Oroszország ukrajnai háborúja átrendezi a globális energiatérképet, az orosz bombákra nyugati szankciók érkeztek válaszul. A szénexportot már betiltották, és kilövésre kész az olajembargó. Nem csak Németországban lett a hatalmi politika és a nyersanyagok biztosítása morális kérdés. 59 milliárd köbméter véres gáz maradhat? – erre nem lesz egyszerű válaszolni.
Az orosz energia teljes körű embargója komoly kérdéseket vet fel szerte Európában, de Berlin szerepe ennél jóval nagyobb, hiszen Európa legnagyobb gazdasága. Egy, a Rajna jobb partjánál kialakuló recesszió garantáltan egész Európát magával rántja. Martin Brudermüller, a BASF vegyipari konszern vezérigazgatója szerint ez a második világháború óta a legsúlyosabb válságba taszítaná a német gazdaságot. Április elején Olaf Scholz kancellár azt mondta a Bundestagban, hogy
Németország ENERGIAFÜGGŐSÉGE Oroszországtól „évtizedek alatt nőtt meg, és nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni”.
Erről egyébként Németországban konszenzus is van. Viszont könnyen előfordulhat olyan forgatókönyv, hogy Oroszország maga is megtorolja a nyugati szankciókat azzal, hogy egyoldalúan leállítja a gáz Európába történő áramlását. Persze ebben az esetben az oroszok is jelentős bevételektől esnének el, de egyes elemzések szerint egyáltalán nem biztos, hogy Moszkva gazdasága nagyobb bajban lenne ezáltal, mint Európáé.
Így vagy úgy, de Scholz asztalán most biztosan olyan forgatókönyvek vannak, amelyek még néhány hónappal ezelőtt elképzelhetetlennek tűntek – olyan ellátási nehézségekkel néznek farkasszemet, amelyekre évtizedek óta nem volt példa.
Számtalan problémát láttam már. Láttam energiaátmenetet a nulláról teljes gőzerővel. Láttam Fukusimát, láttam viharos időket. De amit most látunk, az példa nélküli
– ezt Leonhard Birnbaum mondta, az E.ON német energiakonszern vezérigazgatója.
Németország ezzel 2022-ben és 2023-ban 220 milliárd euró gazdasági teljesítménytől esne el, ami a bruttó hazai termék 6,5 százalékának felel meg
– mondta Stefan Kooths, a Kieli Világgazdasági Intézet munkatársa. Ráadásul a német gazdaságnak eddig nem sikerült visszajutnia oda, ahol a koronavírus-járvány előtt volt.
Janis Kluge, a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének Kelet-Európa-szakértője szerint Németországnak már csak erkölcsi okokból is meg kellene fontolnia a teljes gázembargót. Josep Borrell, az EU külügyi vezetője szerint a háború kezdete óta az EU több mint 35 milliárd eurót fizetett ki az orosz energiaszállításokért. Kollégája, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke pedig április elején azt mondta, hogy előbb-utóbb az Európai Uniónak meg kell fontolnia az orosz olaj- és gázimport betiltását.
Eközben Európában kialakult egy morális kérdés: hogy lehetséges, hogy Vlagyimir Putyin testvérgyilkosságot követ el, és nekünk mégis tőle kell vennünk a szénhidrogéneket? Ez most aktuálpolitikai és ideológiai kérdés lett, de hogy a Saar-vidéktől Brandenburgig kialakuljon a totális energiafüggőség Moszkva felé, és ide jusson egy gazdaság – ezzel kiszolgáltatva egész Európát –, ahhoz hosszú évtizedek elhibázott stratégiája vezetett.
A keleti blokk energetikai történelme egyértelmű – ebbe beletartozik Kelet-Németország is –, itt történelmi adottságból teljesen adott és megkerülhetetlen lett az orosz nyersanyag. Nyugat-Németország energiakapcsolatának gyökere a Szovjetunióval valamikor a hetvenes évekbe nyúlik. A németek acéllak fizettek a szovjet földgázért, és ez hosszú évtizedekig nagyszerű üzlet volt mindenki számára.
A Willy Brandthoz (az első szociáldemokrata kancellár a második világháborút követően) köthető közeledés kapcsán jött létre egy kereskedelmi együttműködés, amelynek egyik tartópillére volt az energetikai megállapodás. Hiába tartott a hidegháború, pragmatikus együttműködés volt Nyugat-Németország és a Szovjetunió között. Innentől beszélhetünk keleti politikáról (Ostpolitik) Németországban
– nyilatkozta lapunknak Molnár Tamás Levente, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) Németországgal foglalkozó kutatója.
