Szerte a nyugati világban pánikvásárlási rohamot szült a koronavírus-járvány, ám hiába ürültek ki a polcok sok helyen, nincs veszélyben az élelmiszerellátás. Bár a határzárak nehezítik a helyzetet, és a járvány esetleges súlyosbodása a termelés fenntartására nézve is tartogat kockázatokat, az élelmiszeripari cégek az utóbbi hetekben felpörgették a termelést a megnövekedett kereslet miatt. Az igazi gondot várhatóan a járvány okozta gazdasági válság jelenti majd: a tömeges munkanélküliség, illetve a nyugati visszaesés globális hatásai a nyugati szegények és a fejlődő országok lakosai számára egyaránt súlyosabb egészségügyi kockázatot jelentenek, mint egy időleges ellátási zavar.
Az új koronavírus terjedése világ- és Európa-szerte pánikvásárlást és élelmiszer-felhalmozást szült, ami miatt a polcok Magyarországtól kezdve Anglián át Amerikáig sok helyen foghíjassá váltak. Az áruhiány látszata pedig tovább tüzelte a felvásárlási lázat, így sok helyen már vásárlási korlátozásokat vezettek be a polcsöprések elkerülése végett; máshol az árakat srófolták fel a boltosok.
Ennek ellenére tartós hiánytól a jelen helyzetben nincs ok tartani, a boltok nem azért ürültek ki, mert ne lenne elég élelmiszer, csupán arról van szó, hogy a kereslet az utóbbi napokban hirtelen hatalmasat nőtt, ami felkészületlenül érte az ennél mérsékeltebb forgalomhoz szokott ellátási láncokat és a készletezést végző számítógépes algoritmusokat.
Miután Magyarország az egy főre eső mezőgazdasági termelésben a világ élvonalában van, éhen halni egészen biztosan nem fogunk.
Ettől függetlenül logisztikailag mégsem egyszerű a helyzet. A pánikvásárlás okozta időleges áruhiányt súlyosbítja, hogy a vírussal szembeni félelemtől vezérelve országok tucatjai kezdtek el bezárkózni, a határzárak, beutazási tilalmak és a karanténintézkedések pedig visszavetik a termelést és akadályozzák a nemzetközi kereskedelmet.
A határok lezárása a teherforgalomra ugyan nem vonatkozik, de az ellenőrzések visszaállítása miatt mégis több tízkilométeres teherautó-sorok alakultak ki Magyarország határainál, de máshol Európában is, sőt még a folyami hajóforgalomban is akadályokat okoz a bezárkózás.
Azaz a szokásosnál csak jóval nehezebben tudnak mozogni az áruk, miután pedig a világ gazdaságai manapság a legtöbb dologból nem önellátóak, ez nehezíti a polcok feltöltését is. Hosszabb távon pedig az esetleges munkaerőhiány és a szezonális munkák elmaradása okozhat még gondokat. A koronavírus áldozatai azonban várhatóan nem az átlagos nyugati fogyasztók, hanem a szegények és a fejlődő országok lakói lesznek.
A washingtoni Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet (IFPRI) blogposztja szerint hiába ürülnek a polcok, egyelőre nem fenyegeti súlyosabb veszély a globális élelmiszerbiztonságot. Bár a közelmúlt járványai, például a SARS, a MERS vagy a madárinfluenza az érintett területeken okoztak fennakadásokat, és több helyen (például egyes magyarországi boltokban) a Covid-19 miatt is felkúszott a húsok ára.
A határzárak és karanténintézkedések az alapvető élelmiszereket várhatóan kevéssé érintik: a gabonát vagy a rizst jellemzően ömlesztve, nagy mennyiségben, minimális emberi kontaktus mellett, gyakran hajón vagy vonaton szállítják. Ezekből a termékekből a globális tartalékok is bőven elegendőek egy néhány hónapos járvány esetén; a Johns Hopkins Egyetem szakértői szerint a legrosszabb esetben sem szükséges két hétnél továbbra betárazni.
