Fennállása első születésnapját ünnepelte csütörtökön az Egyensúly Intézet (EI). A szakpolitikai javaslatcsomagokkal sűrűn jelentkező agytröszt ezúttal a munkaerőpiac illeszkedési zavarairól készített elemzést és egy szakpolitikai ajánlást.

A dokumentum kimondja, hogy Magyarországon egészen sajátos módon egyszerre jelentkezik rendszerszerű munkaerőhiány és munkanélküliség: miközben a cégek álláshelyeinek mintegy 3 százaléka, 80 ezer munkahely üres, a piacon 234 ezer ember keres állást. Ennek egyik oka az EI szerint az, hogy

• a betöltetlen álláshelyek jelentős része átmeneti jellegű;
• szintén gond, hogy a munkavállalók nem rendelkeznek a szükséges képesítéssel és készségekkel sok-sok tízezer állás betöltéséhez, vagyis alulképzettek; illetve hogy
• kettészakadt az ország: a feladott hirdetések nagyobb része Nyugat-Magyarországra hívja a dolgozókat, míg a többség keleten munkanélküli.

Az elemzésből kiderül, hogy a teljes népességet tekintve a hazai foglalkoztatottság az uniós középmezőnyben van. A diplomások foglalkoztatottsági rátája európai mércével kifejezetten magas, míg a középfokú végzettségűeké átlagos.

Az agytröszt rövid és hosszú távú programokat is összerakott a foglalkoztatási probléma orvoslására. A rövid távúak közé tartozik a mobilitás támogatása,

• a vállalatok csökkenthessék a társasági nyereségadójukat, ha saját buszjáratot üzemeltetnek a munkavállalók szállítására, vagy ha kifizetik a munkavállalóik bérletét, esetleg közlekedési eszközt biztosítanak nekik;
• a vállalatok igazítsák a (több műszakos) munkarendhez a közösségi közlekedést, ahol kell, a szolgáltató sűrítse a menetrendet, vagy indítson új buszjáratokat;
• az önkormányzatokat pedig ösztönözni kell, hogy falugondnoki szolgálattal, saját autókkal segítsék az ingázók munkába jutását.

Az EI szerint ma Magyarországon kirívóan kevés jövedelmet biztosít az állam ahhoz, hogy az állásukat elvesztők új munkahelyet találjanak, ezt igazolja, hogy

Ezért az intézet kezdeményezi, hogy

• növeljék 10 hónapra az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát.

Ez homlokegyenest szembemegy a kormány „segély helyett munkát” kommunikációjával, ám az agytröszt szerint azért fontos, mert az elmúlt bő 10 évben – egyetlen negyedévet leszámítva –

Emellett sürgetik, hogy

• emeljék a minimálbér 150 százalékára az álláskeresési járadék felső határát (ez bruttó 251 100 forint lenne havonta), az alsó határt pedig növeljék a nettó minimálbér 90 százalékára (ez családi adókedvezmény nélkül most 100 189 forint lenne).

Továbbá

• a korábbi tartós munkaviszonnyal nem rendelkezők is legyenek jogosultak álláskeresési járadékra 5 hónapra.

Ez szerintük munkaerőpiaci integrációs hitelként működhetne, mert ezek az emberek az elhelyezkedésük után legfeljebb 10 hónapig magasabb tb-t fizetnek.

Ezzel párhuzamosan

• szigorítanák az álláskeresők együttműködési kötelezettségét, sűrűbben ellenőriznék őket, egyúttal csökkentenék a munkaügyi hivatal leterheltségét, ami gátolná ezt a sűrűbb ellenőrzést: egy ügyintézőnél nem lehetne 200-nál több ügyfél egyik hivatalban sem. Ha nehezebben elhelyezhető álláskeresőkkel kell foglalkoznia, akkor ez az arány legyen 100 alatt, magyarul növelni kell a munkaügyi központok alkalmazotti létszámát, illetve össze kell kapcsolni a működő adózási, oktatási informatikai rendszereket.
• Az intézet aktívabban támogatná a szabad vállalkozási zónákban a helyi cégek munkahelyteremtését: az itt működő, életvitelszerűen helyben lakó munkavállalókat alkalmazó cégeknek határozott időre adómentességet biztosítana.

A hosszú távú programok pontjai is határozottak:

1. nullához kell közelíteni a középiskolai lemorzsolódást, ismét 18 évre emelni a tankötelezettségi korhatárt, és növelni azon programok, szervezetek támogatását, amik bizonyíthatóan eredményesen juttatják végzettséghez a hátrányos helyzetű fiatalokat;
2. növelni a felsőoktatásban részt vevők arányát szociális ösztöndíjakkal, az első diploma megszerzése legyen államilag támogatott, növelni a kollégiumi férőhelyek számát, hogy a leszakadó térségekből érkezőknek is legyen hol lakniuk;
3. át kell alakítani a szakmunkásképzést (nagyobb hangsúly az értő olvasásra, a számítógép, az idegen nyelvek használatára);
4. ösztönözni a kisgyermekes nők visszatérést a munkába, hisz ők a munkaerőpiac egyik legfontosabb tartaléka. Ezért növelni kell a bölcsődei férőhelyek számát, bértámogatással kell ösztönözni a részmunkaidőben dolgozó kismamák foglalkoztatását, és el kell engedni a részmunkaidős, két- vagy háromgyerekes anyák személyi jövedelemadóját.