A gázvezetékről szóló szerződéseket 1970 februárjában írták alá, és még ebben az évtizedben meg is építették. Ahogy ez lenni szokott, ha egy üzlet beindul – márpedig beindult, hiszen a Szovjetunió/Oroszország megbízható szállító volt, ahogy ma is az. Moszkva még akkor is folytatta a gázszállításokat, amikor az afganisztáni szovjet invázió miatt a hidegháborús feszültségek a tetőfokukra hágtak.
Függőségről ekkor még nem beszélhetünk, ez inkább pragmatikus együttműködés volt, amely alapvetően megérte mindkét félnek
– mondta Molnár Tamás Levente.
Ez hosszú évtizedekig jól is működött, de 2011-ben mindent megváltoztatott a fukusimai atomerőmű-baleset. Kezdetben Angela Merkel is atomenergiával képzelte el az energiapolitikáját, de a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója szerint
az atombalesetet követően Merkel úgy döntött, hogy a korábbi, Gerhard Schröder által megálmodott tervet megvalósítja, és fokozatosan kivezeti a német atomot.
Ahogy Németország további energiapolitikája átalakult, úgy vált egyre inkább függővé az orosz gáztól. A messiásként várt megújuló energiaforrások még várattak és váratnak magukra, így a gáz egyre jobban felértékelődött. Egyre nagyobb szerepet kezdett betölteni az energiamixben. Az energiahordozónak áthidaló szerepet szántak.
A Financial Times elemzői szerint Merkel kormánya nem csupán az Északi Áramlat 2 gázvezetéket támogatta, növelve a Németországba pumpált orosz gáz mértékét, hanem azt is végignézte, ahogy a Kreml által ellenőrzött vállalatok felvásárolták Németország energetikai infrastruktúrájának kulcsfontosságú darabjait.
A 2011-es években úgy változott a képlet, hogy az atomot kivezették, a megújuló energiaforrásokat pedig megnövelték. Amikor kivezették az atomot, a gáz szerepe megnőtt, utána pedig – mivel 2030-ra szerették volna kivezetni a szenet – még inkább felértékelődött a földgáz szerepe
– fogalmazott Molnár Tamás Levente.
Pici gázzal és sok megújuló energiaforrással akarták megoldani az energiaigényüket. Ebben lett most törés, de az orosz nyersanyagok kivezetése – elképesztő áron – rövid távon valószínűleg megvalósítható. E forgatókönyvek szerint hadigazdaságra kellene átállni. A kutató szerint
elképesztő tabudöntés van most a zöldek részéről: komoly pálfordulással a saját dogmáikat is felülbírálják.
Ezt jól alátámasztja az, hogy Robert Habeck gazdasági miniszter, a Zöld Párt prominens alakja a múlt hónapban Katarba utazott, hogy hosszú távú LNG-szállításokat biztosítson a Közel-Keletről. Vannak olyan német kormánytisztviselői hangok, amelyek teljesen elutasítják azokat a feltételezéseket, hogy Németország boldogulni tudna orosz gáz nélkül.
A német gazdasági minisztérium szerint Oroszország ukrajnai inváziója óta a kormány ötvenről 25 százalékra csökkentette az orosz széntől, 35-ről 25 százalékra az olajtól és 55-ről 40 százalékra a gáztól való függőségét. A tervek szerint Németország 2024 közepére teljesen leválik az orosz gázról. Ám az elemzők szerint nem ilyen egyszerű a kérdés, és egyik pillanatról a másikra szinte lehetetlen megszüntetni az orosz energiafüggőséget.
Földgázimport terén 55 százalékos kitettsége van Németországnak Oroszország felé, a teljes német földgáz 95 százalékát pedig importálja Berlin, tehát gyakorlatilag nincs is saját kitermelése. Mindenképpen építenie kell majd LNG-terminált, hogy a függőséget csökkenteni tudja
– mondta lapunknak Gaál Gellért, a Concorde energetikai szakértője és vezető elemzője.
Robert Habeck minisztériuma három úszó LNG-terminállal akarja megoldani a helyzetet, amelyek évente 27 milliárd köbméter gázzal látnák el Németországot. De itt most egy morális kérdés van szembeállítva egy energetikai kérdéssel, ezért elképzelhető, hogy Putyin olyan eszközhöz fog nyúlni, amely teljesen ellehetetleníti az együttműködést. Ha nincs más politikai út, és teljes embargót kell bevezetni, Európa gazdasági motorjának gyakorlatilag megáll az ipari termelése. Számos elemző úgy véli, hogy legalább nem folytatják a nukleáris atomerőművek leállítását. Ezeket a szakértők szerint nem lett volna szabad leállítani.
Az atomerőművek leállításával rábólintottak az orosz függőségre, ahol a külpolitikai célokat feláldozták a környezetvédelmi céloknak. Most, ha nagyon úgy alakul a helyzet, vissza kell kapcsolni a szén- és atomerőműveket
– tette hozzá az energetikai szakértő.
(Borítókép: Krisztian Bocsi / Bloomberg / Getty Images)