Magyarország ráadásul e téren különösen jól áll. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2019-es statisztikái szerint az egy főre eső élelmiszertermelés terén hazánk a 18. a világon, azaz az egyik legjobban ellátott hely; az egy főre jutó napi átlagos élelmiszerellátmány Magyarországon 3200 kalóriának felel meg.
Hasonlóan előkelő pozícióban van Magyarország az Economist magazin elemzőrészlege (Economist Intelligence Unit - EIU) által összeállított élelmezésbiztonsági indexben, ahol összesítésben a 34., az élelmiszer-ellátottság terén a 30., az élelmiszerellátásra leselkedő természeti és logisztikai fenyegetettség terén pedig a 12. helyen áll a világon, azaz a leginkább katasztrófatűrő helyek között van.
A KSH adatai szerint az állati és növényi termékek, az élelmiszerek és italok terén is jelentős kereskedelmi többlettel bír Magyarország, összesen közel 3 milliárd eurónyival többet termel, mint fogyaszt. Gabonafélékből például 1,2 milliárd eurós, italok, szesz és ecet terén 400 millió eurós, zöldségből 250 milliós, borból 80 milliós pluszban van az ország, tehát abban a valószínűtlen esetben is vannak készletek, ha a határok zárva maradnának.
A helyzet ugyanakkor valamivel bonyolultabb, mint a nyers termelési és kereskedelmi adatok sejtetik. Ma már az ételeket is jellemzően nemzetközi, határokon átnyúló termelési láncokban állítják elő; nagyságrendileg az agrártermékek háromnegyede köztes termék, azaz feldolgozandó alapanyag. Az ilyen köztes termékeket pedig üzemről üzemre, országról országra utaztatják, mire a polcokra kerülnek, akárcsak az autóalkatrészeket.
Rossz hír ugyanakkor, hogy sörből és keménypiából nem vagyunk önellátók. A FAO adatbázisa szerint a mennyiséget (és nem az árat) nézve kereskedelmi deficitünk van továbbá burgonyából, rizsből, cukorból, hagymából, paradicsomból, babból, szójababból, marhából, sertésből, tejből, illetve természetesen halakból, rákokból, illetve narancsból, citromból és egyéb meleg égövi gyümölcsökből is.
Különösen nehéz hetek jöhetnek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nyertesei számára: a kínai járvány már jelentősen megtépázta a rák- és homárpiacot, és általában véve a magasabb árú élelmiszerek tekintetében az IFPRI szerint komolyabb felfordulásra lehet számítani.
A G7 számításai szerint a nagyobb magyar élelmiszeripari vállalatoknak átlagosan egyhavi készlete lehet. Ugyanakkor az átlagos értékek jelen esetben keveset mondanak, hiszen ezt könnyen jelentheti azt, hogy egyes alapanyagokból sokhónapos raktárkészlet van (például a gabonaféléket és egyéb ömlesztett agrártermékeket hosszan szokás tárolni), más dolgokból, például címkékből viszont pár nap alatt hiány alakulhat ki. Szintén a G7 írt róla, hogy
a határzárak hirtelen bevezetése után Európa-szerte fejetlenség uralkodott el a logisztikai szektorban:
a karanténintézkedések miatt sok sofőr nem tudja felvenni a munkát, a határellenőrzések felúítása, valamint a közös európai szabályok felrúgása és nehezen követhetető, akár naponta változó nemzeti szabályok bevezetése miatt bár a cégek vinnék az árut, a gyakorlatban csak elég nehezen tudnak célba érni.
Az európai határzárak már csak azért is problémásak, mert dacára a keleti, déli és minden egyéb égtájak felé való diplomáciai nyitásnak, Magyarország élelmiszer- és agrárkereskedelme szinte teljes egészében az Európai Unióval zajlik; az EU egészét tekintve pedig a teljes belső kereskedelem valamivel több mint tizedét teszik ki az élelmiszerek, az agrártermékek és az italok.
Központi tartalék évek óta nincs. Egy 2015 végi kormányhatározat úgy rendelkezett, hogy
a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek esetében Magyarországon nem indokolt gazdaságbiztonsági készletek fenntartása.
