Kellett egy jó márkanév, azzal szoktam viccelődni, hogy lehetett volna Csóll csoki is, de azért az komolytalan lett volna. A Stühmert viszont sokan ismerték
- erről beszélt a Stühmer csokoládémárkát a 21. században újjáépítő Csóll Péter. A Stühmer a legrégibb magyar márkák közé tartozik, a fennmaradt források szerint a Stühmer márka névadója, a német származású Stühmer Frigyes (Friedrich Stühmer) igazi úttörő volt a hazai édességiparban, nagy szerepe volt abban, hogy a luxuscikknek számító csokoládé elindult a közszükségleti termékké válás útján.
Stühmer 1866-ban telepedett le nálunk, egy budapesti cukorkaüzletben kezdett el dolgozni. Ezt később megvette, a gyártási technológiát pedig Drezdából importált gőzüzemű berendezésekkel korszerűsítette. Csokoládégyártással 1883-tól kezdett foglalkozni.
Halála után utódai vitték tovább és futtatták fel az üzletet, olyannyira, hogy 1941-ben felhúzták Európa egyik legmodernebb csokoládégyárát a Vágóhíd utcában. A vállalat Párizsban elosztó telepet, Abbáziában (ma Opatija) lerakatot, az ország sok városában fióküzletet tartott fenn. 1948-ban aztán a gyárat államosították, a Stühmer család egy része külföldre menekült, az üzem viszont továbbműködött Budapesti Csokoládégyár néven.
A Stühmer mai tulajdonosa, Csóll Péter sok mindennel foglalkozott, mielőtt csokigyáros lett. A 2000-es évek elején ingatlanos volt Egerben, de voltak vendéglátóhelyei, játékgépei, asztalos műhelye, fuvarozó cége, sőt, még színészként is dolgozott az egri színháznál. Igazából sokáig nem gondolt arra, hogy csokoládéval foglalkozzon. „Nem volt határozott célom, hogy csokigyáros legyek. Amíg az ember fiatal, és csinálja a dolgokat, azok csak úgy jönnek. Nem feltétlenül tűntek ezek olyan nagy döntéseknek, nem voltak ezek annyira átgondolva, időnként csak sodródik az ember" - emlékezett vissza.
Egyszer aztán értesült arról, hogy eladó az Eger belvárosában lévő Stühmer édességbolt - amelynek csak a neve volt Stühmer, nem ilyen édességek voltak benne. Gyerekkorából kellemes emlékek fűzték oda, szüleivel többször jártak a boltban. Megvette, és elkezdte üzemeltetni. Keresett pesti csokikereskedőket, ő foglalkozott a beszerzéssel is. És ez más volt, mint a többi vállalkozása, jó volt odamenni, jó volt találkozni a vevőkkel, jó volt szép dolgokat hozni, aminek örültek - mondta.
Aztán az egyik barátja azt mondta egyszer neki, hogy ha már édességboltja van, akkor igazán visszahozhatná a gyerekkoruk kedvencét, a Korfu szeletet. Ezt elkezdték bérbe gyártatni, és sikere lett, nem tudtak elegendő mennyiséget csinálni belőle. És akkor találtak egy kis vendéglátóhelyet Novajon, ami pont alkalmas volt arra, hogy ha már ilyen jól megy a Korfu szelet, akkor ott maguk megcsinálják. Ezután pedig egyik termék jött a másik után.
Utánajártak, hogyan lehet használni a Stühmer nevet, a jogok egy német kereskedőnél voltak, aki néhány találkozó után eladta azokat a magyar vállalkozónak, néhány termék névhasználati jogát pedig a Bonbonettitől vette meg.
Tudatosult bennük, hogy élelmiszert fognak gyártani, ami nagyon komoly felelősség, ezt meg kellett tanulni, és komolyan kellett venni. „Akkoriban sokan azt mondták nekem, hogy nem vagy normális, vannak játékgépeid, tök jól megélsz belőle, hiányzik ez neked?" - mondta. 2005-2006 körül a vendéglátásból, játékgépekből befolyó bevételeket már a csokiüzembe rakta át. „Utólag beigazolódott, hogy érdemes volt a jövőbe fektetni” - hangsúlyozta.
Nem volt egyszerű az elején, nem kaptak azonnal hitelt, de szépen növekedett a cég, és miután jöttek a számok, a bankok is jobban megnyíltak. A válság alatt is sikerült növekedniük, és később is folytatódott a felívelés, az árbevétel
És a létszám is hasonlóképpen emelkedett, 2012-ben 15-17 fő dolgozott a novaji üzemben, aztán a 2014-ben az Orbán Viktor által átadott új, maklári gyárban már 40 alkalmazott volt, 2019-ben pedig már 90-en dolgoztak a cégnél.
