szerződése egyébként időközben lejárt, és azt a Szociális Bizottság nem hosszabbította meg. A lakáshasználó bérleti jogviszonyával kapcsolatos egyéb információkat a személyes adatok védelme miatt nem adhatok ki. A Szociális Bizottság zárt ülésen döntött

– közölte a zuglói önkormányzat. Ez szeptemberben történt. Úgy tudjuk, a problémás lakó azóta is használja a lakást.