A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek állami készletezése korábban a Tartalékgazdálkodási Nonprofit Kft. dolga volt, a cég 2016-ra felszámolás alá került. Az agrarszektor.hu akkortájt arról írt, hogy piaci szakértők a cég megszüntetését a brókerbotránnyal hozták összefüggésbe, amelyben a TIG több százmillió forintot bukott.
A lapnak ugyanakkor a Földművelésügyi Minisztérium azzal magyarázta a változást, hogy az egyre nyitottabbá váló világpiaci körülmények között már nem várható olyan helyzet, amelyben teljesen megszűnik egy adott termék vagy áru kínálata, és az alapvető mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből az országon belül, vagy a környező országokban még nagyon súlyos piaci helyzetben is elegendő készletek állnak rendelkezésre.
Magyar iparági szereplők szerint a termelés gond nélkül folyik, Nagy István agrárminiszter a napokban arról beszélt, biztonságos és zavartalan az élelmiszerellátás, a magyar mezőgazdaság 25 millió ember ellátására képes. A logisztikai problémák megoldásán dolgoznak, az Európai Bizottság például műholdfelvételeken követi a helyzetet, így a hegyeshalmi dugókat is.
Ettől függetlenül Európa-szerte számos országban jelent kihívást a polcok feltöltése. A német államvasút pedig “pasta-expresszt” indított Olaszországba, azaz tehervonaton hozzák az élelmiszert a határokon torlódó kamionsorok miatt. Nagy-Britanniában a tejeladások több mint 80, a konzervhús- és a tésztaeladások majdnem 60 százalékkal nőttek tavaly márciushoz képest.
A cégek termelésük és logisztikájuk felpörgetésével reagáltak, bár borúlátó szakértők szerint ennek ellenére is nehézségek jöhetnek: Tim Lang élelmezésbiztonsággal foglalkozó professzor szerint a brit mezőgazdaság és élelmiszeripar csak az ország szükségleteinek felét tudja kielégíteni, a minél gyorsabb működésre hangolt ellátási láncok miatt nem rendelkeznek tartalékokkal, és a helyzetet az is rontja, hogy néhány nagyvállalat kezében koncentrálódik az egész piac.
A jelentősen megnövekedett kereslet az Egyesült Államokban is kihívást jelent a cégeknek, holott arrafelé nem kell belső határokat leküzdeniük a kamionoknak. Egyes logisztikai vállalatok 20-50 százalék körüli forgalomnövekedésről számoltak be, vannak olyan bolthálózatok, ahol februárhoz képest duplájukra nőttek az eladások.
A Wall Street Journal cikke szerint az élelmiszeripari cégek termelésük felpörgetésével és átalakításával (például az éttermeknek szánt nagy darab húsok helyett inkább a lakossági szeletelt csirkemellre álltak át), munkaerő-átképzéssel és céges válságstábok felállításával próbálnak reagálni a helyzetre, miközben kórházakkal és egyházakkal tárgyalnak róla, hogy óvodát nyissanak dolgozóik gyerekeinek, ha bezárnának az iskolák. A logisztikai cégek közben a kirúgott éttermi dolgozók közül próbálnak rakodókat verbuválni, irodai munkásaikat targoncavezetésre tanítják. A dolgozók testhőmérsékletét folyamatosan mérik, a kamionosok nem hagyhatják el a járművüket.
Kínában, a járvány kiindulópontján nem a szállítás, hanem a feldolgozás terén jelentkezett komolyabb fennakadás, a munkaerő karanténba zárása miatt az élelmiszerüzemekben, különösen a húsfeldolgozókban akadozott a munka. Emellett a vetésben is fennakadást okoz a vírus: a tavasz beköszöntével ideje lenne szántani-vetni, de különösen a súlyos karantén alá vont Hupej tartományban nehézkesen megy.
