Miközben a világ gazdasági hatalmai a klímaváltozással és a több ipari szektorra kiterjedő energiaválsággal küszködnek, Norvégia fosszilistüzelőanyag-kitermelő szektora aranykorát éli, az olaj- és földgázipar köszöni szépen, soha jobban.
Olyan jól gurul az ezekből az ásványkincsekből meggazdagodó, de közben otthon a fenntarthatóság és a károsanyag-kibocsátás csökkentésének területén jól teljesítő skandináv ország szekere, hogy
a jelenlegi 90 olaj- és földgázkitermelő létesítményeinek száma néhány éven belül 130-ra emelkedhet.
Németországban például a fenntartható energiára történő átállást azzal gondolták megoldani, hogy üzemen kívül helyezik az atomerőműveket, és majd zöldenergiával pótolják a kieső termelést. Ebből végül az lett, hogy Berlin hozzájárult Európa orosz gázfüggőségének erősödéséhez.
Bár mostanra bebizonyosodott, hogy az atomenergia jelentheti a károsanyag-kibocsátó tüzelőanyagok egyik legtisztább alternatíváját, az olaj- és földgázipar nemhogy nem épül le az elkövetkező években, de 2050-ig még növekedni is fog a kitermelés.
Norvégiában a vonatkozó ipari szektor azonban nem csak a jövőbeni várakozások miatt hasít, hiszen a világjárvány miatt visszaesett a kereslet az energiahordozókra, aminek ugyebár most issza meg a levét Európa.
Bár Magyarországon a kormány igyekszik a rezsidémont száműzetésben tartani, a földgáz megnövekedett piaci ára és a fogyasztói ár közötti különbséget az államkasszából lehet kiegyenlíteni, hogy a várakozások szerint ne szálljanak el fogyasztói díjak, mint más európai országokban. Vagy, és ez csak találgatás, kedvező szerződést írt alá a kormány az orosz Gazprom állami vállalattal, de nem tudni, mivel a megállapodás tartalma „üzleti titok” tárgyát képezi.
Oslo ugyanis nagylelkű volt az ország gazdagságát biztosító iparával, és a pandémia alatt súlyos adókedvezményeket nyújtott az energiavállalatoknak, ami – kiváltképp a helyi Zöld Párt szerint – lassítja az átállást a zöldenergiára, hisz a veszteséges iparágakat nyereségessé tette a kormány.
Jelenleg ott tart a dolog, hogy a Rytad Energy energetikai tanácsadócég 58 új projekten dolgozik.
Oroszország után Norvégia Európa legnagyobb földgázbeszállítója,
csak idén októberben 7 milliárd euró (2500 milliárd forint) értékben exportált a cseppfolyósított tüzelőanyagból.
Miközben Norvégia nagyon büszke környezetbarát politikájára, mármint otthon, Oslo az utóbbi években rekordmennyiségű feltárási engedélyt adott ki az olaj- és gázcégeknek. Ezen a múlt hónapban felállt új kormány sem akar változtatni, közölte is, hogy nem töri meg az új tendenciát, januártól tovább szórják az engedélyeket.
Bár sokan vannak, akik sürgetik az átállást a megújuló energiaforrásokra, a törvényhozás többsége azon az állásponton van, hogy egy hirtelen stop ártana a 2030-ra belőtt zéró kibocsátás felé vezető lendületnek.
Csakhogy az energetikai vállalatok ugyanazért a munkaerőért versengenek, a szakemberek és kétkezi munkásoknak tök mindegy, hogy egy olajfúrón vagy egy szélturbinán dolgoznak. Ez pedig nyilvánvalóan azt az iparágat helyezi előnybe, amely nagyobb nyereséget termel és nagyobb állami támogatást kap.
Eközben az Európai Bizottság tapsol Norvégiának, üdvözölte, hogy növelte gázexportját Európába. Jóllehet ugyanazon a napon az EU energiaügyi biztosa bejelentette, hogy az unió az északi sarkkör feltárásának betiltásán fog dolgozni. Norvégiának viszont ott van a legtöbb új lelőhelye. Eközben Oroszország abba az irányba terjeszkedik – lecsapva minden új lelőhelyre –, amelyet saját területén talál.
(EUobserver)
(Borítókép: Carina Johansen / Bloomberg / Getty Images)