A hazai energiastratégia helyzetéről, a zéró karbon átmenetről adott látképet egy keddi háttérbeszélgetésen Kaderják Péter, a BME Zéró Karbon Központ vezetője, korábbi energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár. A beszélgetést a Másfélfok portál szervezte. Kaderják Péter, akinek a minisztériumi hajtűkanyarjáról itt írtunk, a webinárium elején elmondta, ezúttal nem zöldgazdaság-fejlesztési miniszteri főtanácsadóként, hanem energetikával foglalkozó szakemberként fogjuk hallani.

A 2020. évi 44. törvény rögzíti, hogy

Ez azt jelenti, hogy 95 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású-gáz (ühg) kibocsátást. Kaderják Péter rögzítette, ehhez a levegőből is ki kell vonni szén-dioxidot, amihez viszont még nincs megfelelő technológia.

Három nagy lehetséges klímapolitikai forgatókönyvet vázolt fel 2050-ig ezek a következők:

• Ölbe Tett Kéz (ÖTK) – ez akkor következik be, ha mit sem változtatunk a klímapolitikánkon. Ez esetben az ühg-kibocsátás maradna a 60 millió tonnás éves szinten 2050-ben is.
• Korai Cselekvés (Kcs) – a korai lépéselőny lehetőségeinek kihasználása, ühg-csökkentés 2030-ig, végül lineárisan kellene csökkenteni a kibocsátásunkat 2050-ig. A lépcsőzetes csökkentés révén a klímastratégiára szánt forrásokat is költséghatékonyabban lehetne felhasználni.
• Halasztott Cselekvés (Hcs) – lassabb ütemű kibocsátás-csökkentés az energiaágazatban 2045-ig. Itt megint a spórolás lenne a kulcs, hiszen a most vagy a közeljövőben még forradalminak számító technológiák később olcsóbbak lehetnek, s ha akkor kapcsolunk magasabb sebességbe, nem kell annyit költenünk.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium úgy látja, hogy a legnagyobb nettó társadalmi hasznot a Korai Cselekvés hozhatja.

Kaderják Péter egyenként is végignézte a gazdasági szektorok ühg-kibocsátását: az energiaszektor a legnagyobb hal, a 2018-as 46 millió tonnás szén-dioxid-kibocsátást 2050-re 2 százalékra kellene lecsökkenteni.

Az ITM közelítő számításokat végzett arról, mekkora befektetéssel lehetne elérni a 2050-es zéró karbon kibocsátást.

A legnagyobb forrást igénylő ágazatok sorrendben

• az energiaszektor,
• a mezőgazdaság és
• a hulladékgazdálkodás.

Ami biztos, hogy a hazai energiamixben egyre inkább el kell majd mozdulni a villamos energia, illetve a zöld hidrogén felhasználása felé. A fűtési célú földgáz-felhasználásunkat 2050-re fel kell váltania a villamos energiának, ami irgalmatlanul nagy kihívás. Ezt tetézi, hogy folyamatos gazdasági növekedés mellett kell elérni a célokat.

A közlekedésben a benzin és dízel helyett ugyancsak a villamos energia, a bioüzemanyag és a hidrogén részaránya kell, hogy megnőjön. A villamosenergia-termelési szektorunknak is teljesen át kell alakulnia: az atomenergia részaránya megnő majd a mixben, a szénnek 2040-re el kellene tűnnie, és hatalmas növekedést kell produkálnia a zöldenergia terén.

Hogy ehhez az egészhez milyen forrásokat lehet felhasználni? Uniós forrásból megközelítőleg 1900 milliárd forint juthat a klímasemlegesség elérésére:

• ebből a KEHOP plusz jelentette forrás körülbelül 780 milliárd forint – ez okos energiarendszerekre, megújuló energiaforrásokra, hidrogén ökoszisztémák megteremtésére menne;
• az RRF-ből (Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz) mintegy 260 milliárdra lehet számítani – itt klasszikus és intelligens hálózatfejlesztésre, lakossági napelemes rendszerek támogatására kell gondolni;
• az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszerből (ez a kvótaértékesítésekből származó bevétel) mintegy 860 milliárd jöhet – itt a Modernizációs Alapból jönne pénz például a földgázalapú távhőtermelés átállítására megújuló energiaforrásra vagy épp a Mátrai Erőmű korszerűsítésére.

A klímasemlegesség eléréséhez szükséges teljes stratégiát a Miniszterelnöki Hivatal koordinálja.

(Borítókép:  Az paksi naperőmű napelemtáblái. Fotó: Sóki Tamás / MTI)