Az egyik probléma, hogy a mezőgazdaságban jelentős a (belső vagy külső) migráns idénymunkások alkalmazása, akiknek az áramlását megnehezíthetik a lakhelyelhagyási tilalmak. Szintén gond van Hupejben a vetőmag- és vegyszer-ellátással. A növényvédő szerek elengedhetetlen részei a mezőgazdasági munkának, és ahogy az autók és a feldolgozott élelmiszerek, ezek is jelentős részben nemzetközi kereskedelem útján jutnak el a földekre.
Európa-szerte hasonló a helyzet: sok helyen itt is migráns munkaerő végzi a mezőgazdasági idénymunkákat, és a vegyszereket sem helyben állítják elő. Az idénymunkák esetleges problémái azonban nem érintik a mostani ellátást, legfeljebb jövőre okozhatnak szűkösebb aratást. Aktuálisabb kockázat, ha a megfelelő intézkedések hiányában a gyárakban vagy a raktárakban is kitör a járvány.
Amerikában például a New York Times szerint sok sofőr koronavírus-szerű tünetekkel is felveszi a munkát. Európában egyes helyeken hasonló állapotok uralkodnak, a Politico írása szerint az Amazon dolgozói például lázadoznak, amiért a cég szerintük fittyet hány a járványvédelmi szabályokra.
Az ENSZ Világélelmezési Programja szerint ugyanakkor a valódi kihívás nem az ellátási láncokkal lehet, ennél komolyabb veszély az elszegényedés. A korábbi járványok és gazdasági válságok tapasztalatai alapján globálisan egy százalékpontos gazdasági visszaesés kettő százalékkal növeli a szegénységben élők számát; az elszegényedés pedig nagyobb és hosszabb távú egészségügyi problémákat okoz, mint az esetleges időleges kereskedelmi és termelési fennakadások.
A másik probléma, hogy ahogy Magyarországon is látszott, a pánikvásárlás felhajthatja az árakat. Az agrártermékek világpiaci ára nem hogy nem emelkedett, pont hogy csökkent a járvány kitörése óta, de a pánikvásárlás okozta időleges, helyi áruhiányok áremelésre sarkallhatják a boltokat (hacsak nem léptetnek életbe hatósági árat és korlátozásokat egyes termékekre, ami helyenként már megtörtént a világban). Szintén árfelhajtó hatással járhat, ha egyes országok a pánik hatására indokolatlan exporttilalmakat vezetnek be, ahogy 2008-ban egyes helyeken történt.
A legfőbb problémát tehát nem az ellátásbiztonság jelenti, hanem a járvány okozta gazdasági válság hatásai, amelyek a jövedelmüket elvesztő családok sújtják leginkább.
A kormány itthon is tömeges munkanélküliségre számít; egyes nyugati országokban már jelentős egyszeri pénzbeli gyorssegély és a fizetések kormányzati átvállalása is felmerült a helyzet miatt.
Az elszegényedés pedig potenciálisan nem is a nyugati világot érinti leginkább, még a járvány mostani terjedése alapján sem tűnik reálisnak, hogy éhezés törjön ki a világ legfejlettebb részén. Ahogy a válságokat általában, most is a törékenyebb szegény országokat érheti a legnagyobb kár, ahol a gazdaság egy jelentős része a nyersanyag-exportra épül. Miután a nyersanyag-árak jelentősen esnek, Indiában vagy Afrikában a nyugatihoz hasonló mértékben csökkenhetnek a jövedelmek, miközben arrafelé a gyenge a szociális védőháló és a magas hitelfelvételi terhek is gátolják a gyors és hatékony állami reakciót.
Kelet-Afrikába pedig már be is gyűrűzött a dolog: arrafelé éppen rekordmértékű sáskajárás sújtja a mezpgazdaságot, és a sáskák elleni védekezést megneheízíti, hogy a koronavírussal kapcsolatos káosz miatt a rovarirtószer-szállítmányok nem jutnak el időben a térségbe.
(Borítókép: Védőmaszkos arcot ábrázoló sütemények egy bangkoki étteremben 2020. március 23-án. Fotó: MTI/AP/Szakcsaj Lalit )