A járvány miatt a turizmus mélyrepülésbe kezdett, amit nagyon megérzett a Stühmer is. Vannak olyan szegmensek, amelyek még nem indultak el, és ezeket nem nagyon tudják máshonnan pótolni. „A reptéri forgalom leállása, a budapesti, turistákra épülő szuvenírboltok forgalmának kiesése nagyon érzékeny veszteség. És az export is problematikusabbá vált, az egyes országok más-más szintjein vannak a járványnak, minden nagyon bizonytalan" - részletezte.
A hagyományos kisboltok forgalmának is rosszat tett, hiszen pont Húsvétkor érkezett meg a járvány, ezért nagyon sok áru beragadt. A saját bolthálózatot próbálták bármilyen kis forgalomnál is nyitva tartani, mert egy vevő ha egyszer odamegy, és nincs nyitva az üzlet, akkor még maximum egyszer visszamegy, és ha akkor sincs nyitva, akkor keres mást. A járvány miatt összességében nagyon visszaesett a Stühmer forgalma,
A válság miatt nem tudtak folyamatosan termelni, ennek a sok hátrány mellett az az előnye is megvan, hogy több idejük volt befejezni az elmúlt két-három évben elindított fejlesztéseket. A robotizáció terén tesznek nagy lépéseket, a saját tőkéből, EU-s pénzből és hitelből megvalósuló, összességében milliárdos beruházásokkal olyan gépeket szereztek be, amelyek több tucat ember munkáját váltják ki.
Ebbe leginkább azért vágtak bele, mert már jó ideje a munkaerőhiány a legfőbb gondjuk. A szaloncukornál például, ami a legnépszerűbb termékük, „nagyon rövid idő alatt kell nagyon nagy mennyiséget előállítani, ami nem megy másképp, csak ha gépesítünk" - mondta Csóll Péter.
Szeretnének egy „bolthálózatocskát" is építeni, „de óvatosnak kell lennünk, sajnos ennél is a munkaerőhiány a szűk keresztmetszet. Nem könnyű embert találni, mert az üzletekben olyankor is kell dolgozni, amikor más pihen, korán kell kelni, fizikailag sem könnyű, és időnként a vendégekhez is elég nagy türelem kell" - fűzte hozzá.
Csóll Péter szerint inkább az idősebb korosztály vásárolja a termékeiket, de például a szaloncukorral sok fiatalhoz is eljutnak. Egyébként próbálnak nyitni feléjük, „de ez egy ilyen nagy múlttal rendelkező cégnek nem könnyű feladat, mivel a fiatalabb generáció a régi Stühmer termékeket nem ismeri, nem ébresztenek bennük nosztalgikus hangulatot, ráadásul a termékek csomagolásain lévő grafikák is inkább az idősebb korosztály számára vonzóak." Nagyon erős márkákkal kell versenyezniük, akik óriási pénzeket költenek marketingre, „a kiszámíthatóságunk, az, hogy megpróbálunk mindig egyfajta karakterűek lenni, talán elnyerheti a tetszésüket".
A hatalmas cégek rengeteg pénzt költenek piackutatásra, a szerény eszközeikkel ők is próbálkoznak ilyesmivel, de így is kiszámíthatatlan egy termék sikere, nehéz eltalálni a vevői igényeket. Nagyon örülnek annak, hogy egyre több kis, kézműves manufaktúra jön létre, ezek nem vesznek el tőlük vevőket, sőt, „én annak örülnék, ha még több lenne belőlük, és ha a szomszédba is épülne egy, annak is nagyon örülnék, mert sokszor bebizonyosodott már, hogy ha egy helyen koncentrálódik sok jó dolog, sok jó étterem, vagy bármi hasonló, az nagyon jól tud elsülni" - véli a vállalkozó.
Ami ma Magyarországon a gasztronómiában történik, az szerinte „csodálatos dolog, ennek mennie kell tovább, minden ilyen kis manufaktúra a csokoládét népszerűsíti, amíg az embereknek van erre pénze és ideje, addig ezeket a helyeket járni fogják, és el fognak jönni hozzánk is, szóval ez a folyamat inkább erősít minket". Szerinte ezek az új szereplők ösztönzik is őket, hogy ne üljenek a babérjaikon. „Meg kell nézni, hogy miben jobb egy új szereplő, és akkor lehet, hogy nekünk is változtatni kell valamin."
„Az a legrosszabb, ha egy cégnél megszűnik a fejlesztés, az innováció. Ha megelégszenek azzal, ahol éppen vannak, az a lejtmenet kezdete" - tette hozzá. Éppen ezért a Stühmer is sok fejlesztéssel készül, új csomagolások és új termékek is lesznek a közeljövőben, eddig például belga csokit használtak a termékeikben, de hamarosan érkezik az első saját fejlesztésű csokijuk.
(Borítókép: Bődey János / Index)